A Hét 1987/1 (32. évfolyam, 1-26. szám)
1987-03-06 / 10. szám
ÉLETÉBŐL Tárgyilagosság és igényesség Mérlegen A járási konferencia titkári beszámolója és a küldöttek vitafelszólalásai alapján megállapítható, hogy a korábbiakban, tehát az előző járási konferencia határozataiban kitűzött feladatoknak az adott lehetőségeken belül becsülettel eleget tettek. Szó se róla, nem volt kevés a feladat s kétségtelen, hogy az elvégzett munka mennyisége és minősége által jelentős küldetést teljesítve mozdították előre a Komáromi (Komárno) járás magyar nemzetiségű dolgozóinak szellemi fejlődését, kulturális felemelkedését. Tették ezt szövetségünk sokrétű célkitűzéseinek szellemében, kiterjesztve szövetségünk tevékenységét a népművelői munka minden olyan területére, ahol a tartós értékteremtés igényként és feladatként mutatkozott. Ennek egyik alapfeltétele volt a szervezeti élet további megszilárdítása, új helyi szervezetek megalakítása, nemkülönben pedig a passzív alapszervezetek újjászervezése, illetve az egyes helyeken mutatkozó visszaesés megállítása s a szervezeti élet általános felélénkítése. Sajnos, mindennek ellenére megállapítható, hogy a Komáromi járás furcsamód még mindig három százalékkal marad alatta tagságunk országos szervezettségének, mindannak ellenére, hogy a járásban a XIII. Országos Közgyűlés óta több mint 2 500 taggal emelkedett soraink létszáma. A következő időszak első számú feladata tehát a taglétszám emelése lesz. A Nemzeti Front választási programjának szelleme szerint a Komáromi járás Csemadok-tagsága közel tizenötezer órát dolgozott le társadalmi munkában, nem számítva ide a százezres óraszámokban mérhető kulturális téren végzett társadalmi tevékenységet, ami szövetségünk lényegi küldetéséből fakad. Az elkövetkezőkben nagyon fontos lesz, hogy szövetségünk, immár a Nemzeti Front keretein belül, a Nemzeti Front helyi szervezeteiben is, helyi tagjainkkal képviseltesse magát. Dicsérendő, hogy az élénkítés igényével igyekeznek a járásban tovább közelíteni a középiskolás és munkásfiatalokhoz, nem kevésbé a magyar tanítási nyelvű iskolákhoz is. A XIII. Országos Közgyűlés óta eltelt időszakban a Komáromi járás területén nyolcszáznál több Csemadok-rendezvény szolgálta szövetségünk programjának megvalósítását — érintve a közművelődés szinte minden területét. Példamutatónak és követendőnek bizonyult az egyik legragyogóbb komáromi példa, a Csemadok Galéria megnyitása, nemkülönben az itt kifejtett ízlésformáló igyekezet. Számok igazolják, hogy az utóbbi időben megkülönböztetett figyelmet szenteltek az irodalom, elsősorban a csehszlovákiai magyar irodalom, illetve a könyv, az olvasás népszerűsítésének, ezzel szemben viszont alatta maradt az elképzeléseknek a történelmi-honismereti jellegű népnevelői munka, ami gyorsan és feltétlenül korrigálandó feladat. A járás területén szövetségünk több országos rendezvénye zajlik, s annak ellenére, hogy az egyik legfontosabb, a Jókai Napok eseménysorozatára is itt kerül sor, furcsamód sok kívánnivalót hagy még maga után az anyanyelv ápolásának elengedhetetlen feladata. Nem kevésbé fontosak a teendők a jogi nevelés, valamint a klubjellegű tevékenység felélénkítésében, s minden olyan munkaforma elmélyítésében, alkalmazásában, melynek keretén belül a lehető legeredményesebben teljesíthetjük a szövetségünkre háruló sokrétű, ám annál nemesebb feladatokat. Németh Gyula, a Csemadok Komáromi Járási Bizottságának titkára olyan beszámolót terjesztett a konferencia elé, amely a kritikus mérlegkészítés jegyében íródott — annak ellenére is, hogy az értékek