A Hét 1986/2 (31. évfolyam, 27-52. szám)
1986-07-18 / 29. szám
ILF — PETROV: Az előre váltott menetjegy Ez a történet Poszigyelkin életének egy keserű eseményéről szól. A bajt nem az okozta, hogy Poszigyelkin ostoba lett volna. Ellenkezőleg, inkább okos volt. Poszigyelkin erőfeszítéseinek végcélja ez volt: szeptember 13-án elutazik Moszkvából, hogy két nap múlva Jejszkbe érkezzen, az Azovi-tenger melletti gyógyfürdőre. Mindent sikeresen elintézett: a beutalót, a szabadságot, a családi ügyeket. De hátra volt a vasút. Az indulás napjáig már csak két hónap maradt hátra, és jegy még sehol. „Ideje, hogy sürgős lépéseket tegyek! — határozta el Poszigyelkin. — A városi jegyirodába nem megyek. A pályaudvarra sem megyek. Nincs miért oda járkálni, ott úgysem kapni jegyet. Azt mondják, ott a pénztárakban már nem jegyet árulnak, hanem szódabikarbónát meg játékkártyát. Nem, nem, jegyet másként kell szerezni." Ez a „másként" töltötte ki a már említett két hónapot. — Ha szeret — fordult Poszigyelkin minden ismerőséhez —: akkor szerezzen nekem jegyet Jejszkbe. Fapadosat. Fekvőhelyre. — Állóhely nem jó? — felelték az ismerősök. — Hagyja a tréfát — kesergett Poszigyetkin —, Jejszkbe kell utaznom, gyógykezelésre, maga pedig ... Hát ne felejtse el. Szeptember tizenharmadika. Bizonyára akadnak ismerősei, akik mindent el tudnak intézni. Nem, ne csak ígérje, hanem írja fel a noteszába. Ha szeret! De mindez a buzgólkodás sem nyugtatta meg. Poszigyelkin félt a vetélytársaktól. Valamennyi járókelőben leendő utast gyanított. „Baj, nagy baj — töprengett Poszigyelkin — határozottabb cselekvésre van szükség. Ide rendszer kell." Egész este a terv elkészítésén fáradozott. Ha most rajtakapják, kétségtelenül megállapítják, hogy Poszigyelkin kiterjedt földalatti szervezetet irányít, s vasúti híd felrobbantásán vagy valamelyik szövetkezetben elkövetendő, nagyarányú sikkasztáson töri a fejét. A papiroson kicsiny körök, négyszögök, pontozott vonalak, különböző betűk, számok és vezetéknevek sorakoztak. A vázlatból legalább száz ember életét és tevékenységét lehetett nyomon követni: ki micsoda, hol lakik, hol dolgozik, milyen jellemű, melyek a gyengeségei, kivel barátkozik, kit nem kedvel. A párttagok neve mellett keresztecske állt. A párton kívüliek nullával ékeskedtek. Azonkívül meglehetősen különös jellemzések is szerepeltek ebben az okmányban: Brunyelevszkij. Feltétlenül tud. Nyikiforov. Tud, de aligha akar. Malcev-Palcev. Akar, de aligha tud. Bumagin. Nem akar és nem tud. Koskovlagyelcev. Tud, de csirkefogó. Mindez egyetlen dologra vonatkozott: hogy fapados jegyet szerezzen fekvőhellyel. „Valamelyik csak bevág — ábrándozott Poszigyelkin —, az a fő, hogy egy perc nyugtot se hagyjak nekik. Hiszen mind megígérik, de aztán az Ujjúkat sem mozdítják." Minél inkább közeledett az elutazás napja, annál lázasabbá vált Poszigyelkin tevékenysége. Már-már a város nyugalmát fenyegette. Az emberek bújtak előle. De ő lankadatlanul üldözte őket, hívásával túlterhelte a telefonközpontokat. — Beszélhetek Malcev elvtárssal? Igen, Palcewal. Igen, igen, Malcev-Palcewal. Ki keresi? Mondja, hogy Lola. Malcev elvtárs? Üdvözlöm Palcev eivlárs. Nem, nem Lola beszél. Én vagyok. Poszigyelkin. Malcev elvtárs, hiszen megígérte. Hát persze, Jejszkbe, fekvőhelyet. Hogyhogy nem ér rá? Akkor taxin érte megyek. Nem kell? Valóban nem csap be? Ha megpillantott az utcán egy ismerőst, a veszéllyel nem törődve, belevetette magát a forgalom legsűrűjébe. Csikorogtak az autók fékjei, sápadoztak a sofőrök. Amikor az őrszobára kísérték a közlekedési szabályok megszegése miatt, útközben addig ügyeskedett, míg a rendőr megfogadta, hogy szerez neki jegyet. — Maguk rendőrök, maguk mindent tudnak — mondogatta Poszigyelkin panaszosan. És a rendőr neve megfelelő köröcske és jellemzés kíséretében („Tud, de megbízhatatlan") bekerült a fura vázlatba. Egy héttel az indulás előtt megjelent Poszigyelkinnél egy vadidegen polgártárs, és