A Hét 1987/1 (32. évfolyam, 1-26. szám)
1987-02-06 / 6. szám
— Tudom, most szemtelen tolakodónak tart és a pokolba kíván, de mentségemül szolgáljon, abban reménykedtem, hogy rámismer. Tudniillik a múltkor én mutattam meg magának, merre van a posta. Nem emlékszik? ... Egy levelet szorongatott a kezében. Magamban még gondoltam is, bizonyára bizalmas levél lehet, ha nem merte rábízni valamelyik gyerekre. Még most sem emlékszik? — Emlékszem ... — felelte Borbála eltűnődve. Ennek a pasasnak jól felvágták a nyelvét, ömlik belőle a szó, akár egy pletykás vénasszonyból. S hogy bebizonyítsa, menynyire jó az emlékező- és megfigyelő képessége, hozzáfűzte. — Olajfoltos, kék overallban volt, s egy századeleji kerékpár láncával bíbelődött. — Kitűnő! Nem hiába kiváló matikus-fizikus! — Ezt meg honnan veszi ? — Egy érdeklődő és jól értesült ember mindent tud ... Ugyanis Kiss Ferenc a főnököm — úgy nézzen rám, hogy főgépesítö vagyok a szövetkezetben —, de nemcsak a főnököm, hanem egyúttal a legjobb barátom is. Ne csodálkozzék hát, ha sok mindent tudok magáról. — Ki hitte volna? — mosolyodon el Borbála. — Szóval maguk, férfiak, mindent megbeszélnek egymás közt? — Mindent azért éppenséggel nem ... Hanem tudja-e, hogy milyen bájos, amikor mosolyog ? Isten úgyse ... — Ne erőlködjék, kedves mérnök úr, elkoptatott frázisokkal és közhelyekkel teli van a padlás! — Bocsánat! — komolyodott el a mérnök. — Meghívhatom egy pohár italra ? — Esetleg ásványvízre, de arra sem, mert máris megyek. Ftemélem. nem állja utamat? — Én!?... Dehogy állom! Csak a rend kedvéért súgom meg: nőgyűlölő vagyok! — váltott hangot és változtatott taktikát a mérnök. — Pontosan úgy néz ki! — mondta Borbála gúnyosan. — Nézze — gondolkodott el a mérnök, s kissé affektálva folytatta a mondókáját. — Mindenkinek lehet véleménye, sőt az a jó, ha van saját véleménye az embernek, ugyanakkor azonban tévedhet is ... Nagyon téved, kedves tanító néni, ha azt hiszi, hogy... — Mit kellene hinnem? — Legalább egy pohárka vörös bort igyon meg, Feri szerint a vörös bor... Ha nem hát nem ... Hol is tartottam ?... szóval: a világ legszebb nője kedvéért sem adnám fel a szabadságomat, nem én!... Mert mi a helyzet? A legtöbb rendkívül szép és csinos nö szerfölött igényes. Elvárja, hogy a — szerinte — buta és korlátolt férfinem körülrajongja, becézgesse, simogassa, istenítse, imádja, vagyis porig alázva fetrengjen a lába előtt. Nem, Borbála, kedves, én az ilyesmire képtelen vagyok, így aztán inkább gyűlölöm, mint szeretem a büszke női nemet. — Csak nem agglegényként akarja leélni az életét, mérnök úr? — kérdezte Borbála kuncogva. — Miért ne?... Fő a szabadság!... Ha minden jól megy, tiz év múlva kicserélem a rozzant biciklimet autóra, aztán nyaranta a nyakamba veszem Európát, de egyedül, mindenkitől függetlenül. Ehhez mit szól, kedves Borbála ? — Dehót az ember társas lény, mérnök úr, nem arra született, hogy magányban élje le az életét. Igaz, vannak csodabogarak. Talán maga is közéjük tartozik? — tette fel a kérdést Borbála, bár előre sejtette, hogy mi lesz a válasz. (Folytatjuk) PETRIK JÓZSEF Oűlővégen Felszántott tartók — a dűlővégről még visszanéznek, egy őszi nyárfa temetőőrként őrzi a csendet Barázdáik, hosszan: kamaszkoromból szívemig érnek... Hallgat a nyárfa: csontlevelei nem rezdü/nek már. Föld mélyén zsibbad a nyári zsongás, bizsergés, sóhaj, a szőke lengés, a barna hullám elpihent bennem. Sejthettem: így lesz; mégis de jó volt más-vágyban élni — lám, dűlővégre kell érni egyszer: hogy az ész lásson. Tovább mennék még — utamat állja őszben a nyárfa; messzeség? — csak a messzeszál/t vándor ittrekedt hangja. FOTÓ: V. PŔIBYL RAVASZ JÓZSEF a konyha ablakát... fáradtan tér haza a reggel még kiűz az ágyamból s aztán lemskadva őszhajszálát hosszan a szememben nézi: átokbólszőtt-rács díszíti a konyha ablakát rékasedényekhez ülő verssorokra talál az éhség millió szeme kaszálja széppé rendre (járomba hajtja fejét a költő beleszántja húsába a reggelt...) GÁL SÁNDOR vigasztaló az őszidőnek ize még a szánkban hol a madarak a nyár szépei a láng-öltözetű égalj hajlatában a mérhetetlent haj ki méri ki vigasztalódj visszatér ki elment s ha mégse — marad mit itt hagyott napra nap hull hóra új hó dermed zizeg a csend hallván hallhatod 15
