A Hét 1986/2 (31. évfolyam, 27-52. szám)
1986-12-27 / 52. szám
\ KÖVETKEZŐ SZÁMUNK TARTALMÁBÓL: ÚJ SOROZATUNK: KÖTŐDÉSEK - beszélgetés Csicsay Alajossal Miklósi Péter: BORT, BÚZÁT, BÉKESSÉGET... Dr. Bende István: AZ ÉLET ŐSZE Mécs József: ÉRDEMES ÉRTÜK DOLGOZNI Lovicsek Béla: BORBÁLA (folytatásos regény) Polgári László: TALÁLMÁNYOK KÖZÖTT Strasser György: KUBAI VÁLTOZÁSOK Címlapunkon D. Havran felvétele A Csemadok Központi Bizottságának képes hetilapja. Szerkesztőség: 815 44 Bratislava, Obchodná 7. Telefon: 332-865 Megjelenik az Obzor Kiadóvállalat gondozásában, 815 85 Bratislava, ul. Čsl. armády 35 Főszerkesztő: Strasser György Telefon: 336-686 Főszerkesztő-helyettesek: Ozsvald Árpád és Balázs Béla Telefon: 332-864 Grafikai szerkesztő: Kral Petemé Terjeszti a Posta Hírlapszolgálat Külföldre szóló előfizetéseket elintéz: PNS — Ústredná expedícia tlače, 813 81 Bratislava, Gottwaldovo nám. č. 6 Nyomja a Východoslovenské tlačiarne n. p., Košice. Előfizetési díj egész évre 156.— Kčs Előfizetéseket elfogad minden postahivatal és levélkézbesítő. Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Vállalati hirdetések: Vydavateľstvo Obzor, inzertné oddelenie, Gorkého 13, VI. poschodie tel: 522-72, 815-85 Bratislava. Index: 492 11. EMBERKÖZELBEN — Ön rossz alvó ? — Ha most barkochbáznánk, azt felelném: is. Nálam az éjszaka éjféltől reggel hatig tart, de közben többször fölébredek. Amíg újra elalszom, részproblémák megoldásán tűnődöm. De nemcsak nyugtalan alvó, hanem rendszeretö is vagyok. Reggel fél nyolckor naponta itt vagyok már a tanszéken, és negyed kilencig a kollégákat fogadom, illetve a katedra napi ügyeit intézem. Utána tanítok, vagy értekezletekre, bizottsági ülésekre járok, szerencsésebb napokon dolgozom. Itt a főiskolán délután négyig, fél ötig, utána pedig otthon. Általában éjfélig. — Nem zavarja, hogy sohasem tudja magát amúgy istenigazában kipihenni? — Pihenek, de csak keveset. A Magas-Tatra lábánál. Stankovany községben van egy faházikóm, oda szoktunk fölmenni. Egy-két hetet minden szünidőből ott töltünk. Itt teljes kikapcsolódással múlnak a napjaim. No és barátkozással, mert a helybéliek nagyon megbecsülnek. Annyira kedvelnek, mintha én is ott születtem volna Rózsahegy tőszomszédságában. De ha visszaérkezünk a fővárosba, rögtön a régi kerékvágásba zökkenek. — Nem gondolja, hogy ötvenötön túl már lazább életvitelre lenne szüksége ? — Nem maga az első, aki figyelmeztet erre! Elméletben nem is tagadom, hogy a munkát is mértékkel kell csinálni. De én ki nem állhatom a tétlenséget, inkább mindkét végén égetem a gyertyát. Sőt! Akkor vagyok igazán elememben, ha két-három dolgot végezhetek egyszerre. Otthoni dolgozószobámban ezért nemcsak az írógép kopog szinte szüntelenül, hanem a tévét is állandóan futtatom. A minél teljesebb tájékozottságot korunk alapvető szükségletének tartom. És mert a tudomány is rohamléptekkel fejlődik, nekem is rengeteg tervem és teendőm van még. Például az eddig megírt hetven kisebb-nagyobb könyv után szívesen megírnám a századikat isi — Egyáltalában képes még újat mondani? Vagy csak régebbi elméleteit variálja tovább ? — Igyekszem tudatosan kerülni az önismétlést. Mindig is az új dolgok izgattak. Lényegében ezzel védekezem az elkényelmesedés, a tunyaság ellen. Ellenkező esetben aligha vállaltam volna el 48 évesen a környezetvédelmi tanszék létrehozását szorgalmazó megbízatást. — Nem jelenti mindez a szétfor. gácsolódás. a fötaprózódás veszélyét? — Szerintem nem. És tevékenységem külföldi visszhangja is ezt látszik igazolni. Én valahogy úgy szoktam meg. hogy minél szerteágazóbb feladatok tornyosulnak előttem, annál inkább igyekszem a dolgok mélyére ásni. Persze, ezzel egy pillanatig sem állítom azt, hogy aki csak egy-két kutatói problémával foglalkozik, az tétlenséggel tölti az idejét. — Könnyű Tölgyessy György mellett. mondjuk, tanársegédnek lenni? — Azt hiszem, igen. Véleményem szerint ugyanis nemcsak a kinevezés tesz valakit tanszékvezetővé, hanem az is, elfogadják-e öt ezen a poszton a munkatársai. Mindig is óvakodtam attól, hogy a saját fokozott munkatempómat másokra szintén ráerőszakoljam. Azt viszont megkövetelem a kollégáktól, hogy adottságaiknak megfelelően adják ki magukból a maximumot. Talán Dr. TÖLGYESSY GYÖRGY professzor A Szlovák Szocialista Köztársaság állami dijával kitüntetett Tölgyessy György, a kémiai tudományok doktora. 