A Hét 1986/2 (31. évfolyam, 27-52. szám)

1986-12-12 / 50. szám

LEVELEZŐINK ÍRJÁK EMBERI SORSOK Iskolánk üzenete ... Bensőséges baráti találkozóra hívta meg az érsekújvári (Nové Zámky) Alapiskola nyug­díjasait az idősek hónapja alkalmából a helyi Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom. Zsúfolt teendőik között kis időre egymásra figyelve kölcsönösen beszámoltak az el­múlt év eseményeiről. A meleg, szívélyes fogadtatás után Ár­pás Imréné dr. a találkozás szükségességé­ről szólt. Hangsúlyozta, hogy a folytonos­ság sokat jelent számukra. Elmondta, hogy munkájuk elismerést vált ki, ami további sikerekre ösztönöz valamennyiünket. Da­­nyóné Szabó Márta a nyugdíjas évek okos eltöltéséről és arra az aktív élet folyamán történő felkészülésről beszélt. Dr. Buga Lászlót idézte: „Mi a hosszú élet titka? Az, hogy ne gondoljunk rá, de tanuljunk ele­gánsan megöregedni." Egy másik aktuális gondolat: „Az élet egy mámoros angolke­ringő, amely feltáncol az égig. De boldog­ságunk attól függ, hogy kivel táncoljuk végig." Vass Károly igazgató ecsetelte felelős­ségteljes munkájukat, eredményeiket, ami a közösség lelkes, becsületes munkájának köszönhető. Ők fokozott szeretettel nevel­nek és irányítanak. Egymás munkáját segí­tik és megbecsülik. Eredményeikhez folya­matos önképzésük segíti őket. Olykor azonban göröngyös az út, de igyekszenek az akadályokat, nehézségeket elhárítani. Egy.-egy újabb siker mindig helyrebillenti a letörtséget. A fiatal pedagógusokból olya­nokat szeretne nevelni, amilyenek a meghí­vottak voltak. Kemenszky Zsuzsanna igazgatóhelyettes az igyekezetről, a kifejtett munkájáról és a jövö tervekről beszélt. A meghívottak örömmel nézték végig az igényes, változatos műsort. A szereplők virággal és a napközisek kedves ajándéká­val köszöntötték az iskola volt munkatársa­it, akik még ma is szívügyüknek tartják az iskola életét. Vojatsek Ilona Zenebarátok köre Aktívan tevékenykedik Štúrovóban a zene­barátok köre. A kör 1985-ben alakult, s azóta tagjainak száma állandóan növek­szik. A Városi Művelődési Ház mellett mű­ködik, elnöke dr. Ganzer László, a helyi zeneiskola igazgatója. Tagja lehet bárki, aki a zenei műfaj bármely változatát kedveli. E kör fennállása óta a tagok számos koncer­ten vettek részt, amíg javarészt komolyze­nei irányzatú. Legutóbb a Suranyi KANTÁ­TA énekkórus, valamint az esztergomi MONTEVERDI énekkórus estjén volt gaz­dag élményben részük. Egy másik alkalom­mal ismét komolyzenei koncerten vehettek részt, Jozef Žabka és Dagmar Šebestová- Žabková művészek kamaraduóján. Mind­két művész a bratislavai konzervatórium neves tanára. A koncerteken szép számú közönség gyűlt össze, ami annak bizonyíté­ka, hogy a zenebarátok körében a komoly­zene iránt is növekszik az érdeklődés. Simon Éva LÁNYOK ÉS FIÚK! A Karvai (Kravany nad Dunajom) Középfokú Mezőgazdasági Szaktanin­tézet igazgatósága értesíti az általános iskola végzős tanulóit, hogy jelentkezhetnek középfokú szaktanintézetünkbe, ahol az 1987/88-as tanévben a következő szakok közül választhatnak: 1. Kertészet — virágkertészet, díszkertészet, zöldségtermesztés, gyümölcstermesztés 2. Szőlészet — szőlő és gyümölcstermesztési ágazatokkal 3. Épületasztalos szak 4. Állattenyésztési szak A felsorolt szakok sikeres elvégzése után folytathatják tanulmányaikat a dolgozók középiskolájában (szintén Karván), ahol érettségizhetnek kertészeti és szőlészeti szakon. Iskolánk az érvényes előírásoknak megfelelően teljes diákotthoni ellátást, zsebpénzt és keresetet biztosít. A szakgyakorlatot az iskola