A Hét 1986/2 (31. évfolyam, 27-52. szám)

1986-12-19 / 51. szám

— Érsekújváron az új kórháznál csupán a víztorony magasabb, de az is talán csak azért, mert dombon áll — mondja a főté­ren egy ember, aki a legrövidebb utat mutatja a kórház felé. Valóban magas épület, látni a városon átrobogó vonat ablakából, a város több pontjáról. Úgy emelkedik ki a mátyusföldi síkságból, mint egy hatalmas tengerjáró hajó, amelynek jelképesen mondom az utasait is, van a fedélzetén vagy száz orvos, körülbelül hatszáz ápoló és nyolc­száz utas. Impozáns hajóóriás, mégsem akar senki a fedélzetére kerülni, lakosztá­lyába jutni, pedig fényűzően tiszták, fé­nyesek az ajtók, a folyosók, a szobák, a bútorok, és a fehér ruhás tengerészek (orvosok, ápolók) mindent megtesznek azért, hogy az utasok épségben, egészsé­gesen érjenek szárazföldet. De most már maradok csupán a tizen­három emeletes új kórház épületénél, és dr. Kačinec Józsefnél, az Érsekújvári (Nové Zámky) Járási Népegészségügyi In­tézet ötvenhárom éves igazgatójánál pu­­hatolódzom, aki kandidátusi munkájának a megvédésére készül; s beszélhetnék vele a magyaron kívül még szlovákul, oroszul, németül az új kórház dolgairól, még detektívregényekről is, mert azokat is szereti olvasni. 1958-ban végezte el az orvosi egyetemet, azóta megszakítás nél­kül Újvárban dolgozik, jelenleg is főorvosa az új kórház intenzív osztályának. Nem vág mindjárt a dolgok közepébe. Már az elején értésemre adja, hogy az újnak mindig a régi az elődje. Nincs ez másképp az egészségügyi intézményekkel sem. Igaz, hogy ott áll a város szélén a hivalkodóan új kórház, de a régit sem nyütte el az idő, pedig tíz esztendő múlva százéves lesz. Korszerűsítették, amennyi­re lehetett és kétszázötven ágy várja ott a betegeket. Míg nem készült el az új kór­ház a járásban, csupán 3,8 ágy jutott ezer lakosra. Az új kórházzal elérték a 7,6 ágyas szlovákiai átlagot. Átadásának nap­ja 1982. április 29-e, mondja dr. Kačinec igazgató. Más szempontból is jelentős a létesít­mény. Az öreg kórházban három hónapot kellett várni egy sérvműtétre, az újban viszont nincs várakozási idő. Jön a beteg és befekszik. És mert gyorsabb a betegfel­vétel, a munkaképtelenség százaléka és a kezelés időtartama járási méretben jelen­tősen csökkent. — A járások versenyében negyedik helyen állunk a kerületben, a munkaképtelenség százalékaránya tekin­tetében — mondja dr. Kačinec József. — Az öreg kórházban az újszülöttek elhalálo­zási aránya 24—25 ezrelék volt. Ez az újban szülés előtti, alatti és utáni gondo­zással, valamint a legújabb módszeres kezeléssel lényegesen csökkent — teszi még hozzá az igazgató. Ezt tulajdonképpen a rooming-in mód­szerrel érték el. Lényege, hogy szülés után nem különítik el a gyermeket az édesany­jától. És most már, az új kórház kapcsán, a járási népegészségügyi intézet igazgatója a megvalósított új elképzeléseket is szóba hozza. A központosított műtők osztályát, ahol a sterilitás nagyobb és megbízha­tóbb, a központi felvételi, a központi rádiodiagnosztikai és központi intenzív osztályt. A központosítás, mint modern elképzelés lehetővé teszi a műszerek cél­szerűbb kihasználását, s az alkalmazot­rádióösszeköttetés sincs a kórház terüle­tén. Dr. Tornóczy László az új, modern kór­ház negyvennégy éves igazgatója az orto­pédosztály főorvosa is egyben. Ö is újvári születésű, s a Károly Egyetem elvégzése után, tehát 1965-től kezdetben sebész a szülővárosában és még az öreg kórházban az ortopédosztály megalapítója, majd fő­orvosa. Alig jut ideje rám. Délben Prágába viszi a gyorsvonat. így csak röviden közöl néhány gondolatot az új kórházról, mo­dem