és a hiányosságok kiegyenlítik a mérleg nyelvét. Biztató azonban, hogy a kritikus megközelítés már önmagában is komoly ígéretét adja annak a reménynek, hogy az elkövetkezőkben módok és eszközök teremtődnek a hiányosságok kiküszöbölésére, a járáson belüli, valamint az országos legjobb példákhoz való felzárkózásra. Mindez igen reménykeltőén tükröződött a konferencia hangvételében, nem kevésbé pedig annak elfogadott határozataiban. A Csemadok Központi Bizottságának a konferencián részt vett küldöttségét Petrik József, a KB titkára vezette. A konferencia a járási bizottság elnökévé újra Kurucz Lujzát, titkárává Németh Gyulát választotta. KESZELI FERENC A szokatlan húsz fokos hideg és a szombat reggeli — nem éppen ideális — autóbusz-közlekedés sem tudta megakadályozni, hogy a megválasztott küldöttek közel 90 százaléka január 31-én ott legyen a Csemadok dunaszerdahelyi (Dunajská Streda) járási konferenciáján. A szakszervezetek impozáns új háza adott erre a napra otthont a Csemadok legfelsőbb járási fórumainak. A küldötteken kívül számos vendég, köztük a járási párt- és állami szervek küldöttsége Magyarics Vince elvtárssal, az SZLKP JB vezető titkárával az élen vett részt a tanácskozásban. A Csemadok Központi Bizottságának küldöttségét dr. Lukács Tibor, a KB vezető titkára vezette. A járási konferencia tanácskozásának alapgondolatát már a küldötteknek kiosztott írásbeli jelentés előszava megadta: „Az elért eredményeinkre büszkék vagyunk, ugyanakkor tudatosítjuk azt is, hogy munkánkban ma még meglévő fogyatékosságok gátolták tevékenységünket." Varga László, a járási bizottság titkára beszámolójában elmondta. hogy a járás 66 alapszervezetében 13 628 tag dolgozik, ez a járás magyar nemzetiségű lakosságának 14,9 százalékát teszi ki. Megállapította, hogy a járás még így is 0,6 százalékkal az országos átlag alatt van, és célszerűnek tartanák a XIV. Országos Közgyűlés tiszteletére — tagtoborzással — a 15 és fél százalékos országos átlagot elérni. A konferencia feladatul adta a helyi szervezeteknek és a tagságnak, hogy elkötelezett munkával járuljon hozzá a lakosság internacionalista egységének erősítéséhez. A művészet és a művelődési munka területén kiemelt figyelmet kívánnak fordítani hazánk nemzetei és nemzetiségei haladó hagyományainak ápolására és az egészséges nemzeti öntudat elmélyítésére. A Csemadok JB és a helyi szervezetek eltökélt szándéka erősíteni kapcsolataikat a Nemzeti Front tömegszervezeteivel és részt vállalni a Nemzeti Front választási programjának teljesítéséből. A járási bizottság és a helyi szervezetek kiemelt figyelmet fordítanak a jelentős politikai és társadalmi évfordulókra, így a nagy októberi szocialista forradalom 70. évfordulójára, Csehszlovákia dolgozó népe februári győzelmének 40. évfordulójára, az sznf 45. évfordulójára és ezeket az évfordulókat eszmei-politikai munkája középpontjába állítja. A helyi szervezetek művelődési és művészeti munkájukban az eddigieknél nagyobb figyelmet fordítanak majd az ifjúság — különösen a munkásfiatalok — szocialista tudatfgrmálására. Szép, elérhető feladatokat tűztek ki a művelődési és a művészeti munka egyéb területein is, így növelni kívánják a nyelvművelés terén szervezett rendezvények számát és minőségét. Megrendezik az anyanyelv hetét is. A járási konferencia megválasztotta a vezető szerveket, a JB elnöke ismét Gyurcsik József, titkára Varga László lett. —str— vés szülőtársak, elkisérték-e már valaha csemetéjüket — például — ifjúsági hangversenyre? Be kell vallanom, nekünk, az idén már érettségire készülő fiammal a művelődési