A Hét 1986/2 (31. évfolyam, 27-52. szám)

1986-12-27 / 52. szám

LARRY SISNER Sarah Goldberg tudta, a lelke mélyén érezte, hogy ő lesz a mániákus gyilkos következő áldozata. Minderről senkinek sem volt tudo­mása : sem Fredericnek, a férjének, a rendőr­ségnek még kevésbé. A furcsa és csalhatat­lan előérzet ismét hatalmába kerítette Sa­­rah-t. Tavaly megjósolta azt a hatalmas szélvi­hart, amely végigsöpört a környéken és levit­te az egyetem épületéről a cserepeket. Előre megérezte azt is, hogy a fiatal fizikatanár megszökik a rektor titkárnőjével. A jóslatait, intő szavait senki sem vette komolyan. Összesúgtak a háta mögött és nevettek. Az utcán semmi sem moccant. Sarah ^ végre elmozdult az ablaktól és lassan átsé­tált a konyhába. Már nem félt senkitől és semmitől. Érdekes... az első gyilkosság után megrendült, de amikor a mániákus gyilkos másodszor és harmadszor is elkövet­te véres tettét, akkor már szenvtelen arccal olvasta az újságot. Valószínűleg megbékél­tem a sorsommal, nyugtatta önmagát. Cigarettára gyújtott, majd Frederic dolgo­zószobájának az ablakából ismét kitekintett az utcára. Frederic ilyenkor télidében reggel­től estig az egyetemen tartózkodott. Ó, Fre­deric, a drága tanár úr sem vette komolyan Sarah intelmeit. Egyszerűen kinevette. Sokáig üldögélt az ablak mellett a gyilko­sára várva. Sarah eldobta a félig elszívott cigarettát és arcát az ablak üvegéhez szorí­totta. Nem is lepődött meg, amikor egy férfi befordult a sarkon. Sarah nem moccant. Az idegen fején fekete kalap: néha-néha felné­zett az ablakra, majd a házhoz vezető ös­vényre lépett. Sarah az előszobába rohant és felkapta a telefonkagylót. Váratlanul pánikba esett. Mögötte kinyílt az ajtó. Sarah idegei lassan megnyugodtak és a pánikot rezigná­­ció váltotta fel. Az idegen nekitámaszkodott az ajtófélfá­nak. — Mr. Goldberget keresem! Egyedül az — Az uram nincs itthon. — Éppen neki akart telefonálni? — Nem ... Nemi — Szeretnék elbeszélgetni önnel. A ne vem Dagmar Svenson — mondta az idegen és átsétált a szalonba. Sarah szótlanul kö­vette. Dagmar Svenson előhúzta a zsebéből a cigarettatárcát és rágyújtott. — Maga magában most azt kérdi, hogy mit akarok? — Én tudom, hogy ön miért van itt. — Nagyszerű ... megkönnyíti a dolgomat. — Tudtam, éreztem, hogy ez az a nap, amikor... Hallgattak. Sokáig. Mindketten az ajtót lesték. Sarah hátán átfutott a hideg. Egy mániákus gyilkossal ül egy szobában. Valami remegés rázta át a testét, amikor megcsör­rent a telefon. — Szeretném, ha most nem adna életjelt magáról — mondta a férfi hűvösen és hatá­rozottan. Sarah egy ideig nem mozdult a helyéről. Ne félj, Sarah, biztatta önmagát, de már a gyomra is remegett az izgalomtól. Néhány másodperc múlva letaglózzák vagy egyszerűen megfojtják, mint a többieket. Nyakkendővel. Sarah állatian felüvöltött, majd átrohanva az előszobán berontott a hálószobába és testével a szó szoros értel­mében ráfeküdt az ajtóra. A férfi halkan szólítgatta. Sarah szíve egyre vadabbul vert. Gyorsan megfordította a kulcsot a zárban. Az ablak irányába rohant, de már az első lépések után meggondolta magát. Mi lesz, ha kiugrik?... és ha a gyilkos éppen az ablak alatt várja ? A nyakkendők! A mániákus gyilkos nyakkendővel végzett az áldozatával. Frederic szekrényéből előrántott néhány nyak­éjszakában kendőt és átdobta őket egy másik fiókba. Mit csinál a férfi ? Istenkém, gondolta Sa­rah, ha Frederic ... ha