A Hét 1987/1 (32. évfolyam, 1-26. szám)
1987-01-03 / 1. szám
ÜNNEPELTÜNK 1986. december 5-én emlékeztünk meg lapunk első száma megjelenésének 30. évfordulójáról. A Hét elindítói 30 évvel ezelőtt azt írták a „beköszöntö"-ben, hogy hétről hétre tájékoztatni fogjuk olvasóinkat köztársaságunk és a világ fontos művelődési eseményeiről. hogy szólunk a magunk dolgairól, és a kultúra, a művészet, az irodalom területén végzett munkánkkal segíteni próbálunk meglévő hibáink kiküszöbölésében, és elért eredményeink megszilárdításában. Sidó Zoltán, a Csemadok KB elnöke ünnepi beszédében mérlegelte, mennyire sikerült a lapnak teljesítenie azt a küldetést, amelyet 30 évvel ezelőtt magára vállalt. A szerény kezdetek után a lap fejlődött és országos jellegű képes hetilappá alakult. Tevékenysége nem korlátozódik csupán a dél-szlovákiai tájakra, hanem kiterjed az egész ország területére. Természetesen, a fő hangsúlyt a múltban és ma is azokra a kérdésekre helyezi, amelyek a csehszlovákiai magyar dolgozók életét a legerősebben befolyásolják. A párt határozataival összhangban indulása óta segíti a szocialista építömunkát, népszerűsiti a munkában élen járó dolgozókat. Ezt a tényt emelte ki üdvözlő levelében Ján Škoda elvtárs, az SZLKP KB propaganda- és agitációs osztályának vezetője is. Ezekhez a gondolatokhoz csatlakozott Július Hanus elvtárs, a szlovák kormány első elnökhelyettese, aki kiemelte a Hét hozzájárulását a nemzetiségi politika lenini elveinek megvalósításában. A Hét indítása óta nagy figyelmet fordít a magyar nemzetiségi élet alakulására, főként a magyar dolgozók kulturális fejlődésére, a proletár nemzetköziség és a szocialista hazafiság szellemében. Kiss József elvtárs, az SZLKP KB tagja, az Új Szó főszerkesztője nemcsak jókívánságait fejezte ki a jubileum alkalmából, hanem nagyra értékelte a Hét munkásságát, főleg azt, hogy az elkötelezett publicisztika sajátos eszközeivel eszmei és szakmai szempontból egyre hatékonyabban járul hozzá a CSKP politikájának valóraváltásához, a csehszlovákiai magyar dolgozók körében végzett szocialista tudatformáláshoz. Mindannyian tudjuk, hogy korunkban társadalmi fejlődésünk gyorsításának stratégiája fokozott követelményeket támaszt a tájékoztatás eszközeivel szemben. Politikai és szakmai szempontból elmélyültebben és vonzóbban kell részt vállalnunk az emberformálásban, minőségi előrelépést követelő programunk megvalósításából. A Szövetségi és a Szlovák Sajtóhivatal egybehangzóan hangsúlyozták, hogy a lap szerves része a csehszlovákiai sajtórendszernek és pótolhatatlan szerepet tölt be ebben a rendszerben. Igen sok szép őszinte és buzdító szó hangzott el ezen az ünnepségen. Szeretnénk megköszönni testvérlapjaink szerkesztőségi kollektíváinak, munkatársainknak, barátainknak, akik élőszóval vagy levéllel fordultak hozzánk. A szeretet és megbecsülés még elkötelezettebb, jobb munkára kötelez minket. Szeretnénk a jövőben a lapot levelezőinkkel, olvasóinkkal együtt készíteni, hogy a közölt anyagok megnyerjék olvasóink tetszését és hogy ennek nyomán elősegítsék a pozitív állampolgári kezdeményezést. Ülést tartott december 15-én Bratislavában a Szlovák Nemzeti Fron Központi Bizottsága. A tanácskozás napirendjén azok a feladatok szerepeltek, amelyek a Szlovák Nemzeti Front szerveire és szervezeteire a CSKP XVII. és az SZLKP legutóbbi kongresszusán elfogadott határozatok lebontása és végrehajtása terén hárulnak. Képünkön a résztvevők Dániel Futejnek, a Szlovák Nemzeti Front Központi Bizottsága alelnökének beszéde közben. VISSZAPIILAÉTO Eduard Sevardnadze, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagja, a Szovjetunió külügyminisztere Moszkvában fogadta Abdasz Szattart, a pakisztáni külügyminiszter első helyettesét, aki mun-DECEMBER '86 KEDD kalátogatáson tartózkodott a Szovjetunióban. Véleménycserét folytattak a jelenlegi nemzetközi y) helyzet kulcsproblémáiról és a kétoldalú kapcsolatok egyes kérdéséiről. ülést tartott Bratislavában Szlovákia Kommunista Pártjának Központi Bizottsága. A tanácskozáson az SZLKP KB tagjain kívül részt vettek az SZLKP Központi Ellenőrző és Revíziós Bizottságé-SZERDA 10 nak vezetőségi tagjai, az SZLKP KB osztályvezetői, a Szlovák Nemzeti. Tanács alelnókei, a szlovák kormány miniszterelnök-helyettesei és miniszterei, valamint más vendégek. Libanonban csütörtökre virradó éjszaka megsértették a táborok háborújában meghirdetett legújabb tűzszünetet is. Lövöldözések voltak Bejrútban a