A Hét 1987/1 (32. évfolyam, 1-26. szám)
1987-02-27 / 9. szám
bonyolultabbá vált a dolog, amikor megismerkedtem és összebarátkoztam Arkagyij Osztrovszkijjal. Én énekeltem először „Nálunk az udvarban" című dalát L. Osanyin szövegére, amely népszerű lett. Hamarosan más zeneszerzők is meghívtak szerzői estjeikre. így nem teljesítettem tanáraim elvárásait. akik engem operarészletek és klasszikus dalok előadójaként szerettek volna látni. Én a daléneklést választottam. És nem bántam meg. A dalokkal bejártam az egész országot, voltam legtávolabbi sarkaiban is, kiváló emberekkel ismerkedtem meg, azokkal akik felszántották a szűzföldeket, felépítették az uszty-ilimszki, a viljujszki és a bratszki vízierőművet és a Bajkál-amuri vasútvonalat. Ezek az utazások, ezek a találkozások lettek számomra az élet iskolája. — Mik a feltételei annak, hogy egy dalt elfogadjon ? — Először elolvasom a szöveget. Ha tartalmatlan, még a legcsodálatosabb dallam sem segít rajta. Nagyszerű, ha a dallam a szöveghez idomul, legideálisabb eset pedig az, amikor a szövegíró és a zeneszerző egyformán jót alkot. így van ez Pahmutova, Bogoszlovszkij, Fradkin, Kolmanovszkij, Frenkel, Felcman és mások esetében. Ezek közismert dalok, a mi aranyalapunk. De ha arra kéme, hogy nevezzem meg a számomra legkedvesebbet, nagyon nehéz lenne. Most például beleszerettem Pahmutova dalába, melynek címe: „Fejet hajtunk azok előtt az évek előtt", s a szövegírója M. Lvov. De ez nem jelenti azt, hogy régebbi dalaim kevésbé kedvesek számomra. Olyan, mint például Frenkel „Darvak" című dala Raszul Gamzatov szövegére. Ezt állandóan énekelem hazai és külföldi fellépéseim alkalmával. Elég a külföldi közönségnek röviden ismertetni a tartalmát, s a dalt máris üdvrivalgással fogadják : közeli és érthető bárki számára. De nem csupán a régebbi nemzedék zeneszerzői alkotnak ilyen dalokat. Vegyük például Tuhmanovot. Ö nem ismerte a háborút, nem élte át annak keserveit, mégis megalkotott egy olyan dalt, mely minden ünnepünkön felhangzik. Ez predig „A Győzelem Napja", V. Haritonov szövegére. És mennyi csodaszép hazafias dalt alkotott G. Movszeszjan és E. Martinov! Ma dalt írnak vezető költőink: Kajszin Kulijev. Voznyeszenszkij, Rozsgyesztvenszkij, Jevtusenko és mások. A dal megizmosodott, komolyabbá, jelentékenyebbé vált. — Joszif Davidovics, nagyon lelkesen, elkötelezetten beszél a „hétköznapi" dalról, de KINCSÜNK A NYELV Tömörséget kínáló nyelv tudjuk, hogy repertoárjában és lemezein lírai dalok és románcok is szerepelnek. — Úgy van. Hangversenyeimen igyekszem különféle dalokat bemutatni. Ez szükségszerű. A hallgatók nem egyformák és én erőmhöz és lehetőségeimhez mérten azt akarom nyújtani nekik, amit elvárnak tőlem. Sokan pihenni járnak a hangversenyre. Joguk van rá. De ezeken a hangversenyeken énekelem azt is, ami számomra különösen kedves — klasszikus dalainkat. — Ezzel kapcsolatban szeretném tudni, kit érez elődjének, eszményképének, példaképének, akit utánozni kíván? — Anyámat. Ö csodaszépen énekelt. Fivéreim is énekeltek. Hiszen Ukrajnában mindenki szépen énekel. Mint hivatásos énekes, komolyan mérlegelve a dolgot, elmondhatom, hogy kétségtelenül hatással voltak rám olyan személyiségek, mint Utyoszov, Sulzsenko, Ruszlanova, Berneáz. Az ő tevékenységük nagy jelentőséggel bír a szovjet énekművészet fejlődése szempontjából. Nem voltak a tanítóim, és vokális lehetőségeink is eltérőek, de Utyoszov életöröme és optimizmusa. Sulzsenko csodálni való