tanműhelyében és kertgazdaságában végzik a tanulók. A nyári szakgyakorlat egy részét a tanulók külföldön végzik. Diákjaink számára külföldi és belföldi üdüléseket is biztosítunk. Lehetőség nyílik kulturális és sporttevékenységre is. Várjuk jelentkezésteket! a Középfokú Mezőgazdasági Szaktanintézet igazgatósága 946 36 Kravany nad Dunajom LAPPANGÓ SZERELEM — Nézzék, ha egyszer magam sem tudtam szót érteni a férjemmel, akkor egy idegen, mégha bíró is az illető, aligha fog megbékél­tetni vele! — hallani gyakran az ilyen s az ehhez hasonló indulatos kitöréseket a váló­félben lévőktől. Tulajdonképpen lényegtelen, hogy nö vagy férfi tesz-e ilyen, esetleg ehhez hasonló in­dulatos kijelentést, mert mindenképpen egyazon tanulságra figyelmeztet. Arra, hogy a válópert indítók többsége ritkán reméli házasságának helyreállítását a hivatalos bontópert megelőző békítő tárgyalástól. Tu­datában vannak ennek, tárgyalótermi ta­pasztalataikból kiindulva, a családjogi gya­korlattal rendelkező tanácsvezető bírák is. Mégis, esetről esetre, ugyanazzal a kérdéssel forduljanak a válóperben álló felekhez: — Jól meggondolták? Jól megfontolták szándéku­kat? Valóban nem lehet- már megmenteni a házasságukat?... Persze, kissé olyan ez, mintha az orvos állig felöltözött betegnél próbálná kitapintani a kór okát... Ráadásul, bármennyire is ta­pintatos hangnemben történjék a békítési szándék, általában a csökönyösség vagy a szűkszavú zárkózottság gátjába ütközik. Gyakran előfordul, hogy a perben álló felek a tanács értésére adják: a bontóper bevezető szakaszában még nem, majd csak a tárgya­lás érdemi részében hajlandók a bíróság elé tárni sérelmeiket s érzelmi eltávolodásuk okát. — Mind társadalmi, mind családjogi szempontból nagy kár, hogy a bontópert kezdeményező felek többségét úgyszólván elvakítja a dac meg a harag — mondja dr. Jan Hynóik, a Prágai Fővárosi Bíróság sokéves tapasztalattal rendelkező bírája. — Viszonylag gyakran úgy érzem, hogy a peres­kedő felek lelkének legmélyén még ott lap­pang a régi szerelem szikrája, de külsőleg annyira elmérgesedett már közöttük a vi­szony, hogy vélt vagy valós sérelmeikre hi­vatkozva egyikük sem hajlandó egy tapodtat sem engedni... A házassági bontások egyötöde vezethető vissza durvaságra, kö­­zössógellenességre, garázdaságra. Ebből az következik, hogy a többi esetnél két alapve­tően becsületes ember kapcsolata törik meg valami miatt. Meggyőződésem, hogy a vá­lásra szánt házassági kapcsolatok egy részét meg lehet menteni. Bíróságaink ezért egyet­len esetben sem tekintenek el a válóperbe sodródott felek összebékítésének szándéká­tól. A bontóperek számának csökkentését szorgalmazó törekvések helyénvalóságát igazolja, hogy hazánkban a válófélben lévő szülők hatvanöt százalékának kiskorú gyer­mekei vannak. Érdekes észrevétel, hogy a statisztikai adatok is alátámasztják azt a népi mondást, miszerint „vagy megszokik, vagy megszö­kik". Tény ugyanis, hogy ha valaki kibírja az első négy-öt évet, nagyobb valószínűséggel marad a másik mellett. Az összes válás mintegy 40 százalékát mondják ki a bírósá­­,gok a házasság első négy évében, majd a válások görbéje szépen ellaposodik. Ez is jelzi azt az általánosítható tapasztalatot, hogy a konfliktusokat általában a fiatal háza­sok túldramatizálják. Egyszerűen megfeled­keznek arról, hogy egymás hibáinak elviselé­séhez életbölcselet is kell. A fiatalokkal ezért azt kellene beláttatni, hogy előbb ismerjék meg egymást és csak azután házasodjanak. A válóperi keresetek magas száma ugyanak­kor azt is jelzi, hogy nem