Burdzs Barazs-CSÜTÖRTÖK 11 na és Šatila palesztin menekülttáborokban. A legutóbbi jelentések szerint 20 ember vesztette életét és sokan megsebesültek. Bohuslav Chňoupek csehszlovák külügyminiszter megkezdte hivatalos baráti látogatását a Kínai Népköztársaságban. Bohuslav Chňoupek kínai látogatása során PÉNTEK 12 tárgyalt a kínai külügyminiszterrel és más politikusokkal, ellátogatott a Sensi tartományba és Sanghajba. Kína legnagyobb városába. Az Egyesült Államok a nevadai lőtéren újabb kísérleti atomrobbantást hajtott végre, melynek erőssége hozzávetőleg 150 kilotonna. Ez volt a 24. amerikai SZOMBAT 13 atomrobbantás azóta, hogy a Szovjetunió tavaly augusztus 6-án elrendelte egyoldalú moratóriumát az összes nukleáris kísérletre. A görög fővárosban megkezdődött az öt kontinens békeszervezeteinek konferenciája a békéről és a leszerelésről. Hazánk küldöttségét Josef Krejčí, a Cseh-VASÁRNAP 14 szlovák Békebizottság alelnóke vezeti. A megnyitón beszédet mondott Papandreu kormányfő is. Hanoiban a Vietnami Kommunista Párt VI. kongresszusán 1129 küldött vett részt az 1,9 millió párttag és tagjelölt képviseletében. A kongresszuson 35 külföldi HÉTFŐ 15 küldöttség is jelen volt. A csehszlovák pártküldöttséget Josef Kempný, a CSKP KB Elnökségének tagja, a CSNT elnöke vezette. HÉTVÉGI LEVÉL Gyakran felpanaszoljuk magunknak, másoknak, hogy az ünnepek veszítettek fényükből, már régen nem az igaziak, ahogy gyermek- vagy kamaszkorunkból emlékezünk rájuk. És összefüggésbe hozzuk az ún. civilizációs ártalmakkal, amelyek közé sorolják már a televíziót is. Az elmagányosodásnak vagyunk szemtanúi éppen akkor, amikor a közösségi életforma megannyi előnyével élhetnénk, mondják egyesek, és nem is kevesen. Nemzetiségi vonatkozása is van a dolognak, egyik ilyen író irta le fájdalmasan, búsan nem is olyan régen, hogy az ő szülőfalujában már nem járnak össze az emberek, csupán halottak napján, a kivilágított fejfák és sirhantok között ismergetik egymást, mert ott még összejönnek, találkoznak, szép számban, tömegesen, de egyébként, a többi ünnepnapon már nem adják egymás kezébe a kilincset, megszűnt az ajtónyitogató szomszédolás, rokoni vagy tisztelgő látogatás. soha azelőtt nem tapasztalt divatja lett az én házam az én váram életformának. Az emberek esténként, vagy a soros ünnepnapon nem a szomszédok udvarára, házára, vagy magukra a szomszédokra kiváncsiak, és ha mégis megkívánják a csendes, mindent számba vevő ablakba könyöklést, akkor szinte minden egyes esetben a tévé-képemyö ablakát kívánják maguknak, amely őket az ünnepnapokon a megszokott hétköznapitól elviszi a széditően csábító messzeségekbe. Ünnepeinknek, ünnepléseinknek azonban még mindig van tömegességet biztosító formája. Ézek közé tartoznak az évfordulós ünnepeink. Lehetnek ezek születésnapi és munkahelyi jellegűek, fontosságukat tekintve most is az érdeklődés középpontjában állnak. Napjainkban éppen a munkahelyi évfordulós ünnepek a leglátványosabbak és legmozgalmasabbak. Ezt tapasztaltam a minap Bátkán, szülőfalumban, ahol az állami gazdaság fennállásának huszonötödik évfordulóját ünnepelte. A nem mindennapi esemény büszke részesei lettek, akik a sikeres előrehaladás megalapozói voltak, valamint a kitüntetésre, elismerésre és jutalomra érdemesek, akik másokat is nagyobb teljesítményekre ösztönöznek, a magyar és a szlovák tagozatos általános iskola tanulói, akik a gazdaságot köszöntő műsorukkal belopták magukat a majdnem 400 jelenlevő szivébe, a már széltében-hosszában ismert Rimavan néptáncegyüttes, amely szép programjával igazi hangulatcsinálónak bizonyult. Én persze most az ünneplésnek nem arra a részére gondolok, amely a jelenlevőket szónokokra és hallgatóságra osztja, hanem arra, amely a közös ebéddel kezdődött és a közös vacsorával folytatódott, egyre összemelegedettebb hangulatban, a közös dalolást és a táncot is beleértve. Az ilyen ünneplés önkéntelenül is rádöbbenti az embereket, hogy immár negyed százada együvé tartoznak, egy családot alkotnak, és hogy csak a közös erőfeszítések vezethetnek sikerekhez. Az ilyen alkalmakkor derül ki, hogy az állami gazdaságnak nemcsak jó dolgozói, de kiváló hangú énekesei is vannak. Igaz, hogy a régi ünneplési formák veszítettek fényükből, de az is igaz, hogy a munkahelyi, évfordulós ünnepségek lettek színesebbek, tartalmasabbak, egy-egy nagy munkaközösséget érintők. És az ünneplésnek ez a formája a megkapóbb! A bátkai példa legalábbis ezt bizonyította ...
