A Hét 1986/2 (31. évfolyam, 27-52. szám)
1986-07-25 / 30. szám
INNE Myriem Roussel három évvel ezelőtt nem sejtette még, milyen jövő vár rá. A konzervatóriumba nem vették föl, ezért egy tánctanfolyamra iratkozott be. A véletlen folytán kapott feladatot egy Godard rendezte darabban. Ma már főszerepeket bíznak rá. A szőke, zöldeskék szemű, törékeny színésznő most Desdemona szerepét alakítja az Otheltóban. Barna hajú nővére, Anne Marisa Berensonnal és Lauren Huttonnal forgat éppen. A két testvér között nyoma sincs a féltékenységnak, viszonyukat egyfajta derűs cinkosság jellemzi. Berlin csendes utcájában, a Waisenstrassén, hangulatos vendéglő várja a turistákat. Története, múltja egészen a XVII. századig nyúlik viszsza. Annak idején Gorkij, Charlie Chaplin és mások is jártak itt. A kiállítás egy részlete Egy fürdőváros Hozzáértők állítják, hogy a művészetek élvezetének bizonyos gyógyító hatása is van. Bár jómagam, művészetkedvelő lévén szívesen hajlok e megállapítás igaza felé, helytállóságát nem az én feladatom bizonyítani. Így, vagy úgy, tény azonban, hogy neves fürdővárosainkban rendszeresek és gyakoriak a szabadtéri, mindenki szá mára megközelíthető hangversenyek, s ha netán nem is ennyire közismert, de egyik-másik helyen a zene mellett teljes létjogosultsága van a különböző képzőművészeti rendezvényeknek is Mariánské Láznéban például már több mint két évtizedes múltja van a Cseh Képzőművészeti Alap kereskedelmi intézménye, a Dílo által rendezett évenkénti, árusítással egybekötött tárlatoknak. Minden évben májustól szeptemberig, tehát a fő üdülési szezonban van a kiállítás, s „Mi és a képzőművészet" címen a kortárs cseh képzőművészet képviselőinek alkotá sait tárja az érdeklődők elé. Az ide tárlatot a közelmúltban módomban volt megnézni a Gorkij kolonáda rep rezentatív kiállítótermében, egyszeri megtekintése azonban természetesen nem lehet elegendő — az anyag bősége és sokrétűsége miatt — egy átfogóbb kép megrajzolásához. így engedtessék meg csupán néhány maradandó benyomásnak a papírra vetése. A tárlaton festmények, grafikák, kisplasztikák, kerámiák, üvegmunkák és falikárpitok láthatók, az alkotók névsorának teljes felsorolása viszont túl terjedelmes lenne. Sajátossága azonban a tárlatnak, hogy alkotók, alkotások tömegéből időnként — a nagy tárlat szerves részeként, ám kepei Josef Kilian: STARÁ HLÍNA — •_> -v «pn •,*£i w . . • V-W- .y'*• '%Tl ‘ ý-f Stanislav Odvárko: PARTMENTI FALU mégis önálló kis kamaratárlatként — kiemelésre kerül egy-egy alkotó, illetve annak alkotásai. Ottjártamkor épp a fiatal képzőművész nemzedékhez tartozó Dalibor Rihánek képei és falikárpitjai kaptak helyet a kiállítóterem egy részében. Két témakör köré csoportosítható képei hazai hangulatot váltottak ki az emberben, mert lovai Duba Gyula Vajúdó parasztvilágának lovait, a Nőt ábrázoló képei (ne tűnjön túlzott személyeskedésnek) pedig Fekete Zoli barátom kicsit mindig szomorkás lányait, asszonyait juttatták eszembe e messzi végeken. De köze[ linek tűnt Josef Kilian érdemes művész néhány kiállított képe is, hisz költőien összehangolt kékjei és rózsaszínjei szülőföldjének, a Sobéslav környéki dél-csehországi tájnak a hangulatát árasztották. Törvényszerű, ám mégis szomorú aktualitás emelte ki a többi közül Stanislav Odvárko „Partmenti falu” című képét. A képet Jugoszláviában festette a múlt év nyarán az idős mester, aztán hazajött, hogy baráti körben ünnepelje meg hetvenötödik születésnapját, ám előtte néhány nappal, a múlt év szeptemberében meghalt. így ő lett az egyetlen nem élő kortárs festője az idei kiállításnak. A képet özvegye bocsátotta a kiállítók rendelkezésére. Fölvillan persze még rajtuk kívül jónéhány név, kép a kiállításról, nem biztos azonban, hogy az egyszeri találkozás után helyesen párosítani tudná őket az ember. S megmaradnak így most már tarka színkompozícióként a cseh képzőművészet képzeletbeli palettáján. NÉMETH GYULA A szerző felvételei __ 8
