A Hét 1987/1 (32. évfolyam, 1-26. szám)
1987-03-06 / 10. szám
AZ ATOMKOR ERKÖLCSI KÓDEXE Az atommentes világért, az emberiség túléléséért elnevezésű moszkvai nemzetközi fórum tanácskozása rendkívüli érdeklődést váltott ki szerte a világon. A fórumnak közel ezer külföldi résztvevője volt. Politikusok, a kulturális élet nemzetközi hírnevű nagyságai, gazdasági szakemberek és egyházi személyiségek mentek el a szovjet fővárosba, hogy a helyszínen győződjenek meg az átalakítás tartalmáról. Sokakat a kíváncsiság vezérelt, de egyúttal a rokonszenv és a változások iránti tisztelet is. A résztvevők nem valamiféle egység demonstrálására törekedtek, hanem tiszteletben tartották a kétségeket, kíváncsiak voltak az alternatív érvelésekre is. A fórum legjelentősebb eseménye kétségkívül Mihail Gorbacsov beszéde volt. Az ő szavai egy új gondolkodási program meghirdetését jelezték. Ez az út az értelemből kiindulva jut el a célig, a végkövetkeztetésig, hogy az atomkorban a háború nem lehet a béke alternatívája. „A politikai gondolkodás vagy összhangba kerül a kor követelményeivel, vagy meglehet, a civilizáció és a földi élet elpusztul" — fogalmazta meg a lehetőségeket az SZKP főtitkára. A szavak önmagukban is súlyosak, a figyelmeztetés nem először hangzik el, a rendkívüli nyomatékot azonban ezúttal az adja, hogy egy nukleáris nagyhatalom vezető politikusa jutott erre a felismerésre, illetve tovább a járható út kijelöléséig. A főtitkár elmondotta azt is, hogy a képzelet erőtlen ahhoz, hogy képet alkosson arról a pokolról, az emberi eszme megtagadásáról, amely a jelenlegi nukleáris fegyver, akárcsak legkisebb mértékű bevetése után bekövetkezik. Hitelt és támogatást kapott a fórumon az átalakítás külpolitikai része is, amelyet Mihail Gorbacsov a szocializmus felhívásaként értelmezett, hogy bármely más társadalmi rendszerrel hajlandó a békés versengésre. A szabályokat egyértelművé tették az elmúlt hónapok szovjet külpolitikai kezdeményezései, amelyekben az az elvi álláspont fogalmazódik meg, hogy egyetlen ország sem formálhatja a biztonságát valamely másiknak a rovására, és minél több atomfegyver halmozódik fel, annál kevesebb az esély megbízható elleríörzésükre a véletlen kockázatának kizárásaként. Ezért utasította vissza az SZKP főtitkára a nukleáris elrettentés doktrínáját és következményeit a korábbi fegyverkorlátozási szerződések amerikai „újraértelmezését" és a kozmosz militarizálását. A Szovjetunió legfelsőbb vezetője a „nemzetközi kapcsolatok emberibbé változtatásának" több lehetőségét villantotta fel a külföldi katonai bázisok felszámolásától a terrorizmus elleni közös fellépésig, a humanitárius együttműködés az információcsere kiszélesítéséig. Elérhető távlatokat vázolt fel az azonnali eredmények illúziói nélkül. De a fórum résztvevői maguk is tisztában vannak a realitásokkal, a leszerelési tárgyalások közeli sikerét illetően. Hosszas küzdelem árán lépésről lépésre érhetők el csak eredmények. A szovjet javaslatok bátran nevezhetők az atomkor erkölcsi kódexének, amelynek jelentősége erős közvéleményformáló erőnek is tekinthető. STRASSER GYÖRGY Moszkvában február 14-én kezdődött meg az a háromnapos reprezentatív bekefórum, melynek központi jelszava: Az atomfegyverek nélküli világért, az emberiség túléléséért. A fórumon több mint 900 kiemelkedő tudós, művész, közéleti, politikai és vallási személyiség vett részt a világ több mint 80 országából, köztük hazánkból is. Ezenkívül a fórum munkájában a szovjet tudomány, kultúra és közélet 500 képviselője vett részt. Február 16-án Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára mondott beszédet. Felvételünkön Gorbacsov elvtárs a békefórum résztvevői között. VISSZAPIILAHTÓ FEBRUAR '87 Damaszkuszban három különböző szinten folytak tárgyalások a libanoni válság rendezéséről, Hafez Asszad Szíriái államfő Husszein jordániai királlyal tárgyalt; tanácskozásuk hetedik fordulóját kezdték meg a Szíriái és libanoni államfő tanácsadóinak csoport-SZERDA 11 jai; a libanoni muzulmánok és a baloldali szervezetek képviselői ezenkívül Szíria, Líbia és Irán képviselőivel a libanoni palesztin menekülttáborok körüli konfliktus befejezésének lehetőségeiről tárgyaltak. A prágai Kultúrpalota Kongresszusi Termében megkezdődött a Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom csehországi kongresszusa. A CSÜTÖRTÖK 12 csehországi kongresszus a szakszervezetek XI. országos kongresszusa előkészületeinek fontos eseménye. Milán Václavik hadseregtábornoknak. a CSKP KB tagjának, Csehszlovákia nemzetvedelmi miniszterének meghívására febru ár 9. és 13. között hivatalos baráti látogatást tett Csehszlovákiában Szergej Szokolov marsall, az