líraisága, az a hatalmas, igazi orosz lendület, ahogyan Ruszlanova énekelt, Bemesz csodálatos természetessége, egyszerűsége és demokratizmusa — ez mind méltó az utánzásra. A „kopirozás" értelmetlen dolog, de erkölcsi magatartásukból tanulhatunk. — Mondja el, kérem milyenek a jövő távlatai e téren? Mutatkozik a hagyományok folytatása ? — Több mint tíz éve veszek részt hazánkban különféle dalosversenyben és fesztiválokon. Tehetséges énekes sok van. De az ízlésük, repertoárjuk összeállítása gyakran elszomorít. Fádig mennyi szép dalt alkotnak kortárs zeneszerzőink és íróink! Ezek lehetővé tennék a fiatal énekesek kibontakozását, egyéniségük érvényesítését. Mégis a legtöbben — sajnos — a kitaposott utat járják, ismétlik azt, amit már valaki (olyanok pl. mint Álla Pugacsova, Jurij Antonov. Szofija Rotaru és Valerij Leontyev) csinált előttük. — Ha már érintette ezt a kérdést, szeretném tudni, hogyan vélekedik az ő művészetükről? — Ök egymástól eltérő előadóművészek, mesterfokon csinálják, amit tudnak. Sok vita támadt velük kapcsolatban, de nekem úgy tűnik, hogy az csupán sznobizmus, ha valaki kijelenti, hogy nem szereti Pugacsovát. Öt szívesen hallgatják. De mivel ő ragyogó tehetség, azt mondanám, hogy szinte egyedülálló, a vele szemben támasztott követelmények magasak. Számomra Pugacsova érdekesebb volt, amikor több szerző dalait énekelte. De ez csak az én szubjektív véleményem. Én szívesen hallgattam Jurij Antonovot: dalai egyszerűek, könnyen megjegyezhetök, s a fiatalokat, akiknek énekel, jól ismeri. Hangversenyeire pihenni és szórakozni járnak. Hogy Antonov még többre is képes, azt jól igazolja G. Pozsenyak szövegére irt „Pipacsok" című népszerű dala. Ilyen dalok Álla Pugacsova, Szofija Rotaru és Valentin Leontyev repertoárjában is találhatók. Műsoraik ezért olyan sikeresek. (Fordította: Sági Tóth Tibor) Ha az ember a magyar nyelv erejére gondol, alig juthat más eszébe, mint a tömörség. A magyar nyelv ezt a tömörséget elsősorban az igéjének köszönheti. A latin nyelven kívül egyet sem tudok, amelyben az igének olyan nagy szerepe lenne, mint a magyarban. Mint a latinban, a magyarban is az ige a tő, amely a legbujábban hajt; figyeljük meg, képzőink milyen nagy hányada vezet igéből igébe vagy névszóba, s aránylag milyen kevés az olyan képző, amely névszóból alkot főnevet vagy igét. S a magyar ige abban is emlékeztet a latinra, hogy nem szorul rá a névmások örökös mankójára: az indogermán nyelv — még az orosz is — személyes névmás nélkül csak parancsolni tud, a latinban és a magyarban az ige ragjaiban hordja alanyát is. De a magyar ige tovább megy, tárgyát is magába tudja szedni. Mint a vad a ráakaszkodó kutyákat, úgy rázza le azokat a névmásokat, segédigéket, de általában az apróbb szavakat, amelyek a szolgai fordításban fülét-farkát fognák. A magyar ige ebben a szlávra emlékeztet; fontosabbnak érzi, hogy Örvendetes, hogy a fordítás kérdéseivel és a nálunk megjelenő magyar tankönyvekkel az utóbbi időben nemcsak az Új Szó, hanem a Hét is foglalkozott. Ez utóbbi 2. számában „Az elsős gimnazisták új biológiakönyve"-ről irt cikk erénye, hogy rámutat a fordító és lektor figyelmét is elkerülő néhány pontatlanságra, melyek a további fordításokban nyilván nem fordulnak majd elő. Mivelhogy azonban a Hét nem jut el az említett tankönyvet használó minden biológiatanárhoz, talán jobb lett volna a ténylegesen kifogásolható 7 fogalmat még a kéziratban kijavítani. A kiadóvállalat ez elé nyilván nem gördített