A Hét 1986/2 (31. évfolyam, 27-52. szám)
1986-12-19 / 51. szám
JOGI TANÁCSOK A különös játékbaba Gyermekeink lassan túltesznek rajtunk a fogyasztói igényeikkel. Különösen feltűnő ez a napokban, amikor a tetőfokára hág az ajándékozási láz. Nekünk még jó volt a karácsonyfa alá egy csomag savanyú cukorka, az új cipő, a sál vagy a kesztyű, amely legalább három télre szólt. És ma? A cipő, a sál, a kesztyű már nem ajándék, hanem használati cikk, amelyet meg kell venni, akár van karácsony, akár nincs, ha elszakad a korábbi. De nemcsak akkor, hanem akkor is, amikor a másik kimegy a divatból. Mert ma már a gyermekdivat is sűrűn változik, és jaj annak a szülőnek, aki nem tudja követni pénztárcával a divat változásait. A sál helyett ma már távirányítású autócsodák, programozható játékbabák vagy valósághűen működő vasúti modellek dukálnak. A szülök valósággal versengenek abban, hogy ki vesz drágább, bonyolultabb szerkentyűt a csemetéjének. Néha pusztán azért, hogy a szomszéd pukkadjon meg a sárga irigységtől. A gyermeket legtöbbször meg sem kérdik, hogy mit óhajtana, s nem értik, mi lelte, miért biggyeszti el a száját, miért nem érdekli a gombnyomásra működő játékcsoda. Könnyen előfordulhat, hogy a gyermek azzal áll elő, mint a szomszédék Marikája, hogy olyan babát vegyenek neki, mint Zsófikénak van. Ha olyat, hát olyat, vagy még szebbet. A szerencsétlen szülök tűvé tették a várost, minden található babát kirakattak a pultra, hogy szemük fényének a kedvében járjanak. Hatalmas, életnagyságú menyaszszony-babát, kifogástalan népviseletbe öltöztetett díszbabát, szeplős kabalababát, síró, gagyogó plasztikbabát, csakhogy Marika egyiknek sem tudott örülni, mert egyik sem hasonlított Zsófika babájára. Szegény szülök nem tehettek mást. nem bírták elviselni a gyermek zaklatását, felkerekedtek, hogy megnézzék Zsófika különös játékbabáját, amelyhez foghatót nem találtak a legelőkelőbb áruházakban sem. Amikor meglátták, a meglepetéstől majd leesett az álluk. Zsófika babája egy közönséges, de házilag ügyesen elkészített rongybaba volt. A hozzávaló mindössze pár fillérbe került, de lehet, hogy a ládafiából került elő az öreg kacatok közül. A többi a szülök leleményességének müve volt. Sajnos, a legtöbb szülő nem erőlteti meg a fantáziáját, nem teszi próbára ügyességét. mint Zsófika szülei, hanem a kényelmesebb megoldást választja. Megveszi a mindent tudó, drága ajándékot. Kerül, amibe kerül, csak le legyen tudva az ajándékozás, és lehetőleg a szomszédot is kiverje a sárga irigység. Közben teljesen figyelmen kívül hagyja a gyermek óhaját, s ami még rosszabb, túlzott igényeket ébreszt benne. Csak évek múltán esik gondolkodóba, hogy honnan támadtak ekkora igényei, amikor már a világ minden kincsével sem tud a kedvében járni. Pedig néha egy rongy- vagy csuhébaba is megtenné, csak legyen, aki elkészíti. PALÁGY1 LAJOS LÁNYOK ÉS FIÚK! A Karvai (Kravany nad Dunajom) Középfokú Mezőgazdasági Szaktanintézet igazgatósága értesíti az általános iskola végzős tanulóit, hogy jelentkezhetnek középfokú szaktanintézetünkbe, ahol az 1987/88-as tanévben a következő szakok közül választhatnak: 1. Kertészet — virágkertészet, díszkertészet, zöldségtermesztés, gyümölcstermesztés 2. Szőlészet — szőlő és gyümölcstermesztési