lehetőségeknek ez a része valahogy szintén kimaradt közös életünkből. Ehelyett igazi, nagy, esti hangversennyel kezdtük annak idején, és vittük magunkkal Pucitót, a viharvert csörgösipkást. A hangverseny első tizenöt perce azzal telt el. hogy egyszülöttem gyönyörködött a Duna parti Vigadó aranyozott, díszes nagytermében, kis kezében szorongatva Pucitót, a viharvertet. De egyszer csak előrebukott a feje, és megszűnt számára a világ. Szép csendesen aludt mellettem, amikor egy hatalmas fortissimo fölébresztette az igazak álmából. Rémülten talpra ugrott s kezét füléhez kapva felkiáltott: na, mit csinálnak ezek?! Elégtelenből jeles — gondoltam szégyenkezve, és jó ideig elkerültük a koncerttermek tájékát. E hajdanvolt családi sztori pusztán azért jutott eszembe, mert országjárásaim és pedagógusokkal, népművelőkkel folytatott beszélgetéseim során úgy tapasztalom, hogy a famíliák zömében egyre kevesebb a gyerekekkel eltöltött idő. Kár lenne véka alá rejteni, hogy a gazdasági élet nehezedése közvetve vagy közvetlenül, de mindenképpen kihat a családok életére és a gyereknevelés költségeire is. A felnőttek körében egyre gyarapszik a jövedelemkiegészítő tevékenységgel eltöltött és ezzel arányos mértékben csökken a családra, a gyermekekre fordított idő. Ebből adódóan egyre több a gond a gyerekek élet- és napirendjének kialakításával. Egy alapiskolás korú gyerekek között végzett felmérés került kezembe a minap, s ennek eredményei szintén azt mutatták, hogy például a tanuláshoz otthoni segítséget egyre kevesebben kapnak, sőt, többségüktől még a saját holmijuk rendben tartását sem követelik meg folyamatosan. Pedig a nevelés elengedhetetlen formája a szülővel való együttműködés, a hoszabb-rövidebb együttlét, hiszen közben a beszélgetésre, a felnőttek tevékenységének megismerésére is alkalom nyílhat. Természetesen, a családi együttbeszélgetések, a közösen tervezett és közösen végrehajtott programok egyéb tekintetben is fontosak, mert lényeges szerepük van az anyanyelvi nevelésben, valamint a társadalmi beilleszkedésben. Sokan elfelejtik, hogy nemcsak a tévénézés lehet közös program, hanem például kisebb-nagyobb családi kirándulásokon, vagy a lakótelepi kondicionáló tornákon való közös részvétel is. Nemkevésbé a lakókörnyezet művelődési otthonának, mozijainak, legközelebbi múzeumának és a közművelődés egyéb centrumainak avagy Csemadok-rendezvényeinek együttes és rendszeres látogatása. Ahol rendeltetésüknek megfelelően működnek ezek az intézmények, ott színházi előadásoktól énekkarig, a néptánctól a színjátszásig, a barkácsolástól a sportig szinte minden elképzelhető területre kiterjed a szervezők figyelme. Ahol esetleg kényelemszeretőbb, alamuszibb, az ötletekkel spórolósabban bánó népművelők dolgoznak, ott lakossági összefogással egyszerűen igényelni kell az efféle tevékenységek bevezetését. Persze, utána nemigen illik mentegetödzni, hogy nincs időnk. Hetente egy-két délutánt vagy koraestet igazán szabaddá tudunk tenni. Kiváltképp, ha ez a családi harmóniát, kisebb-nagyobb gyermekeink érdekét és végül — de nem utolsósorban — anyanyelvi kultúránk gazdagodását is szolgálja. Az imént érintőlegesen említett pedagógiai vizsgálat tapasztalataiból kitűnik, hogy elanyagiasodott, rohanó világunkban igenis, a társadalom széles körű összefogásával ismét növelni kell a szülök és a gyerekek közösen eltöltött idejét. Gondolom, aligha véletlen, hogy a fentiek papirra vetése éppen a Csemadok járási konferenciáit értékelő és szövetségünk országos közgyűlését előkészítő időszakban jutott eszembe. MIKLÓSI PÉTER 7
