A Hét 1987/1 (32. évfolyam, 1-26. szám)
1987-02-27 / 9. szám
stb., stb. A rengések után napokig tűz pusztított, kb. 40 000 ember esett a szörnyű katasztrófa áldozatául. Az újjáépítés gyakorlati és célszerű tervek alapján ment végbe, s habár a város régi csillogását nem nyerte vissza, néhány évtized alatt modern európai metropolissá fejlődött. Ha világhírű, több száz éves építményekkel, műemlékkel nem is versenyezhet Lisszabon más jeles európai nagyvárosokkal, van nak itt olyan építészeti ritkaságok, amelyeket éppenséggel sehol máshol a világon nem találunk ilyen magas művészi szinten. Ilyen építészeti ritkaság az I. Mánuel királyról (1495—1521) elnevezett Mánuel-stilus. Egy igen gazdag, dús fantáziájú díszítőelemeket felhasználó stílusról van szó, amely magába ötvözve a mór és a gótikus formákat és amelyet áthatottak a portugál felfedezők afrikai, brazíliai és indiai élményei. Főbb dekoratív elemei a liánok, hajókötelek, korallok és sok más egzotikus növényi és tengeri motívum. Mind ez lélegzetelállító pazar bőségben tükrözi a sajátosan portugál építészeti megnyilvánulást, amely az ország néhány évtizedes aranykorának idején virágzott. A Mánuel-stílus remekei közé elsősorban a lisszaboni Jeromos-kolostor és a belémi torony, valamint a tomari Krisztus-rendi kolostor sorolható. A portugál építészet másik jellegzetessége a kék-fehér csempék, az „azulejos" bőséges felhasználása. Ezek a kerámiadiszitések épületeket, vásárcsarnokokat, pályaudvarokat borítanak be kívül-belül és üde színfoltjai minden luzitán városnak. A portugálok büszkék arra, hogy nyelvük az előkelő hatodik helyet foglalja el a világnyelvek ranglistáján. Több mint 1 50 millió ember anyanyelve 4 kontinens olyan országaiban, mint Brazília, Angola, Mozambik vagy Makao. A világ ötven országában működnek portugál nyelvi lektorok (Prágában is) és lelkesen vezetik e szép nyelv oktatását, mely mára egyetlen élő emlékeztetője egy letűnt világbirodalomnak. Talán e néhány felvétel is érzékeltetni tudja, hogy ez az Európa csücskében szerényen meghúzódó, inkább az óceánra, mint a szárazföld felé tekintő ország képes arra, hogy meghódítsa az arra járó kíváncsi utazót. Mert Portugália egy jó hely. Nem robbantanak itt naponta fanatikus csoportok pokolgépeket, mint Párizsban, nincsenek olyan komoly, gyakran terrorizmusba torkolló kisebbségi problémák, mint a szomszédos Spanyolországban (Portugáliát csak portugálok lakják), és a willkommen-und-konsumieren-Sie tömegturizmus sem öltött még olyan hatalmas, olykor ijesztő méreteket, mint Olaszországban. Lassan tizenhárom éve, hogy az 1974. évi „vörösszegfüs forradalom" után Portugália lekerült az újságok első oldalairól. Azóta pedig elég ritkán röppen fel innét szenzációs hír valamely világraszóló eseményről. S leginkább ez a nyugalom, kiegyensúlyozottság, mértékletesség és szelíd latin derű az, amelylyel ez az ország és népe belopja magát az odalátogatók szívébe. VÉGH ZSOLDOS PÉTER A szerző felvételei GYERMEKEKNEK — Főzzünk lisztes kását! —- mondta a fiú, miután semmit sem talált a sütőben.— Én éhes vagyok! A kislány mindjárt feltett egy fazék vizet a tűzhelyre és odakészítette a lisztet is. Amikor a víz forrni kezdett, a kisfiú kitalálta: — Tegyük előbb a hőmérőt a vízbe. Meglátjuk hogyan fog emelkedni a higanyoszlop. De épphogy beletették a vízbe a hőmérőt, az üveggolyócska elpattant és a higany belefolyt a vízbe. Tanácstalanul álltak a tűzhely mellett és nézték az apró higanygolyócskákat a fazék alján. Amikor apa hazatért a munkából, a kisfiú és a kislány a házi feladatok felett ültek és a fejüket sem emelték fel. Anya is a kemence mellett ült és szigorúan nézett. — De hiszen arra a hőmérőre már nem is lesz szükség. Nemsokára jön a tavasz, és úgy is mindig hideg volt mellette, — magyarázta nagyanyó a szobában. Ah, az a nagyanyó! Mindig pártjukat fogta, ha apa és anya haragudott rájuk. ^ Száraz Pál fordítása ILLUSZTRÁCIÓ: L. MIKA ZELK ZOLTÁN Hallgasd csak a cinegét, azt mondja, hogy „Nyitnikék! Elolvadt a hó, a jég, ne aludjon kert, a rét, az a dolguk: nyitni, nyitni, virágot, rügyet kinyitni, nyitni, nyitni, nyitnikék!" Nem mindig ilyen vidámak, mikor téli ágra szállnak, eledelre nem találnak, panaszkodnak: „Nincs... nincs... nincs... Itt sincs, itt sincs, sincs, sincs, sincs..." Ha valamit mégis lelnek, még akkor sem örvendeznek, mert keveset ád a tél, — mondják is, hogy: „Kicsit ér! Kicsit ér! Kicsit ér!" A játékboltban a polcokon találtok-e egyforma játékokat, és mennyit? MARIA JANCOVA Új év után annyi hó esett, hogy már majdnem betakarta a házat. Apunak reggel el kellett hányni a havat, hogy eljusson munkába. Nagymama időnként rakott a kemencébe a tölgyfából, ami oda volt készítve. Egyszer, amikor apu a fizetésért volt, egy hőmérőt hozott a városból. Az ajtó mellé akasztotta és így szólt: — Ha a hőmérő húsz fokot mutat már ne rakjatok a tűzre. Itt olyan meleg van, mint a pokolban. A gyerekek szorgalmasan figyelték a hőmérő higanyszálát. És amint elérte a huszadik vonalacskát, azonnal jelentették nagyanyónak, hogy már elég meleg van. Egyszer délután a kisfiú és a kislány hazajött az iskolából, de otthon nem volt senki. 21