ágazatokkal 3. Épületasztalos szak 4. Állattenyésztési szak A felsorolt szakok sikeres elvégzése után folytathatják tanulmányaikat a dolgozók középiskolájában (szintén Karván), ahol érettségizhetnek kertészeti és szőlészeti szakon. Iskolánk az érvényes előírásoknak megfelelően teljes diákotthoni ellátást, zsebpénzt és keresetet biztosít. A szakgyakorlatot az iskola tanműhelyében és kertgazdaságában végzik a tanulók. A nyári szakgyakorlat egy részét a tanulók külföldön végzik. Diákjaink számára külföldi és belföldi üdüléseket is biztosítunk. Lehetőség nyílik kulturális és sporttevékenységre is. Várjuk jelentkezésieket! a Középfokú Mezőgazdasági Szaktanintézet igazgatósága 946 36 Kravany nad Dunajom „Mezőgazdasági föld" jeligével V. J. olvasónk a járási nemzeti bizottság eljárására panaszkodik, amely az 1975. évi 123. számú törvény 6. paragrafusának 3. bekezdésére való hivatkozással olvasónk 16 ár szőlőjét „kisajátította". Olvasónk a föld felében szőlőt, a másik felében zöldséget és burgonyát termesztett, amely két család téli szükségletét fedezte. Az efsz nem hajlandó őt sem területtel, sem anyagilag kártalanítani. Azt kérdezi, nem jár-e neki a „kisajátított" földért valami kártalanítás? Azt írja továbbá, hogy panaszának kivizsgálása során a Népi Ellenőrző Bizottság neki adott igazat, viszont a kerületi ügyészség megállapítása szerint a járási nemzeti bizottság eljárása jogos volt, mert olvasónk a földet nem használta ki. Azt kérdezi, kihez fordulhat még a panaszával ? Az olvasónk által idézett 1975. évi 123. számú törvényt annak idején azért adták ki, hogy biztosítsák a mezőgazdasági föld célszerű kihasználását és rendes megművelését. A föld képezi ugyanis a mezőgazdasági termelés alapvető termelőeszközét és az egész lakosság élelmezésének pótolhatatlan forrását. A törvény kimondott célja a szocialista mezőgazdasági szervezetek (efsz-ek és állami gazdaságok) jogainak megerősítése és elmélyítése volt. A törvény szerint a szocialista mezőgazdasági szervezetnek ingyenes és időben nem korlátozott állandó használati joguk keletkezett mindazokra a mezőgazdasági ingatlanokra, amelyeket a törvény hatálybalépésének napján, vagyis 1976. január 1 -én ténylegesen használtak. E joguk alapján ezeket a mezőgazdasági ingatlanokat használhatják és rajtuk gazdálkodhatnak úgy, mintha a tulajdonukban volnának. A törvénynek az olvasónk által idézett 6-ik paragrafusa pedig a jövőre szóló rendelkezéseket tartalmaz. Eszerint minden mezőgazdasági ingatlan tulajdonosának, ha az a föld nincs még valamely szocialista szervezet használatában, gondoskodnia kell arról, hogy földjét a mezőgazdasági termelés mai fejlődési szintjének megfelelően megmunkálja és rajta rendesen gazdálkodjék, amint ezt a társadalom érdekei, valamint a mezőgazdasági termékek társadalmilag kívánatos termelésének megvalósítása megkívánják. Ha a mezőgazdasági ingatlanok tulajdonosa nem tudja ezeket a kötelezettségeket teljesíteni, akkor ezt a helyi nemzeti bizottság útján a járási nemzeti bizottságnak jelentenie kell. Ilyen esetben a járási nemzeti bizottság kötelessége, hogy azt a földtulajdonost, aki nem teljesíti vagy nem tudja teljesíteni ezeket a kötelezettségeket, rábeszélje és meggyőzze, hogy a mezőgazdasági ingatlanait ajándékozza