1931 telén született Dunaszerdahelyen (Dunajská Streda). Érettségi után a bratislavai Szlovák Műszaki Főiskola Vegyészeti Karán folytatta tanulmányait, majd a mérnöki oklevél megszerzése után ugyanitt kezdte el pedagógiai és tudományos pályafutását is. A tudományos fokozatok „küszöbét" jelentő kandidátusi disszertációját 1959- ben Prágában védte meg. Három évvel később atommag-kémia szakos docens lett. a kémiai tudományok doktora címet pedig 1968-ban a moszkvai Lomonoszov Egyetemen szerezte meg. Professzorrá 1973-ban, az újonnan létesített Környezetvédelmi Kémia és Technológia Tanszék vezetőjévé 1978-ban nevezték ki a már korábban is katedravezető főiskolai tanárt. Tölgyessy professzor, pedagógiai és tudományos tevékenysége mellett, fontos tisztségeket tölt be az atommagkémiai kutatással és a környezetvédelemmel foglalkozó szakbizottságokban s tanácsadó testületekben. Számos hazai és külföldi kitüntetés tulajdonosa, melyek közül a szakmai körökben „kis Nobel-dijként" emlegetett Hevesy-emlékérem különösen értékes jutalmát jelenti kutatói és tudományos-népszerűsítői munkájának. Okvetlen említést érdemel szakírói és publicisztikai tevékenysége is. Eleddig körülbelül 420 eredeti munkáján kívül 70 értekezés, 35 kutatói feladatokkal kapcsolatos kiértékelő beszámoló, 22 egyetemi tankönyv, 70 könyv és monográfia, 64 tudományos konferenciákon elhangzott előadás szerepel munkásságában. Ezen kívül 28 szabadalom tulajdonosa. 250 tudománynépszerüsítö cikk. jópár televíziós és több tucatnyi rádióműsor szerzője. Nős. egy fia. egy lánya és két unokája van. A professzor viszonylag korai időpontra: reggel nyolcra ad randevút; s bár pontosan érkezem, ő már ott vár tanszékvezetői dolgozószobájában. más lenne a helyzet, ha magam választhatnám ki a munkatársaimat, illetve megválhatnék azoktól, akiket nem tartok megfelelőnek. Amikor például megkaptam ezt az újonnan alakuló tanszéket, nem azt mondták: itt van húsz hely, mondd meg kivel akarsz dolgozni, hanem azt, itt vannak a leendő embereid, alakítsd meg a katedrát. — Ön 28 évesen lett kandidátus. 31 évesen docens. 37 évesen „nagydoktor", 42 éves korában pedig professzor. Nincsenek irigyei? — Bizonyára voltak is, vannak is. Csakhogy tizenöt-húsz évvel ezelőtt ezt nyíltan a szemembe mondták, most viszont inkább a hátam mögött intrikálnak, amiről aztán a pletyka csatornáin értesülök. De sem ügyet, sem gondot nem csinálok ebből. Az irigység lényegében egyidős az emberiséggel. Megtorlás helyett ezért inkább mentséget igyekszem találni az illetők számára. — Haragtartó? —■ Egyáltalában nem. Sőt! A konfliktusokat is kerülöm. — Milyenek a külföldi kapcsolatai? — Bátran mondhatom őket jónak. Számos könyvem épp közös kiadásban, vagy fordításban is megjelent. Előadóként, konzultánsként, egy-egy szakbizottság tagjaként szintén megfordultam mér a világ számos sarkán. Nemegyszer kaptam ajánlatokat. Méghozzá eléggé csábítóakat. Hogy mégsem maradtam másutt, az elsősorban a szülőföld iránti ragaszkodásomnak köszönhető. Annak, hogy Dunaszerdahelyen él az édesanyám és két húgom; hogy ha csupán egy órácskára is, de bármikor betoppanhatok hozzájuk. Hiába tartunk ott, hogy az ember meghódította a világűrt, családja, szülővárosa, szőkébb hazája csak egy van. A gyökereket lehetetlenség kitépni, mégha eléggé egyoldalú is ez a szeretet, mert a családomon kívül szinte senkivel sincs kapcsolatom Dunaszerdahelyen. — Talán azt szeretné, hogy utcát nevezzenek el önről? — Dehogy! Csupán azt, hogy hébehóba a szülővárosom is igényt tartson tudománynépszerűsitöi előadásaim, vagy egyéb élménybeszámolóim valamelyikére. Hogy a szerdahelyiek legalább feleannyira számontartsanak, mint például a stankovanyak.. . — E kötődéseken és persze a kémián kívül miről társalog még szívesen? — Arról, hogy a tudományt és a művészeteket szorosan együvé tartozónak érzem. Szinte egy tőről fakad mindkettő. A tudomány sem pusztán a tények száraz ismerete, ahhoz is legalább akkora fantázia és beleérző képesség kell, mint a művészetek bármelyikéhez. Fiatal koromban jómagam is sokáig fontolgattam, hogy muzsikus legyek-e, vagy kémikus. A zene nagyon közel áll a tudomány logikájának megnyugtató harmóniájához. De nemcsak a dallamok világa. Könyvtáramban ma is ott sorakoznak Hemingway vagy Kolozsvári Grandpierre Emil müvei. — A hétköznapok feszültségeit ilyesmivel oldja fel? — Zenével. Bár a munka sohasem merít ki, csak a protokoll vagy a végtelennek tűnő értekezletek. De otthon, az íróasztalom mellett ott vár a kis villanyorgonám. Amint leütöm rajta az első hangokat, mintha egy szivaccsal törölném le magamról a fáradsá- 90t MIKLÓSI PÉTER Fotó: Igor Grossman 2