SZKP PÉNTEK 13 KB Politikai Bizottságának póttagja, a Szovjetunió honvédelmi minisztere. Hazánkban folytatott találkozóit a teljes nézetazonosság minden alapvető kérdésben és a kölcsönös megértés jellemezte. Ali Akbar Velajati iráni külügyminiszter befejezte hivatalos látogatását a Szovjetunióban és elutazott Moszkvából. Velajati és Sevardnadze, az SZKP KB Politikai SZOMBAT 14 Bizottságának tagja, külügyminiszter a kétoldalú kapcsolatokról, a fontos nemzetközi és regionális problémákról folytatott vé leménycserét Libanonból érkezett hírek szerint a síita Amal mozgalom közölte, hogy vasárnap reggeltől kezdődően részben feloldja a dél-libanoni VASARNAP 15 Szúr kikötő közelében levő Rasidíja palesztin menekülttábor tavaly október elseje óta tartó blokádját. Prágában tárgyaltak a Csehszlo vák Szocialista Köztársaság és a Német Szövetségi Köztársaság belföldi vízi közlekedésről szóló kormányközi egyezményéről. Az egyezmény hatályba lépése után HÉTFŐ 16 a csehszlovák hajók az elbai vízi úton kivül az NSZK belföldi vízi útjainak egész hálózatát igénybe vehetik, ugyanígy az NSZK hajói is igénybe vehetik a csehszlovák viziút-hálózatot. Bettino Craxi olasz miniszerelnök meghívására hivatalos látogatásra Rómába érkezett Lázár György, a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke. Kétna KEDD 17 zetö olasz személyiségekkel mindenekelőtt a két ország közötti gazdasági és tudományos-műszaki együttműködés további bővítésének lehetőségeiről tárgyalt. pos látogatása folyamán a ve-HÉTVÉGI IEVÉL Napjainkban egyre többet olvashatunk és hallhatunk arról, hogy milyen meghatározó, sőt életbevágóan fontos lehet számunkra a tudományos — mindenekelőtt a műszaki jellegű — kutatások mielőbbi gyakorlati alkalmazása az élet legkülönbözőbb területein: az iparban, a mezőgazdaságban, a közlekedésben, az egészségügyben, az oktatásban stb. E tömören hangzó megfogalmazások mögött tulajdonképpen igen összetett és részleteiben csak nagyon nehezen áttekinthető kapcsolatrendszer áll, amelynek az egyes elemeit hajlamosak vagyunk kihangsúlyozni, más összetevőit viszont elhanyagoljuk vagy lényegtelennek ítéljük. Pedig az összefüggések vizsgálata és feltárása ezen a területen különösen fontos, mivel sok esetben nem konkrét számadatokkal és tényekkel, hanem elvont, mennyiségileg nem is jellemezhető szubjektív elemekkel kell dolgoznunk, amelyek értékelése nagymértékben az elemzést végző egyén személyes képességeitől, felkészültségétől is függ. Természetesen az értékelést végző személy nem mindig azonos a végső döntést meghozó személlyel, de ez a felelősségét aligha csökkenti, hiszen az ő véleménye az egyik vagy a másik oldalra billentheti a mérleg nyelvét Tudom, hogy ez így túlságosan általánosan hangzik, s nehezen követhető. Szeretném ezért egy kissé konkrétabbá tenni a fejtegetést Képzeljünk el egy olyan ipari vállalatot, ahol viszonylag sokan végeznek irodai, adminisztratív jellegű munkát. Vitathatatlan, hogy még a legkorszerűbb technológiával felszerelt ipari egység sem nélkülözheti a jól működő ügyintéző mechanizmust és apparátust. Ugyanakkor az is nyilvánvaló, hogy az ügyintézés és az adminisztráció területén új lehetőségek nyíltak meg a számítógépes adattárolás és -feldolgozás megjelenésével, ami nemcsak meggyorsítja a műveletek elvégzését hanem hatékonyabbá is teszi az ügyvitelt. A számítógép, jóllehet ma még nem olcsó dolog, a legtöbb vállalat számára hozzáférhető, s egyre több helyen döntenek úgy, hogy ezeknek a nagyteljesítményű berendezéseknek a segítségével korszerűsítik az adminisztratív munkát. S ez az a pont ahol a mennyiségi tényezők mellett belépnek a folyamatba a szubjektív elemek is. A korszerű technika megjelenésével egyidejűleg át kell értékelnünk addigi tevékenységünket is. A számítógépek kezelése olyan ismereteket is megkövetel, amelyekkel a legtöbb irodai dolgozó nem rendelkezik, ezért szükségessé válik az átképzés. De vajon ki, illetve kik lesznek azok, akiket erre alkalmasnak találnak? S kiket kell más területre, olykor közvetlenül a termelésbe irányítani? Ezek a kérdések már — gondolom nem kell különösebben részletezni — szubjektív jellegű döntések meghozatalát igényük, s nem vitás, hogy konfliktusokat is szülnek. Ma még gyakran találkozni kompromisszumos megoldásokkal. amikor a vezetők „salamoni döntést" hoznak: bevezetik ugyan a számítógépes ügyvitelt de a biztonság kedvéért a hagyományos módon is végrehajtják a műveleteket, nehogy valahol „hiba" csússzon be. Ez az eljárás azonban, bármenynyire is humánusnak látszik, tulajdonképpen a döntéshozók hatámzatlanságát és rossz helyzetfelismerését végeredményben tehát korszerűtlen szemléletmódját bizonyítja.
