A Hét 1987/1 (32. évfolyam, 1-26. szám)

1987-01-03 / 1. szám

SZÉKEL Y HUMOR A nagy kurázsi Belép nagy sietve a fogorvoshoz a székely legény: — Gyorsan doktor úr! Két zápfogat és két gyökeret kell kihúzni. Érzéstele­nítésre nincs szükség! — Ez aztán az igazi székely kurázsi! — mondja az orvos. — Tessék leülni a karosszékbe. — Nem rólam van szó, — válaszolja a székely. — Kint van az anyósom,.az ő fogát kell kihúzni. Messze van a Keresztúri Fáradtan rójja az atyafi az ország­utat, míg végre egy útkereszteződés­nél kocsival találkozik. Tisztességtu­­dóan megkérdi: — Messzire van-e ide Keresztur, instálom? — Csak egy félórányira. — Megkövetem szépen, hadd üljek fel a szekérre én is ... A szekér halad, — jó idő múlva megszólal ismét az atyafi: — Messze van még, instálom, Ke­resztur? — Innen bizony egy jó óra járás, mert onnan jövünk és elfelé igyek­szünk. A rossz szokás Panaszkodik az egyik koma a má­siknak: — Nagyon rossz szokást vett fel a feleségem, sógor! — No, nézd, micsodát? — Nem fekszik le, csak úgy hajnal­tájban. — És mit csinál addig az asszony? — Várja, hogy megérkezzem. A jó házasság Egyik koma a másikhoz: — Mondja, kijed csendben él a fe­leségével? Nem veszekszenek? — Nem ám! — felel a másik. — Én csak egyetlenegyszer vesztem össze az asszonnyal, harmadnapra a lagzi után. — S azóta egyszer se szólalkoztak össze? — De nem ám, mert azóta nem beszélünk egymással... A madárijesztö Gazduram beszélget a szomszéd­dal: — Madárijesztö kellene a kertbe, szomszéd; a madarak mind elhordják a termésit. — Nem kell ide az, sógor! Az asz­­szony egész nap a kertben matat. A Maros mentén Turisták: — Mondja gazduram, ha itt a Maros mentén folyton lefelé me­gyünk, hová jutunk? Gazda: — Hát ha jól bírják az urak a kutyagolást, a Fekete-tengerhez! Fényképésznél Atyafi a feleségével a fényképésznél van. — Barátságosabb arcot vágjon gazduram! — Akkor menjen ki az asszony! A vidám áldozat Kapatosán tért haza késő éjjel a góbé. Éppen akkoriban fúrtak kutat házának az udvarán, még el sem ké­szült a kút rámája — s bizony a gazda beleesett a mélységbe, a nyakig érő hideg vízbe. Persze egyszeriben kijó­zanodott és segítségért kiáltott. Felébredt a feleség és az anyós. Hamarosan kötelet kerítettek és húz­ták ki a góbét. Alighogy a kút szájához ért a pórul­­járt atyafi, csudálkozva látják: úgy nevet, hogy majd megszakad. — Mit kacag kijed? — kérdezi az asszony, aki azt hiszi, hogy az ura megháborodott. — Azon nevetek, — mondja a góbé, — hogy hanyattestetek vóna, ha eleresztem a kötelet!... Nagy dolog a házasság Legénysorba került a székely fiú; házasítani akarják a szülei. A legény csendes, szemérmes, kicsit ügyefo­­gyott; nehezen szánja el magát. Apja biztatgatja: — Ládd-e, én es megnösülék vala­ha. — Könnyű vót kíjednek, — repliká­­zik a fiú. — K'jed édesanyámat vette el, de hogy vegyek el én egy szinide­­gen jányt ?... A virtus — Szaladj borért!... küldi a szé­kely csizmadia inasát. — Megyek rögvest, csak pénzt tes­sék adni. — Ha pénzt es adok, nem virtus bort hozni, te szamár! — kiált rá a részeges csizmadia. Elmegy a fiú s kisvártatva vissza is jön. — Itt az üveg, — mondja. — Te tekergő, hiszen ez az üveg üres, hogyan igyam belőle?! — Hja, mester uram, ha vóna ben­ne valami, nem lenne virtus inni belő­le! Orbók Attila gyűjtéséből JOGI TANÁCSOK T. L. olvasónk jövőre tölti be 60-ik életé­vét, már 21 éve villanyhegesztőként dol­gozik, azelőtt mozdonyvezető volt. Azt kérdezi, hogy munkája nem tartozik-e az olyan egészségre ártalmas munkák közé, amelyek a nyugdíj szempontjából a II. nehézségi csoportba tartozik, s nem jár-e neki ezért magasabb nyugdíj? Olvasónk azonban nem írja, meg, hogy hol, milyen üzemben dolgozik. A nyugdíjbiztosítás céljaira az egyes mun­kákat és alkalmazásokat nehézségük szerint az I. vagy II. csoportba az 1975 évi 136. számú és az ezt kiegészítő és módosító kormányrendeletek tartalmazzák. E kormányrendelet alapján az egyes köz­ponti hivatalok és államigazgatási szervek a saját szakjuk számára külön jegyzéket adnak ki, amelyben részletesen feltüntetik azokat a munkákat és foglalkozásokat, amelyek meg­indokolják a kedvezőbb, az I. vagy II. munka­­csoportba való besorolást. Csak az itt felso­rolt munkákra és foglalkozásokra vagy mun­kahelyekre lehet a nyugdíj szempontjából az I. vagy II. munkacsoportra vonatkozó kedvez­ményeket alkalmazni. Emellett a kedvezőbb besorolás mindig csak azokra a munkákra vagy foglalkozások­ra vonatkozik, amelyet valamelyik központi szerv vagy hivatal a saját szakterülete részé­re adott ki s ezt nem lehet más központi szerv vagy hivatal alá tartozó szakterületen alkalmazni. Amennyiben