volna akadályt. Sajnos a kérdéses cikket nem volt módom leközlése előtt átolvasni, ugyanis téves, vagy legalábbis megkérdőjelezhető állításokat is tartalmaz, melyek az olvasót félrevezethetik. Az egyedfejlődés idegen megfelelője a tankönyvben többször is használt ontogenezis. Az autogenezis egy származásiam iránya cselekvés pillanatnyi, tartós, ismétlődő természetét, mint időbeli elhelyezkedését jellemezze (bár eszközeihez képest abban is elég leleményes) — amiről más nyelvekben külön szavak vagy fakó segédigék számolnak be, ő elvégzi képzőivel: nem gyakran fut, hanem futkos, nem mozogni kezd, hanem mozdul, nem aprókat szökik, hanem szökdel. Kétségtelen, hogy a nyugati fejlődés követése sokban kiforgatta a magyar nyelvet ebből a tömörségből. Nyelvújításunk olyan csinosságot és kényeskedést próbált ráerőltetni, amely teljesen idegen tőle. Sok olyan tömörítő szerkezete van a magyar nyelvnek, amelyet nem használunk ki eléggé. „Nevet - tükben"; milyen grammatikai remeklés van egy ilyen alakban. Ha valaki tanulmányt ima nyelvek sűrítő vívmányairól: bele kéne venni. Mi azonban ahelyett, hogy „majd megpukkadtak nevettükben", már-már szívesebben mondjuk: „annyira nevettek, hogy majd megpukkadtak belé". NÉMETH LÁSZLÓ zat, tehát egészen mást jelent. A fikocián helyett miért lenne használandó a fikocianin, ha pl. a Természettudományi lexikonban és a Kémiai helyesírási szótárban is az előbbi szerepel? A durvacsavar és finomcsavar kifejezés teljesen szakszerű, hiszen elsősorban a tárgy képének durva és finom beélesítésére szolgál, és a beállítógombokkal együtt számos magyar forrásmunkában megtalálható (pl. Faragó: Mikroszkóp, Sárkány: Növényszervezettani gyakorlatok). A javasolt fogaskerekű csavar ennél szakszerűtlenebb, a makrométercsavar pedig a Természettudományi lexikon szerint is kis távolságok pontos mérésére szolgáló különálló eszköz. Csuka Gyula vigyázó szemével már évek óta figyeli a biológiai témájú tankönyveket és számos találó észrevételével hozzájárul minőségi javulásukhoz. Csak az a kár, hogy néha a kákán is csomót keres. KLOKNER LÓRÁND PÁLYÁZATI FELHÍVÁS A Csehszlovák Rádió Magyar Főszerkesztősége pályázatot hirdet olyan eredeti, mai témákat feldolgozó hangjátékok megírására, amelyek kifejezik a szocialista ember személyisége fejlődésének fontosságát, a nemzetek és nemzetiségek együttélésének elvét és a szocialista társadalom építésében kifejtett igyekezetüket, illetve a proletár internacionalizmus lényegét. A versenyben benevezhet minden csehszlovák állampolgár eddig nem publikált és versenyben nem jutalmazott magyar nyelvű müvei, melyet három példányban kell a következő címre beküldeni : Csehszlovák Rádió Magyar Főszerkesztősége, Mýtna 1, 812 90 Bratislava. Határidő: 1987. augusztus 1. A szerző az első oldalon tüntesse fel a nevét és pontos címét! Minden példány utolsó lapját írja alá! Harminc—ötven oldalas normál gépeléssel írt munkákat várunk. A műveket szakemberekből álló bizottság értékeli. Dijak: 1. díj 10 000 Kčs 2. díj 8 000 Kčs 3. dQ 6 000 Kčs Ezeken kívül több különdíjat is odaítélhet a bírálóbizottság. A zsűrinek jogában áll az egyes dijakat nem kiadni, vagy az összeget csökkenteni, illetve megosztani. A pályázat eredményét a Csehszlovák Rádió magyar nyelvű adásaiban és a napilapokban közöljük. A közvetítésre elfogadott pályaműveket a Csehszlovák Rádió díjszabályzatai alapján honoráljuk. A kéziratokat csak a szerző külön kérésére küldjük vissza. Pontatlan pontosítás n