a férje váratlanul hazatérne. Néhány pillanatig arra gondolt, hogy a házasélet Fredericcel maga a pokol, de most úgy érezte, hogy a férje egy angyal. Megfeszített idegekkel leste a neszeket. Semmit sem hallott. A gyilkos minden bi­zonnyal türelmesen várja az ö báránykáját az előszobában vagy az ajtó mellett. Sarah váratlanul megmerevedett. Ó, ezek az isme­rős siető léptek a kerti ösvényen. Igen, igen, semmi kétség: Frederic hazatért. — Merre csavarogsz, Sarah? — kérdezte a férfi már az előszobában. — A hálószobában vagyok — válaszolta Sarah halkan.- Egy örökkévalóságig tartott, amíg Frederic belépett a hálószobába. Sarah a könnyeivel küzdött. — Miért vagy sötétben? — kérdezte Fre­deric csodálkozva. — Gyújtsam meg a vil­lanyt? Frederic lassú 'mozdulatokkal vetkőzni kezdett. Ledobta a kabátját és eloldotta a nyakkendőjét. Sarah szinte megrészegült a látványtól. Mindent elmondok neki, határoz­ta el. — Sajnálom, de ma este nem vacsorázha­tom veled — mondta a férfi nyugodtan és hátat fordított Sarahnak. — Te csak nyugod­tan feküdj le és ne várj meg. Későn érkezem haza. — Frederic ... — Igen? — Miért érkezel ma későn haza?' — Üzleti tárgyalás, Sarah. — Üzleti tárgyalás? Ilyenkor — Sarah megfeledkezett a történtekről. — Hazudsz. Frederic! Egy nőről van szó, tudom! Érzem! Frederic nem válaszolt. Előrántott a szek­rényből egy tiszta inget, majd váratlanul megfordult. — Mi történt a nyakkendőimmel ? — Eldugtam ... eldugtam valamennyit... a másik fiókba. Ha elmesélem neked, hogy mi történt, akkor megérted majd ... Állom a harcot, gondolta magában az asszony. A szerelem, a hűség próbája ez. Szembenéz a veszéllyel és végre megtud mindent arról a másik nőről, aki miatt Frede­ric elhanyagolja öt. — Lent van, Frederic. A nappaliban ... az az ember, aki... — Milyen emberről beszélsz? — A mániákus gyilkos. Tíz perccel ezelőtt érkezett. Tudtam, hogy ma éppen ma ... — Te megőrültél! — Az az ember meg akar ölni... — Mit mondott neked? — Megkérdezte, hogy itthon vagy-e ... besétált a szalonba és leült. Melletted nincs mitől tartanom, ugye? Frederic egy tétova mozdulatot tett. Az ajtó hirtelen kicsapódott és Dagmar Svenson berontott a szobába. A férfiak azonnal egy­másnak estek. Nehéz ökölcsapások csattan­tak. Frederic felüvöltött és a padlóra zuhant. Mindez nem tartott sokáig. A beállt csendben Sarah-nak még a lélegzete is elállt. Nemsokára egy megnyugtatólag ható tenyér ereszkedett a vállára. — Tudtam — súgta az asszony még min­dig félholtan az átélt izgalmaktól. — Az az átkozott elöérzet. Mára vártam a gyilkoso­mat és... Ó, Frederic! Sarah megfordult. Dagmar Svenson mel­lén rendőrcsillag. Frederic a szőnyegen feküdt mozdulatla­nul. Ujjai között egy nyakkendővel. A szeme valahova távolba nézett éppen úgy, mint azoké, akiket megfojtott. ü a foto - l(ÍllO szaküzletekben CHINON 132 PXL filmfelvevőgép. Super 8 mm-es kazettás filmre, F 1,3 transzfo­­kátor irányította motorral, frekvencia 18 és külön filmkockák. Az automata biztosíték lehetővé teszi a felvétel megszakítását 10 s után, valamint az expoziméter kikapcsolását. Forrásceru­­zaelemek. 5 070,— Kčs. CANON 514 XL kamera, amely Super 8 mm-es filmmel működik. Objektív 1,4 (9—45), gyújtótávolság ötszörös, objektív: tizenhárom lencsés. 9—18 filmkocka másodpercenként, önkioldó, fényrekesz automatikus blokkolása. Forrás — 2 ceruzaelem. 6 600,— Kčs. Kölcsönre is kapható.

Next

/
Thumbnails
Contents