az államnak, vagy kössön valamely mezőgazdasági szervezettel (efsz-szel vagy állami gazdasággal) szerződést, amelylyel az ingatlanait a fentiek szerint tartós és ingyenes használatba adja. Ha ilyen ajándékozásra vagy megegyezésre nem kerül sor, akkor a járási nemzeti bizottság a közigazgatási eljárás szabályai szerint kiadott írásbeli határozatával a kérdéses mezőgazdasági ingatlanokhoz valamely szocialista mezőgazdasági szervezet számára tartós és ingyenes használati jogot létesít. Az ilyen határozat ellen a kézbesítéstől számított 15 napon belül a felettes kerületi nemzeti bizottsághoz fellebbezést lehet beadni. Olvasónk panaszával már a Népi Ellenőrző Bizottság és a kerületi ügyészség is foglalkozott, amelyek nyilván a helyi nemzeti bizottság bevonásával megvizsgálták, hogy megvoltak-e a törvény 6-ik paragrafusa 3-ik bekezdése alkalmazásának tárgyi feltételei, így újabb panaszával legfeljebb a felettes kerületi nemzeti bizottsághoz, esetleg közvetlenül a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériumhoz (Ministerstvo poľnohospodárstva a výživy SSR, Bratislava, Suvorovova 12) fordulhatna. Minthogy az ingatlanok szocialista használatba való átvétele már 1983-ban történt, nem valószínű, hogy újabb panasza hatására ezt a rendelkezést hatálytalanítanák. Olvasónk azon kérdésére, hogy nem jár-e neki kártérítés, mert az efsz nem hajlandó öt sem földterülettel sem másként, anyagilag kártalanítani, megjegyezzük, hogy erre nincs törvényes alap, mert földjét nem sajátították ki, a tulajdonjogát nem vették el. csak a föld tartós használati jogát vették el, amely a szocialista mezőgazdasági szervezet számára időben korlátlan és ingyenes. így a törvény értelmében ezért ellenérték vagy kártalanítás nem jár. „A kisajátításról" az 1976. évi 50. számú építési törvény rendelkezik. A személyi tulajdont, amit a használati cikkek, elsősorban a személyes és házi szükségletek kielégítésére szolgáló tárgyak, a családi házak, üdülők, garázsok képeznek, az Alkotmány biztosítja és védi minden jogtalan beavatkozás ellen. Védelmére a Polgári Törvénykönyv értelmében a polgári bíróságok hivatottak, amelyek minden illetéktelen vagy jogtalan beavatkozás ellen jogvédelmet nyújtanak. A kisajátítás a tulajdonjogba való rendkívüli beavatkozás, amit törvényeink csak fontos társadalmi érdekekből tesznek lehetővé. Kisajátítani telkeket, épületeket és jogokat lehet, mégpedig csak a törvényben részletesen meghatározott célokra. A kisajátított telkek és épületek tulajdonjoga az államra száll. A kisajátítás mindig ellenértékért történik, amit készpénzben állapítanak meg és fizetnek ki. Ennek összegét az 1984. évi 122. és 129. számú hirdetmények alapján állapítják meg. Kisajátítására akkor kerül sor, ha a célját nem lehet megegyezéssel (vétellel) elérni. A kisajátítási eljárást az elsőfokú építési hatóság (járási, városi vagy helyi nemzeti bizottság) folytatja le. A kisajátítási eljárás során meghallgatják az érintett feleket, akinek a szóbeli tárgyaláson joguk van kifogásaikat előadni. A később érvényesített kifogásokra már nincsenek tekintettel. A kisajátítási határozat ellen a kézbesítésétől számított 15 napon belül fellebbezést lehet beadni, amelyről a felettes nemzeti bizottság dönt. Dr. B. G. 19
