A Hét 1986/2 (31. évfolyam, 27-52. szám)
1986-12-19 / 51. szám
HM KÖZELEBB A CSIUAGOKHOZ 492 11 A Naprendszer legnevezetesebb és legnagyobb bolygója a Jupiter, amely 12 földi év alatt kerüli meg egyszer a Napot. Hatalmas tömegéből közel 1 300 földnagyságú gömböt gyúrhatnánk, sőt háromszor nagyobb az összes bolygó együttes tömegénél. „Félbemaradt" csillagnak is nevezik, mivel a holdak olyan rendszere alakult ki körülötte, mint egy kis Naprendszer, ugyanakkor a legújabb kutatások kiderítették róla, hogy nemcsak a Nap fényét nyeri vissza, hanem saját maga is bocsát ki sugárzást. Ha valamilyen csoda folytán megsemmisülne a Nap, akkor a Jupiter venné át szerepét; körülötte keringenének — igaz jóval lassabban — a bolygók, kisbolygók és üstökösök. Már kis nagyítású távcsővel is megfigyelhetjük a négy legnagyobb holdját, és felszínét, amelyen vékonyabb, vastagabb, sötétebb vagy világosabb sávok láthatók. Ezek a rendkívül gyors tengelykörüli forgás miatt a légkörben keletkeznek. A Vénusz után a legfényesebb „csillag", bár az éjszaka közepén nincs nála fényesebb, hiszen a Vénusz már kora este lenyugszik, vagy pedig csak kora hajnalban kel. Különös fényessége és lassú, „megfontolt" mozgása miatt bölcs és higgadt tulajdonsággal ruházták fel a középkor asztrológusai. Olyan személyiségnek, istenségnek vélték, aki bölcs és tapasztalt, gondoskodó és jóságos jellemű, távol áll tőle mindennemű furfangos ügyeskedés. A görögöknél a leghatalmasabb istent, Zeuszt személyesítette meg. Hasonló szerepe volt a római mitológiában is. A joviális (Jupiter-jellem) kifejezés is innét ered. A magyar néphitben egy kivételével már nem ismertek ennek a bolygónak a megnevezései, habár minden bizonnyal szép számmal akadhattak ilyenek. A sok népi eredetű csillagnév közül ma már csak sejthetjük, hogy melyek jelölhették ezt a fényes csillagot. A Jupiter egyedül fennmaradt népi elnevezése: Magyarok csillaga. BÖDÖK ZSIGMOND
