A Hét 1986/2 (31. évfolyam, 27-52. szám)
1986-07-18 / 29. szám
• • két párt és a két állam vezetői többek között állást foglaltak az idegenforgalom területén folytatott együttműködés további bővítése mellett is. E célból a csehszlovák és a lengyel kormány rövidesen megállapodást ír alá, amely meghatározza az együttműködés alapelveit. A felek a kultúra, a tudomány és a tájékoztatás területén elért eredmények további gazdagítása érdekében szükségesnek tekintik a Csehszlovákiában és Lengyelországban elért sikerek kölcsönös megismertetésének a bővítését, az alkotó szövetségek, a kulturális és tudományos intézmények, valamint a tömegtájékoztató eszközök kapcsolatainak fejlesztését. A két vezető pozitívan értékelte az 1986—1990-es időszakra vonatkozó népgazdasági tervek egyeztetésének folyamatát, ami biztosítja, hogy a két ország közötti árucsere-növekedés a jövőben meghaladja a negyven százalékot. Csehszlovákia és Lengyelország egyaránt síkraszáll a fegyverkezési verseny megszüntetéséért, teljes mértékben támogatja a Szovjetunió békejavaslatait és a Szovjetunió konstruktív hozzáállását a genfi szovjetamerikai tárgyalásokhoz. Egyben határozottan elítéli, hogy egyes revansiszta körök, mindenekelőtt a Német Szövetségi Köztársaságban, kétségbe vonják a második világháború nyomán, a jaltai és a potsdami szerződés, valamint a háború utáni fejlődés eredményeképpen kialakult európai politikai-területi realitásokat. Lengyelország nemcsak a második világháború, hanem a 70-es évek végén és a 80-as évek elején is nehéz időszakot élt át. A lengyel nép azonban legyőzte és legyőzi a nehézségeket. Az új társadalmat eredményesen építi. BALÁZS BÉLA Fotó: F. Tomik Queensland — a város az 1992-es olimpiai játékok megrendezésének egyik fö esélyese GYERMEKEKNEK Rekkenő júliusi hőség volt. Épp a konyhai vízcsaphoz igyekeztem, szomjúságomat csillapítani. Fogtam egy jó nagy poharat, az aljára málnaszörpöt öntöttem, a csap alá tartottam, és tekertem egyet a tekerentyűn. Közben arra gondoltam, hogy mégis jobb volna, ha szódavizet készítek, mert az csupa „Buborék, buborék, buborék" — dúdolgattam fennhangon. — Itt vagyok, ragyogok! — csobbant a csapból valami a poharamba. El sem csodálkozhattam, máris folytatta : — Azonnal vegyél ki a pohárból, mert csupa ragacs leszek! — követelődzött. — Én kivehetlek — mondtam, — de előbb tudni szeretném, miféle szerzet vagy. — Hogyan?! — kiáltott fel, és hangjából valami megrökönyödésfélét hallottam ki. — Hiszen te hívtál! Háromszor mondtad a nevemet, s olyankor én megjelenek. De vegyél már ki! Ezt már bizony nagyon siránkozva mondta. Nyakoncsíptem és az asztalra tettem. Szegény már tényleg csupa ragacs volt. Közben azon törtem a fejem, mire is hasonlít ez a furcsa szerzet, de nem bírtam rájönni. — Na most nézd meg, hogy nézek ki! — siránkozott. — Keríts nekem nyomban egy úszómedencét! Kérlek — tette aztán hozzá. Teleengedtem hát vízzel a legnagyobb lábast, s bevittem a szobába. Helyet foglaltunk egymással szemben. Ő a vízben, én a szőnyegen. — Ne haragudj, de akárhogy töröm a fejem, nem emlékszem rá, hogy hívtalak volna — kezdtem óvatosan a beszélgetést. — Akkor miért mondtad háromszor, hogy Buborék, Buborék, Buborék? — durcáskodott. — Én úgy mondtam, hogy buborék, buborék, buborék, ami annyit tesz, mint buborék, vagyis olyan kis guriga a vízben, tudod ... — próbáltam magyarázni. — Kár. Pedig már úgy örültem, hogy végre lesz egy játszótársam, és nem kell tovább a csapban gubbasztanom — mondta ő, s még el is pityeredéit hozzá. Megsajnáltam. — No, izé, ne bőgj! Hiszen egy szóval se mondtam, hogy nem játszom veled! — Jaj de jó! Nagyszerű! Hopp! Hopp! — és ugrálni kezdett a lábasban. A víz meg, ugye, szerteszét. — Te, állj meg, nyughass, ne ficánkolj már, ha mondom! Mindent eláztatsz! Kissé megszeppent. — Én csak örültem. Tudod mi, zöld manók, szeretjük a vizet. Haragosan nézhettem, mert huncut mosollyal hozzátette: — Ne haragudj! Elnevettem magam, és arra gondoltam: tényleg! Ez a Buborék leginkább egy zöld manóhoz hasonlít, mivelhogy éppen zöld manó. — No jó — mondtam. — De mit játsszunk? — Hát bújócskát! Én bújok ... Ö bújt, én meg számoltam húszig. — Aki bújt bújt, aki nem nem. Megyek! — kiáltottam jó hangosan, hogy biztosan meghallja, és keresni kezdtem. Az ágy alatt nem volt. Egyetlen szekrényben sem. A fiókokat is megnéztem. Sehol egy fél manó se. — Buborék! Hol vagy, Buborék?! — kiabáltam. Valahonnan jóízű bugyborékolás hallatszott. Füleltem. — Ahá, most megvagy! — és benyitottam a fürdőszobába. Ott kandikált ki a kád csapjából. — Nagyszerű helyet találtam magamnak — jelentette be. — Kényelmes, tágas, itt olyan tengeri csatákat vívhatunk, hogy bármelyik kalóz megirigyelheti. Csak aztán vigyázz, le ne folyjak a lefolyón! Mindig dugaszold be! — Szóval itt maradsz? Jó. De mit fogsz majd csinálni, ha én suliban leszek, vagy ha elutazunk valahova? — Hát... megöntözöm a virágokat, meg ilyesmi. Meg verset fogok írni. Például, hogy Peti meg Buborék jóbarátok, Ilyet a világon még senki se látott ... De lesz még jobb is, ne félj! — kurjantott egy nagyot, és igazi manótáncba kezdett a kád fenekén. Én meg énekeltem hozzá. HARASZTI MÁRIA Kössétek össze sorrendbe a számokat. Vigyázat, most csak páros számok találhatók a képen! A Kerek füzes túlsó sarkán odvas fában nem lakik mókus barlangban mormota nem mocorog mert a Kerek füzesben sem barlang sem pedig üreges szikla a Kerek füzesben zergék sem ugrálnak nyaktörő szakadék fölött a Kerek füzesbe nem jutott szakadék ezenkívül még jéghegyek sincsenek fókákkal rozmárokkal és pingvinekkel elkeseredésre mégsincs ok de nincs ám! mert a füzek között poszáták meg őszapók röpködnek a jegenyék rejtekében búbosbanka költ a gyertyánok gyökerei között pedig nagyszakállú manó töri a fejét különféle huncutságokon 21
