A Hét 1986/2 (31. évfolyam, 27-52. szám)
1986-07-25 / 30. szám
— Nem láttam, nem is kívántam és most sem kívánom látni! — És miért? — Megvan rá az okom, de az nem tartozik önre, elvtárs. Teljesen magánjellegű. Fürge őrnagy szúrós pillantással méregette öt. — És ha valami baja történne? Akkor is ilyen hajthatatlan maradna? — Mi baja történhetne? — Bohó igazgató közönye túlságosan feltűnő volt. — Az ember halandó. — Az őrnagy hangja megremegett. — A munka élő! — csattant a beállt csendbe Bohó gúnyos hangja. — Biztosíthatom, hogy az én feleségem túlságosan is egészséges. — Nem is hiszi, milyen nehezemre esik kimondani, de hirt kaptunk, sőt két hirt is arról, hogy a feleségét megölték. A lesújtó közlés, bármilyen kíméletesen mondta ki az őrnagy, megrendítően hatott Bohóra. Az arcából és egész testéből eltűnt az élet minden jele. Kővé vált. Teljesen megdermedt. Azután ez a kö lassan megéledt, és bár halkan, de érthetően feltárta a kapcsolatát a lényhez, aki kétségkívül drága volt számára, bár ezt titkolni igyekezett. Nyilván nagy sérelem érte a részéről. — Honnan kapta ezt a két hírt? — Bohó igazgató bánatában és fájdalmában akarata ellenére beismerte, hogy az elszenvedett sértés maró érzése ebben a halálosan komoly pillanatban semmivé válik, és a helyébe a legtisztább szerelem lép. Fürge őrnagy villámgyorsan átgondolta, hogy mit válaszoljon. A sikeres nyomozás érdekében titkolja el a hírforrásokat, vagy adjon szabad utat az igazságnak ? Az igazság mellett döntött. — Az ön két alkalmazottjától. Meherétől és Halinától. Ezután a közlés után Makk Oszkár csak nehezen tudta megállni, hogy el ne ájuljon. A rend őrei ezen nem csodálkoztak, emberi dolog volt, viszont semmiképpen sem tudták felfogni a változást, ami Bohóban most végbement. Mintha életadó varázsitalt ivott volna. — Elárulhatnák, hogy szerintük ki ölte volna meg öt? — kérdezte kíváncsian. Kurta százados sehogyan sem tudta felfogni, miért hagyta a parancsnok, hogy így rászedjék, miért engedi a szerepek felcserélödését, vagyis hogy öt hallgassák ki. Ez azonban csak a látszat volt. Valójában minden az őrnagy szándéka szerint bonyolódott. — Ók vállalták magukra a gyilkosságot. Makk vontatottan, panaszosan felvonított. Azután a tenyerével elfedte a száját és az orrát is, hogy elejét vegye a bennsöjéböl kikivánkozó jajongó hangok előretörésének. Bohó azonban megkönnyebbülten fellélegzett. És ezzel a lélegzettel mintha ledobta volna a gyászos maszkot, mintha az őrnagy kijelentése megszabadította volna a szívét a félelem és a reménytelenség zablájától, újra buzogni kezdett benne az életkedv, a sors szerencsés fordulatába vetett hit. iFolytatjuk/ Illusztráció: Gáty Kati FIATAL KÖLTŐK VERSEI RAVASZ JÓZSEF KISS PÉNTEK JÓZSEF Az elveszett csönd Réka kérdez (István fivérem emlékére) eltemették a madárház örökösét tarisznyájában megvásárolt minden szép lovagló zöldszemű évszak szélnek eresztett ló vitte vitte a táviratot: betűkben a föld nélküli ház göndör sóhajokba veszett csönd épít rakja egymásra a füsttekintetét börtöne erdőnek faluvégnek üvegszemében öngyilkos kés belemerül a szél hozta mag apró levelébe... Minek örül a föld, ha ázik. Mondd, a jég sosem fázik? Hová megy a föld, ha áll? Hány napig tart a halál? Honnan repül a madár? Miért „nem igaz a fele se"? Fecseg-e a kecsege? Ki elől bújik el a Hold? Mikor „volt" a „hol nem volt"? Miért kell félni a nagy kutyáktól, amikor szeretem őket ? Jó-e neked, hogyha félsz? Mekkora a végtelen? Mit jelent a szenvedély? Miért nem ismerünk minden embert? Te csak egyszer voltál kisgyerek? Miért vagy mérges, amikor írsz, és én kérdezek ? Mit írsz? Minden verset megírtak már egyszer? MÁZIK ISTVÁN Mikor az éj . . Mikor az éj kihuny s a hajnal szétszórja fénykardocskáit megkérded: csak azért van ébredés, hogy suttoghassanak a fán a levelek, megérinthesse a szél a gallyakat, átölelhesse a gyökér a gyökeret... Ezért hajnalodik csupán. M. CSEPÉCZ SZILVIA Panelvers Egyszer még elveszek otthonról elmegyek csupa szürke ez a ház és van benne száz lakás mind a százon szürke ablak szürke függöny szürke léc lassan én is szürkét játszok elborít a szürkeség. Ha egyszer nagy leszek új házat tervezek csudaszínű a fala és kerek az ablaka tornya is lesz s rajta zászló hogy jelezze ha jövök és a város igazából megszépül ha felnövök. FOTO: ELENA MEŠKOVA 15