vagyunk kellőkép­pen felkészülve a családi konfliktusokra. Pe­dig aligha akad olyan házasság, ahol ne lennének konfliktusok. Az igazi békéltetés érdekében ezért a válóper békéltető „proló­gusát" tudományosabban, pszichológiailag elményültebben kellene előkészíteni. Mint ahogy jó lenne a mainál szélesebb körben intézményesíteni a házassági tanácsadást is, amely ma jobbára egy rövid szexuális taná­csadásban merül ki. Apropó, szexualitás! Érdekes, hogy a válni készülök — az okok megjelölésénél — többnyire még a bírósá­gok előtt sem beszélnek arról, hogy baj van a szexuális kapcsolatukkal. Prüdéria ? Alacsony szexuális kultúra? Úgy tűnik: a fiatal párok gyakran nem is tudják, hogy házasságuk megromlásának éppen ez az oka. — Társadalmunk fontos érdeke, hogy megvédje a családokat a hirtelen elhatározá­sokon alapuló, nem teljes érzelmi eltávolo­dásból fakadó, elhamarkodott válásoktól. A válóperes bíró ezért mielőtt kimondaná a válást, helyzetfelismerésének legjobb tuda­tában megpróbál helyrerázni, pontosabban újrakötni egy pillanatnyilag nem éppen esz­ményi, de még megmenthetőnek tűnő há­zastársi viszonyt — folytatja imént félbesza­kított okfejtését a családjogi periratok ava­tott, kereken húsz évi gyakorlattal bíró szak­értője. — A bíró kellő felkészültség és ele­gendő élettapasztalat megszerzése után eredményesen békéltethet, ha a felekkel megtalálja a közös hangot, s olyan légkört teremt, amelyben az egymással perben álló férj és feleség hajlandó az együttműködésre. Más szavakkal: a békéltető tárgyalásokat irányító és a bontópereket vezető bírák a felek egymás iránti lappangó szerelmében bíznak; abban, hogy esetleg még józan belá­tásra képesek bírni a pereskedőket. Az ilyen ügyek eredményes tárgyalása ezért nemcsak a jogszabályok tökéletes ismeretét, de sok­sok emberi többletet is kíván a bíráktól. Vannak, akik egyenesen azt állítják, hogy elsősorban a tanácsvezető bíró s az őt segítő ülnökök egyéniségén, szemléletén, szemé­lyes tapasztalatán múlik a békítési kísérlet eredménye. Ez, legalábbis ebben a felfogás­ban. enyhe túlzásnak számít; ugyanakkor az is igaz, hogy aki a bírák közül nem próbálta meg a házasság és az együttélés sokrétű „megpróbáltatásait", az aligha lehet megér­tő egy-egy bontóperben. Akadnak, akik némi sarkítással egyszerűen nő- és férfipárti bírá­kat emlegetnek, s gyakran a pert vezető jogász neme alapján jósolgatják, hogy kivel érez majd együtt a bíró. Mondani sem kell, hogy ez utóbbi feltevés erősen sántít, hiszen a bírót esküje kötelezi a pártatlanságra és a jogszabályok betartására. Például személyes gyakorlatától függően kell rátapintania arra, vajon az egyik fél nemcsak akadékoskodás­ból üt-e meg békülékenyebb hangnemet... Mondjuk azért, mert egy másik kapcsolat, a férj vagy a feleség újabb házasságkötésének útjába kíván állni ?... Ha az érdemi kérdése­ket tekintve zilált viszonyok vannak a felek között, akkor az ilyen békülési szándék nem egyéb a képmutatásnál. Általában anyagi megfontolások állnak az ilyesmi hátterében. A bírósági tárgyalótermeket, tárgyalásokat látogató riporter is nemegyszer szem- és fültanúja lehet annak, hogy ilyen esetben szinte meddő próbálkozás a békités. Sőt! Akár fölöslegesnek is mondhatnók. De azért — a rend, a teljesség és a törvényesség kedvéért — elhangzik a jóindulatú kérdés: Jól meggondolták, valóban válni kívánnak? Nyíltan mondják ki az igazságot! Többnyire ki is mondják. Daccal, ingerül­ten : együtt maradnak — de csak itt a bírósá­gon. a válás kimondásáig. M. P. 19

Next

/
Thumbnails
Contents