felszereléséről, az egy helyen össz­pontosított műtőkről, a rehabilitációs le­hetőségekről stb. Az aneszteziológiai és reszuszcitációs osztály szlovákiai viszony­latban is korszerű. A kórház a környező járások számára is nyújt szolgáltatásokat. gyít mozgásszervi megbetegedéseket. Csípő-, hátgerinc- és mindenféle csont­megbetegedéseket. Hátgerincműtétre szoruló betegek egész Szlovákia területé­ről járnak ide. — Nem a legjobbkor jött! — állapítja még meg, mielőtt távozna és rábizna az ortopédosztály fönővérére. Molnár Zsuzsannára, aki majdnem ne­gyedszázada él az ápolói hivatásnak, 1962-ben érettségizett, újvári születésű, mostani munkakörébe tartozik az osztály gyógy- és kötszerekkel való ellátása, a munka elosztása, az új alkalmazottak be­tanítása, a munkaértekezletek szervezé­se, stb. Molnár Zsuzsanna mutatja meg köze­lebbről az új kórházat, a kényelmes, két­­három ágyas szobákat. Folyosókon és Kačinec József A gyermekosztály és a rendelőintézet átadása előtti percekben tak, akik ezekkel dolgoznak, jobban érte­nek hozzá és több figyelmet szentelhet­nek a betegeiknek. Azt hinné az ember, hogy egy ilyen fiatal, hatalmas kórház mindennel rendel­kezik, amire a gyógyításnál szükség van. Dr. Kačinec József azonban nem hagy eb­ben a hiedelemben. Hiányzik az új kórház mellől a rendelőintézet és a gyógyszertár (a 9. ötéves tervben épül majd fel!), a számítóközpont, amelyet a betegségek megállapításában és az adatok elraktáro­zásában lehetne felhasználni és a gazda­sági részleg munkáját is maximálisan se­gítené. A radióizotóp osztály is hiányzik, amely a fontosabb és nehezebb leletek megállapításánál szükséges. — Amit még nagyon fájlalok, hogy nincs csőposta, amely mentesítené az alkalmazottakat a futkosástól — folytatja Kačinec igazgató. — Még automatikus Az új kórház — Az újszülöttek osztályának, a nőgyó­gyászatnak és szülészetnek, az ortopédi­ának és a sebészetnek kimagasló eredmé­nyei vannak! — mondja Tornóczy László. Az öreg kórházról az ortopéd főorvos szobájában is szó esik. Orvosok és ápolók számára egyformán öröm, hogy épületeit szakrendelőkké alakították át. Összesen húsz rendelőben fogadnak betegeket. A Czuczor Gergely utcai rendelőintézet tata­rozása is folyik, közli velem az új kórház igazgatója és még kiegészíti azzal, hogy a gyermekosztályt különálló blokkban he­lyezték el az új kórház mellett. Aztán az órájára pillant és sajnálkozva búcsúzko­­dik, lejárt az ideje, indulnia kell Prágába, ahol napokig lesz jelen egy értekezleten. Nagyon elfoglalt ember Tornóczy Lász­ló, egy nagy kórház vezetője, s még az ortopédosztály munkáját is irányítja, ahol hetedmagával és tizennégy ápolóval gyó­szobákban járunk, fekvő betegekre nyi­tunk ajtót, és járó betegekkel találkozunk. Az egyes osztályokon televízió, könyvsa­rok, a földszinten több mint tízezer köte­tes könyvtár, fizetett könyvtárossal. S miközben „szemlét" tartunk. Molnár Zsu­zsanna mondja, hogy a sebészeti osztály nagyon forgalmas, de a belgyógyászati osztályon is sok a szívinfarktusos megbe­tegedés. Az évnek szinte minden egyes napján nagy itt a hullámzás, a betegek szüntelenül jönnek és mennek. Két orvos irányítja a felvételt, milyen osztályra kell kerülniük a betegeknek, akiknek remény csillog a szemükben. Betegen jönnek, gyó­gyultan szeretnének távozni. Csupán karácsonykor csendesedik el az itteni világ. Olyankor majdnem kiürül a kórház, aki teheti, hazakéredzkedik, s az orvos haza is engedi, ha olyan állapotban van. S akik nem hagyhatják el a kórházat, vagy az ágyukat, azoknak fát díszítenek fel, karácsonyi hangulatot varázsolnak a 12

Next

/
Thumbnails
Contents