A Hét 1987/1 (32. évfolyam, 1-26. szám)

1987-01-03 / 1. szám

••• — Gróf Apponyi Albertnak volt itt birtoka, vadászkastélya — mondja egyik ismerősöm a faluban. — Cselédek lakták Éberhardot valamikor, aztán földművesek egészen a második világ­háború végéig, meg még azután is, a szövetkezet megalakulásáig — teszi még hozzá. — Akkor csak kevesen jártak dolgozni a közeli nagyvárosba, most talán már hatszáznál is többen. Felső-csallóközi községben járok, vagy talán már nem is ott, a falu szélén kanyargó, a vizétől éppen megszabadí­tott Kis-Duna-holtág innenső oldalán. Tiszta időben jól látható innen a Kis- Kárpátok nyúlványa, a tv-torony, a vár, este és éjszaka a fővárosi hegyoldal re vannak ügyfeleim gyors megismeré­sében. De úgy is hasznát veszem tanítói képesítésemnek, hogy jobban és gyor­sabban eligazodom három iskolánk dolgaiban. És mélységesen hiszek az emberekben, azokban is, akikben csa­lódnom kell. A hozzám közelállóktól aztán meg is kapom: gyenge elnök vagyok! Az én elvem, hogy bízni kell az emberekben és biztosítani kell számuk­ra a lehetőséget, hogy bizonyítani tud­janak.") Holocsy László elmondja, hogy peda­gógusként került Éberhardra, de már ezt megelőzően is ismerték öt a falu­ban. Misérdről (Dunajská Lužná) járt ide muzsikálni lakodalmakba, szülői bálok­Burger Ferenc és Holocsy László Érdemes értűk dolgozni ■ ,.__. .. , . .. Falurészlet megannyi fénye, mintha kráter okádta tüzes lávafc>lyam borítana be mindent. Éberhard (Malinovo) 1 400 lakosának a 80 százaléka magyar nemzetiségű. Ez a helyi nemzeti bizottság tagjainak ösz­­szetételében is tükröződik. Ahogy má­sutt, itt is új családi házak sora épült fel. Egész utca a Kis-Duna-holtág köze­lében. Szaporodnak a gazdátlanná vált házak is. Ezeket szívesen felvásárolják a fővárosiak, hiszen csupán tizenhét kilo­métert kell utazniuk hétvégi házukba. Az Apponyi Albert-féle kastély ma is áll, a mezőgazdasági középiskola négy­száz tanulója lakja, s külön igazgatású, egy-négy osztályos magyar és szlovák tanítási nyelvű iskolája is van Éberhard­­nak. Három iskola, egy viszonylag kis lélekszámú faluban! A helyi nemzeti bizottság élén, Holocsy László szemé­lyében, olyan ember áll, akinek negy­vennégy esztendejéből tizennégy szin­tén a pedagógusé. Úgy ismeri az isko­lák életét és gondját, mint a tenyerét. Ha nem tudnám, kivel parolázom a hnb hivatalában, első pillantásra is kitalál­nám, hogy ez a Holocsy nagyon hason­lít arra a másikra, a színész Holocsy Istvánra, aki a Matesz tagjaként tette ismertté a nevét. A kilenc Holocsy test­vér közül nyolc él. Öten érettségiztek, ketten főiskolát végeztek: Holocsy László és István. A szülők már nem élnek. Az édesapa kovács volt. A helyi nemzeti bizottság elnökének életútja röviden: a Rozsnyói (Rožňava) Magyar Tanítási Nyelvű Pedagógiai Gimnáziumban érettségizett 1961- ben, majd a katonaidő letöltése után testnevelő szakos hallgató a főiskolán, de a tanulmányait nem fejezi be. Meg­nősül, és levelező tagozaton magyar­testnevelés szakos képesítést szerez. („Misérden, Éberhardon és Félben taní­tottam. 1979. január 1 -tői vagyok a hnb elnöke. Önkéntelenül adódik a kér­dés, hogyan egyeztethető össze jelenle­gi posztom a pedagógusi hivatással. Nos, a pszichológiának és pedagógiá­nak nagy hasznát veszem. Segítségem­ba, stb. Dobos és énekes volt a zene­karban. Hat évig játszott a körtvélyesi (Hrušov) Kormorán csárdában. 1977- ben fejezték be ott a játékot, de még néhány évig folytatták a környező fal­vakban. A környék legjobb zenekara volt. Már hnb-elnök volt, és még mindig játszott, nemegyszer adódott úgy, hogy esketett, utána pedig a lakodalomban a zenekar tagjaként játszott. Végül is mindenből kiöregedik az ember, az éj­szakázást már nem bírja úgy ebben a korban. („Az is jó volt valamire. Életis­kola volt az is. Sok helyen megfordul­tam, sok emberrel megismerkedtem. Ez mind segítségemre van mostani mun­kámban. Az ismerősök persze még mindig azt kérdezik, hogy még játszol? Nem azt, hogyan megy a munka a hnb-n? Zenélés, éneklés? A hang együtt születik az emberrel. Örökli az ember. A zene iránt kicsi koromtól ér­deklődöm. Mikor Rozsnyóra kerültem a pedagógiai gimnáziumba hegedülni már tudtam, ott tanultam meg gitároz­ni, zongorázni és egy kicsit dobolni is. Mindig arra gondoltam, hogy zenei tu­dásomnak a gyerekek veszik majd hasznát. A jó hangom meg arra bátorí­tott, hogy a nyilvánosság előtt szerepel­jek. Többször felléptem a Csemadok járási táncdalfesztiválján Szencen. Egy­szer az országos döntőnek is résztvevő­je voltam.") Holocsy László hosszú gondolkodás után vállalta el a hnb elnöki tisztjét. A faluval nem kellett ismerkednie. A hnb tanácsának tagjaival sem. A községi pártszervezet elnökeként már korábban is eljárt a tanácsülésekre. Machán Bélá­nak lett az utódja, akinek elévülhetetlen érdeme, hogy felépíttette az óvodát. Mindent megtett a falu fejlesztéséért. Holocsy László akkor jött rá, mit vállalt, amikor már nyakig benne volt a munká­ban. A múló évek felismertették vele, hogy a munka ráeső részét el kell végeznie. Nem mondhatja, hogy most pihen. („Mi néha elnökök vagyunk, néha építészek, villanyszerelők, vízvezeték­­szerelők, gépkocsivezetők és életmen­tők. Volt úgy, hogy saját kocsimmal vittem a beteget a kórházba. Mi elnö­kök türelmesek is vagyunk. Türelmesen meghallgatjuk a nagymamákat, nagy­papákat és mások sokszor nyakateker­­ten előadott panaszait. Néha meg azt gondolják rólunk az ügyfelek, hogy úris­tenek vagyunk. Mindent azonnal el tu­dunk intézni. Aztán itt van az önsegé­lyes alapon történő építkezés! Néha az az érzésem, hogy a semmiből kell vala­mit teremtenem. Főleg az építkezési anyagok beszerzése okoz gondot. Sze­rencsére gazdasági üzemeink segíte­nek, elsősorban gépekkel, de kölcsönö­zött építőanyagokkal is. Ezzel nem di­csekedhet minden hnb. Nem utolsósor­ban kellene említenem a lakosság tevé­keny részvételét az építkezésekben. Ahogy a két orvosi rendelő esetében történt...'') 12

Next

/
Thumbnails
Contents