egy Jejszkbe szóló jegyet nyújtott át. Poszigyelkin örömének nem volt határa. Átölelte a polgártársat, szájon csókolta, de akkor sem ismerte fel (anynyi embertől kért jegyet, hogy végképp lehetetlen volt valamennyit megjegyezni). Még aznap motorkerékpáros küldönc jött Malcev-Palcevtől. Jejszkbe szóló jegyet hozott. F*oszigyelkin megköszönte, de némi zavarral adta oda a pénzt. „Az egyik jegyet el kell adnom a pályaudvaron" — állapította meg. Ó jaj! Kár, nagy kár, hogy Poszigyelkin nem bízott az emberekben! Terve kifogástalanul működött. Egy nappal elutazása előtt Poszigyelkin 38 jegy tulajdonosa volt (fapados, fekvőhellyel). A jegyekre elfogyott a szabadságára félretett minden pénze. Micsoda aljasság! Senki sem lett áruló, sem renegát! A jegyek pedig egyre csak érkeztek. Poszigyelkin már bújt az emberek elől, de megtalálták. A jegyek száma negyvennégyre nőtt. Egy órával a vonat indulása előtt Poszigyelkin ott állt a pályaudvar peronján, és egy szakképzetlen koldus bátortalan hangján könyörgött a járókelőknek: — Vegyenek jegyet Jejszkbe! Jejszk gyógyfürdőbe! Nem bánják meg! Vevő azonban nem akadt. Mindenki nagyon jól tudta, hogy jegyet a pályaudvaron nem lehet kapni, és ismerősöket kell igénybe venni. Viszont hivatali autón berobogott Brunyelevszkij, Bumagin és Koskovlagyelcev. Jegyeket hoztak. Poszigyelkin unatkozott az úton. Egyedül volt a kocsiban. És ami a fő, a bajt nem az okozta, hogy Poszigyelkin ostoba volt. Ellenkezőleg, inkább okos. Csak túlságosan befolyásos ismerősei voltak. Az a furcsa szabály pedig, hogy a pénztárban váltson jegyet, valahogy eszébe sem jutott. Fordította: Gellért György JOGI TANÁCSOK ..Reménység" jeligéjű olvasónk a csökkent munkaképességű dolgozók munkajogi helyzete iránt érdeklődik. 1979 óta dolgozott egy üzemben, ahol a csoportjában vele együtt dolgozó négy társa rábeszélésére és az igazgatóval való tárgyalás után mindannyian beadták a felmondásukat. Munkaadója értesítette, hogy munkaviszonyát 1984. április 30- ával közös megegyezéssel megszűntnek tekintik. Mindez szülei tudta nélkül és a járási nemzeti bizottság beleegyezése nélkül történt. Szeretne visszamenni az üzembe, de nem akarják őt újra alkalmazni. Úgy érzi. hogy igazságtalanság történt vele. amikor ..elbocsátották", s az üzem most is a társadalombiztosítási törvény 83. paragrafusával ellentétben, amely a csökkent munkaképességű személyek alkalmazásáról szól, a járási nemzeti bizottság ajánlása ellenére sem hajlandó őt újra alkalmazni. Azt kérdezi, hova forduljon panaszával? A munkaviszony megszűnéséről a Munka Törvénykönyve 42—60. paragrafusai rendelkeznek. Ezek szerint a munkaviszony megszűnik a munkaadó és a dolgozó kölcsönös megegyezésével, a munkaviszony felmondásával, valamint a munkaviszonynak felmondás nélküli azonnali hatállyal való megszüntetésével. Ha a munkaszerződésben írásban próbaidőt kötöttek ki, amely legfeljebb egy hónapot tehet ki, akkor ez alatt az idő alatt a munkaviszonyt minden különösebb ok nélkül bármelyik fél megszüntetheti. A meghatározott időre kötött munkavi szony pedig magától megszűnik, mihelyt ez az idő letelik. A munkaadó és a dolgozó kölcsönös megegyezésével akkor szűnik meg a munkaviszony, ha abban mindkét fél írásban megegyezik (a törvény 43. paragrafusának 1 —3 bekezdései). A munkaviszony a kölcsönösen megállapított nappal szűnik meg. Ebben az esetben a megegyezés egy példányát a dolgozónak ki kell adni. Ettől az írásban kötött megegyezéstől különbözik a megegyezés másik esete, amikor a dolgozó írásban saját maga kéri a munkaadójától munkaviszonyának megszüntetését egy bizonyos nappal, és a munkaadója ezt a kérelmet az előterjesztésétől számított 15 nap alatt írásban nem utasítja el, illetve hallgatólag vagy kifejezetten tudomásul veszi. Ebben az esetben a dolgozó kérelmében megjelölt nappal a munkaviszonya magától megszűnik (a törvény 43. paragrafusának 4. bekezdése). Ezekben az esetekben nincs szükség sem az üzemi