a villanyhegesztői munka, vagy olvasónk munkahelye (foglalkozása) nem szerepel abban a jegyzékben, amit az illetékes felettes központi hivatal vagy mi­nisztérium adott ki az I. és II. munkacsoport­ba besorolt munkáról és foglalkozásokról akkor olvasónk nem igényelheti a kedvezőbb II. munkacsoport alapján járó magasabb öre­gedési nyugdíjat. K. O. olvasónk hosszabb ideig nem fizette meg a gyámbíróság által megállapított gyermektartási díjat. Gyakran változtatta a munkahelyét. így az ellene vezetett végrehajtás eredménytelen marad. Most büntetőeljárást indítottak ellene a tartási kötelezettség elmulasztása miatt. Azt kérdezi, hogy milyen büntetést kaphat, meg kell-e utólag fizetnie az elmaradt tartásdijat ha elítélik, s hogy mentesül­het-e a büntetés alól, ha kifizeti a tartozá­sát. A büntető törvénykönyv 231 paragrafusa szerint azt a személyt, aki akár gondatlan­ságból nem teljesíti törvényes eltartási köte­lezettségét, egy évig terjedő szabadságvesz­tésre lehet megbüntetni. Ha azonban valaki szándékosan kibújik az eltartási kötelezettség alól, akkor a bünteté­se két évig terjedő szabadságvesztés is le­het. Végül még súlyosabban büntethető a tet­tes akkor, ha tettével a jogosult személyt szükség veszélyének tette ki. Ekkor a sza­badságvesztés hat hónaptól három évig ter­jedhet. Ha olvasónk azzal a szándékkal változtatta a munkahelyét, hogy a végrehajtás alól kibúj­jon s így szándékosan hiúsította meg a tartásdíjfizetést, akkor a fenti súlyosabb büntetési tétel érvényes. Ilyen szándékra le­het következtetni abból is, ha az előző munkahelyét azután hagyta el, amikor a végrehajtási fizetésletiltás megérkezett, és ezért nem foganatosíthatták. A büntetőbíróság által történő elítélés nem mentesít a fizetési kötelezettség alól. Az esetleges szabadságvesztés letöltése mellett a hátralékot is meg kell fizetnie. A törvény azonban lehetőséget nyújt az adósnak arra, hogy a tartásdíj teljes hátralé­kának azonnali megfizetésével mentesüljön a büntetőjogi következmények alól. — Ha az adós az egész tartásdijhátralékot a büntető­­bíróság elsőfokú ítéletének kihirdetése előtt megfizeti, akkor a büntethetőség megszűnik és a bíróság a további eljárást beszünteti. Így olvasónk is elkerülheti az elítélést ha a tartozását legkésőbb a fötárgyaláson — az I. fokú ítélet kihirdetése előtt a jogosultnak megfizeti. „Társtulajdonos" jeligéjű olvasónk azt kérdezi, hogy mit tehet akkor, ha az örö­költ családi ház többi társtulajdonosával nem tud a ház használatát illetően meg­egyezni. Megveheti-e a többiek részét, vagy eladhatja-e a saját tulajdoni részét idegennek? A társtulajdonosoknak joguk van az ingat­lant használni, a jogaikat gyakorolni és az ingatlannal járó terheket olyan arányban vi­selni, amit a tulajdoni hányaduk fejez ki. Ha ezeket illetően nem tudnak megegyez­ni, akkor bármelyikük a bírósághoz fordulhat s kérheti a bíróság döntését. Ekkor a bíróság . határozza meg a közös ingatlan használatá­nak módját s a jogok és terhek megosztását. Ha nem akar tulajdonközösségben marad­ni, akkor a társtulajdonosok részét megvehe­ti, ha azok hajlandók a részüket eladni. De erre őket nem kényszerítheti. A társtulajdonosokkal azonban megegyez­hetnek a tulajdonközösség megszűntetésé­ben és a kölcsönös anyagi igények rendezé­sében. Minthogy ingatlanról van szó, az ilyen megállapodáshoz írásbeli szerződés szüksé­ges. Ha nem tudnának megegyezni, akkor bár­melyikük a bírósághoz fordulhat és a polgári törvénykönyv 142. paragrafusa alapján kér­heti a tulajdonközösség megszüntetését. Hyen esetben a bíróság a közös dolgot (in­gatlant) — ha az műszakilag lehetséges — a társtulajdonosok közt a tulajdoni arányaik szerint megosztja (pl. kertet vagy olyan épü­letet, amelyet függőlegesen építészeti szem­pontból két önálló egységre lehet osztani). Ha a természetbeni megosztás nem volna lehetséges, akkor a bíróság az egész ingat­lant csak az egyik, vagy a többi társtulajdo­nosnak ítéli, s akiket aztán a megfelelő ellenérték megfizetésére kötelez. Tekintetbe veszi azt. hogy az ingatlant a társadalom érdekeivel összhangban lehessen használni. — Ha az ingatlanra egyik társtulajdonos sem tartana igényt, akkor a bíróság elrendeli annak eladását és az ebből származó össze­get osztja föl a társtulajdonosok közt. A családi ház tulajdoni részét a társtulaj­donos a többiek beleegyezése nélkül — csak valamelyik társtulajdonosra, annak házastár­sára a saját házastársára vagy a leszárma­­zottaira és azok házastársára ruházhatja át. Minden más esetben — tehát idegenre való átruházás esetén — a társtulajdonosok bele­egyezésére van szükség. Dr. B. G 19

Next

/
Thumbnails
Contents