A Hét 1986/2 (31. évfolyam, 27-52. szám)

1986-07-25 / 30. szám

INNE Myriem Roussel három évvel eze­lőtt nem sejtette még, milyen jövő vár rá. A konzervatóriumba nem vették föl, ezért egy tánctanfolyam­ra iratkozott be. A véletlen folytán kapott feladatot egy Godard ren­dezte darabban. Ma már főszerepe­ket bíznak rá. A szőke, zöldeskék szemű, törékeny színésznő most Desdemona szerepét alakítja az Ot­­heltóban. Barna hajú nővére, Anne Marisa Berensonnal és Lauren Hut­­tonnal forgat éppen. A két testvér között nyoma sincs a féltékenység­­nak, viszonyukat egyfajta derűs cin­kosság jellemzi. Berlin csendes utcájában, a Wai­­senstrassén, hangulatos vendéglő várja a turistákat. Története, múltja egészen a XVII. századig nyúlik visz­­sza. Annak idején Gorkij, Charlie Chaplin és mások is jártak itt. A kiállítás egy részlete Egy fürdőváros Hozzáértők állítják, hogy a művésze­tek élvezetének bizonyos gyógyító ha­tása is van. Bár jómagam, művészet­kedvelő lévén szívesen hajlok e meg­állapítás igaza felé, helytállóságát nem az én feladatom bizonyítani. Így, vagy úgy, tény azonban, hogy neves fürdővárosainkban rendszeresek és gyakoriak a szabadtéri, mindenki szá mára megközelíthető hangversenyek, s ha netán nem is ennyire közismert, de egyik-másik helyen a zene mellett teljes létjogosultsága van a különböző képzőművészeti rendezvényeknek is Mariánské Láznéban például már több mint két évtizedes múltja van a Cseh Képzőművészeti Alap kereske­delmi intézménye, a Dílo által rende­zett évenkénti, árusítással egybekö­tött tárlatoknak. Minden évben má­justól szeptemberig, tehát a fő üdülési szezonban van a kiállítás, s „Mi és a képzőművészet" címen a kortárs cseh képzőművészet képviselőinek alkotá sait tárja az érdeklődők elé. Az ide tárlatot a közelmúltban módomban volt megnézni a Gorkij kolonáda rep rezentatív kiállítótermében, egyszeri megtekintése azonban természetesen nem lehet elegendő — az anyag bő­sége és sokrétűsége miatt — egy átfogóbb kép megrajzolásához. így engedtessék meg csupán néhány ma­radandó benyomásnak a papírra veté­se. A tárlaton festmények, grafikák, kisplasztikák, kerámiák, üvegmunkák és falikárpitok láthatók, az alkotók névsorának teljes felsorolása viszont túl terjedelmes lenne. Sajátossága azonban a tárlatnak, hogy alkotók, alkotások tömegéből időnként — a nagy tárlat szerves részeként, ám kepei Josef Kilian: STARÁ HLÍNA — •_> -v «pn •,*£i w . . • V-W- .y'*• '%Tl ‘ ý-f Stanislav Odvárko: PARTMENTI FALU mégis önálló kis kamaratárlatként — kiemelésre kerül egy-egy alkotó, illet­ve annak alkotásai. Ottjártamkor épp a fiatal képzőművész nemzedékhez tartozó Dalibor Rihánek képei és fali­kárpitjai kaptak helyet a kiállítóterem egy részében. Két témakör köré cso­portosítható képei hazai hangulatot váltottak ki az emberben, mert lovai Duba Gyula Vajúdó parasztvilágának lovait, a Nőt ábrázoló képei (ne tűnjön túlzott személyeskedésnek) pedig Fe­kete Zoli barátom kicsit mindig szo­morkás lányait, asszonyait juttatták eszembe e messzi végeken. De köze­­[ linek tűnt Josef Kilian érdemes mű­vész néhány kiállított képe is, hisz költőien összehangolt kékjei és rózsa­színjei szülőföldjének, a Sobéslav kör­nyéki dél-csehországi tájnak a hangu­latát árasztották. Törvényszerű, ám mégis szomorú aktualitás emelte ki a többi közül Stanislav Odvárko „Part­menti falu” című képét. A képet Ju­goszláviában festette a múlt év nya­rán az idős mester, aztán hazajött, hogy baráti körben ünnepelje meg hetvenötödik születésnapját, ám előt­te néhány nappal, a múlt év szeptem­berében meghalt. így ő lett az egyet­len nem élő kortárs festője az idei kiállításnak. A képet özvegye bocsá­totta a kiállítók rendelkezésére. Fölvil­lan persze még rajtuk kívül jónéhány név, kép a kiállításról, nem biztos azonban, hogy az egyszeri találkozás után helyesen párosítani tudná őket az ember. S megmaradnak így most már tarka színkompozícióként a cseh képzőművészet képzeletbeli palettá­ján. NÉMETH GYULA A szerző felvételei __ 8

Next

/
Thumbnails
Contents