szakszervezeti bizottság, sem — a csökkent munkaképességű személyek esetében — a járási nemzeti bizottság hozzájárulására. Felmondás. A munkaviszony a felek megegyező akaratával, szerződéssel keletkezik, amit bármelyik fél felmondással meg is szüntethet. A felmondást írásban kell beadni s a másik félnek kézbesíteni kell. Az így kézbesített felmondást már nem lehet egyoldalúan — a másik fél beleegyezése nélkül — visszavonni. Visszavonni csak a másik fél beleegyezésével lehet. A felmondás visszavonásának és a beleegyezésnek is írásban kell megtörténnie. A felmondási határidő mind a munkaadó, mind a dolgozó számára azonos, tartalma a dolgozó életkorától függ. A dolgozó 30 éves koráig egy hónap, 30 és 40 év között két hónap és a 40 évnél idősebb dolgozónál három hónap a felmondási idő, aminek kezdete a felmondás után következő naptári hónap elsejétől számítódik. A munkaadó csak a törvény 46. paragrafusában meghatározott esetekben és okokból mondhat fel a dolgozójának. Bizonyos esetekben a munkaadó nem mondhat fel a dolgozójának. Pl. a dolgozó betegsége — munkaképtelensége idején — vagy másállapotban levő nő alkalmazottjának, vagy olyan nő alkalmazottjának (vagy egyedülálló férfi alkalmazottjának), aki legalább egy hároméves fiatalabb gyermekről gondoskodik. A munkaadó felmondásának érvényességéhez a szakszervezeti üzemi bizottság előzetes jogerős beleegyezése szükséges. Enélkül a munkaadó felmondása érvénytelen. A csökkent munkaképességű dolgozónak adott felmondáshoz a szakszervezeti üzemi bizottság beleegyezése is szükséges. A dolgozó a törvény 51. paragrafusának 1. bekezdésében felsorolt okokból mondhatja fel a munkaviszonyát. De felmondhat más, ott fel nem sorolt okokból is, vagy minden felmondási ok megjelölése nélkül is, de ezekben az esetekben a törvényes felmondási határidő hat hónappal meghosszabbodhat (tehát a dolgozó életkorától függően hét, nyolc vagy kilenc hónapot tehet ki). Ahhoz, hogy a dolgozó felmondhassa a munkaviszonyát senkinek az előzetes beleegyezése nem szükséges. Bizonyos esetekben a munkaviszonyt femondás nélkül, azonnali hatállyal is meg lehet szüntetni. A munkaadó számára ezeket az eseteket a törvény 53. paragrafusa, a dolgozó számára pedig a törvény 54. paragrafusa tartalmazza. A mondottak értelmében olvasónk munkaviszonya nyilván 1984. április 30-ával megszűnt, mert vagy ö maga adott törvényes felmondást, vagy maga kérte a munkaviszonyának megszüntetését a törvény 43. paragrafusának 4. bekezdése értelmében, amit a munkaadója tudomásul vett. Minthogy a munkaviszony szerződéses jogviszony, amelyhez mindkét fél megegyező akaratnyilvánítása szükséges, általában nem lehet a munkaadót sem kényszeríteni arra, hogy valakit alkalmazzon. Más a jogi helyzet a csökkent munkaképességű személyek alkalmazása esetében. Ezekre a társadalombiztosításáról szóló 1975. évi 121. számé törvény 83—86. paragrafusai vonatkoznak. Ilyen esetben a munkaadó köteles az adott személyeket alkalmazni, ha őket a járási nemzeti bizottság a számukra alkalmas munkahelyekre ajánlotta. A jnb ajánlása a munkaadó számára kötelező, vagyis nem utasíthatja el az ilyen munkahelyre ajánlott személlyel a munkaszerződés megkötését. Olvasónk esetében az üzem köteles vele munkaszerződést kötni és őt alkalmazni, ha a munkahely csökkent munkaképességű személyek számára van kijelölve, s ez olvasónk egészségi állapotának megfelel. Ezirányú panaszát a járási nemzeti bizottság szociális biztosítási és munkaerő-ügyosztályán terjessze elő, esetleg forduljon a járási szakszervezeti tanácshoz (Okresná odborová rada) és kérje az ö segítségüket. „70 éves nyugdíjas" jeligéjű olvasónk azt kérdezi, hogy mikor jár a nyugdíjasnak táppénz is a nyugdíja mellett, ha megbetegszik. — Rendszerint akkor, ha a határozott időre megkötött munkaviszonya a baleset előtt legalább három hónapig tartott. E feltétel teljesítése nélkül pedig akkor, ha üzemi (munkahelyi) balesetet szenvedett. Dr. B. G. 19
