A Hét 1987/1 (32. évfolyam, 1-26. szám)
1987-02-27 / 9. szám
Piros csíkos zokni Vettem néhány apróságot egy divatáruüzletben és két pár sima szürke zoknit. Ugyanis az egyszerű, szürke zoknit viselem legszívesebben, szolid ember vagyok nem szeretem, ha a lábaim feltűnést keltenek. Amikor hazamentem, és kipakoltam a holmikat, hogy gyönyörködjem bennük, kellemetlen meglepődéssel állapítottam meg, hogy a szürke zokni helyett két csíkos zoknit csomagoltak be az üzletben, mégpedig világoskék zoknit, piros harántcsíkokkal. Éktelen düh fogott el, és már láttam magamat, amint csíkos zokniban megyek az utcán, és tizenhat éves lányok egész tömege falkába verődve jön utánam. Nem vagyok még abban a korban, hogy ennek örülni tudjak. Vad gerjedelemmel indultam az üzlet felé, hogy visszacseréljem a zoknikat, és közben ilyeneket gondoltam: Az élet harc, mondták már többen és igazuk volt. Az ember harcol a pincérrel, hogy odajöjjön, a házmesterrel, hogy ne legyen fölényes, a szerelővel, hogy ne kérjen sokat, a hivatalnokkal, hogy ne nézze levegőnek és a kereskedővel, hogy kicserélje a zoknikat. A hétköznapok eme harcában lassacskán felőrlődnek az ember idegei, elmegy a patikába idegcsillapítóért, és harcol a patikussal, mert a receptről hiányzik egy pecsét. Az ember mindent megpróbál, hogy ne bukjon el a harcban, és összetört önbizalommal ne söpörjék korai sírba fölényes halottkémek és pökhendi sírásók. Mire az üzlet elé értem, sikerült elég jól felhergelnem magam, és már láttam magamat, amint berontok az üzletbe, rikácsolva kérem a panaszkönyvet, és elvisznek a mentők, anélkül, hogy a zoknikat kicserélték volna. Persze, tudom, hogy én túlságosan érzékeny vagyok. De ki tett azzá, könyörgöm, kik tettek azzá? Embertársaim, akik mind arra szövetkeztek, hogy engem megtiporjanak és legyőzzenek. Mindent megkíséreltem, mindent. Voltam agresszív, közönyös, jópofa, tragikus, kedélyes és hűvösen előkelő. Semmi sem használt. Talán az a baj, hogy előre védekezem, már nem tételezek fel semmi jót. Nos, ma halk leszek és finom, ez az utolsó kísérletem. Ezzel a szándékkal léptem az üzletbe, és megszólítottam a hölgyet, aki nekem a zoknikat eladta. Magas, erős nő volt, szemöldökei összenőttek, ami nem jó zokni-kicserélésnél. — Jó napot kívánok — mondtam. — Az imént vettem itt • két pár szürke zoknit, de piros csíkost csomagoltak be helyette... — Az lehetetlen! — mondta ingerülten. — Ha ön piros csíkos zoknit vitt haza, akkor biztosan azt is kért. Hohó! mondtam magamban, te még nem is sejtesz semmit. Most persze, azt hiszed, hogy izgágáskodni kezdek, és üvöltve követelem az üzletvezetőt. Tévedsz, drágám, mert most jön az, amikor én halk leszek és finom. így szóltam tehát halkan és finoman : — Én vagyok a hibás, asszonyom, belátom, mert nem néztem meg a csomagot. Nézze, kérem, én idősödő ember vagyok, gyomorsav-túltengésem van és az érrendszerem is kopik már. Néha bizseregnek a végtagjaim. Lássa be, hogy nem járhatok piros csíkos zokniban. Nagyon kérem, ha csak egy mód van rá, cserélje ki... Szavaim nagy hatással voltak rá, mert szemöldöke megenyhült, és így válaszolt halkan, finoman: — Nekem savhiányom van, az én végtagjaim is bizseregnek, és mégis piros csíkos zoknit hordok... Ezt mondta, és megmutatta a lábát egy pillanatra, amelyen drapp zokni volt. Újabb finom és halk érveim hatására valósággal könnyezve adta elő, hogy ő nem tart engem idős embernek, és a csíkos zokni egészen meg fog fiatalítani. Ezután röviden ismertette azt a bonyolult blokkolási rendszert, amely a zoknik kicserélését lehetetlenné teszi. Még hosszan beszélgettünk, és amikor elmentem, egészen az ajtóig kísért. Jobb egészséget kívántunk egymásnak, majd halkan és finoman búcsút vettünk. Kinn, az utcán, lelkes hangulat vett rajtam erőt. Igen, így kell bánni az emberekkel! Minek az a sok idegeskedés, kiabálás, hercehurca. Halkan és finoman. Ezentúl mindenkivel így fogok bánni. Csak azt tudnám, mit csinálok a piros csíkos zoknival! Gádor Béla Szórakozott csaló A figyelmetlenségnek olykor kellemetlen következményei lehetnek: e tapasztalattal gazdagodott egy fiatal nő az NSZK- beli Sauerlandban. Egy hamburgi látogatás során arra a gondolatra jutott, hogy egy fényképezőgép eltűnésének bejelentése a tulajdon elleni bűncselekmények fővárosának számító Hamburgban nem kelt feltűnést sem a biztosítónál, sem a rendőrségen. így aztán levélben közölte a rendőrséggel, hogy értékes gépét barátai autójából ellopták, miközben ő a piacon sétált. Tanúként ismerőseit jelentette be, s kárigényét a biztosítónál is bejelentette. Az asszony barátai mit sem sejtettek saját szerepükről az ügyben. A kényelmetlen kérdések elkerülése érdekében az asszony nekik is levelet írt: „Remélem, nem haragudtok, hogy neveteket megadtam, de gondolom, hogy nem lesz belőle probléma. Hamarosan megírom, hogy miként történtek a dolgok. A férjem nagyon dühös, azt mondja, ha így folytatom. előbb-utóbb börtönbe kerülök. A rendőrségnél tett feljelentés egy példányát az asszony a magánlevélhez mellékelte. Itt azonban súlyos hibát követett el: összecserélte a levélborítékokat. Barátai kapták meg a feljelentést, a rendőrség pedig a baráti levelet és a feljelentés mellékelt másolatát Az asszony ellen eljárás indult A bratislavai Drogéria n. v. dolgozói köszöntik a nőket a NEMZETKÖZI NŐNAP március 8. alkalmából A jókívánságokhoz megfelelő ajándékot kölnivizet, parfümöt, hajlakkot, parókát, kozmetikai ajándékkészletet, dobozos szappanokat DROGÉRIA PARFUMÉRIA Bratislava n. v. üzleteiből 23
