A Hét 1986/2 (31. évfolyam, 27-52. szám)
1986-07-18 / 29. szám
INMAN HAILOTTUK- OLAZASTUK-IATTUK Nagy-Britanniában elkezdték egy Huntleigh Domiciliary Fetal Monitor elnevezésű készülék gyártását, amelynek köszönhetően megmenthető a még meg nem született magzatok élete. A házi használatra készült műszerrel a leendő anyák maguk ellenőrizhetik a magzat szívműködését, és észrevételeiket telefonon közölhetik a kórház komputerével. Ha a számítógép rendellenességet jelez, a kismamát azonnal kórházba viszik. Különleges próbapadokkal berendezett kísérleti műhelyt adtak át a Belaz autógyárban. Itt ellenőrzik a nagy teljesítményű billenőplatós teherautók egyes részegységeinek és elemeinek működését, s így megbízhatóbb jármüveket gyártanak. Az ekecsi (Okoč) Kacz család kedvence a képen látható Flippi cica, amely még enni sem tudott, amikor a családhoz került. Cumiztatással felnevelték, bár ma már cica mama, a cumizást nem felejtette el. ^ SZLOVÁKIAI SZCÉNOGRÁFIA '86 A színpadi díszlet, népiesebben a kulissza fogalmán egykor szinte csak a festett vásznat értette mindenki. Manapság viszont egyszer bonyolult technikájú építmény, másszor pedig „csak" néhány, a képzeletünket megindító dobogó vagy oszlop, azaz alig létező puritán jelzés ... Darabja és művésze válogatja. hogy ki milyen lehetőséget választ a kínálkozó lehetőségek sokasága közül. Ettől eltekintve azonban aligha járok messze az igazságtól, ha leszögezem: a tervezőművészek a színházi szakma „hosszútávfutói". Míg a színész és a rendező nevét olykor már főiskolás korától, vagy színpadi munkáinak első igazi sikerétől jegyzik, addig a díszlet- és jelmeztervezők többsége csupán hosszú évek munkájával válhat ismertté. A szcénográfus feladata mindenképpen sokrétű. Ismernie és használnia kell a színen megelevenedő kor képzőművészeti törekvéseit és eszközeit, iparművészetének stílusjegyeit és műfajait. Ki kell fejeznie az előadások gondolati és érzelmi vonulatait, ami a fentiekkel együtt átfogó irodalmi, színházművészeti, filozófiai és társadalomtörténeti ismereteket követel. E sajátos művészeti ágnak erről a sokrétű követelményrendszeréről ad gyakorlati s viszonylag átfogó képet az a tárlat, amelyet Zvolenba, az idei várjátékok keretrendezvényeként tekinthet meg bárki, aki augusztus végéig Balassi Bálint szülőhelyén jár. A Szlovák Nemzeti Galéria tulajdonában lévő díszlettervek közül 12 művész 65 munkája várja a látogatókat. E kiállítás egyértelműen bizonyítja, hogy a szlovákiai szcénográfia a korábbi évtizedek eredményeihez képest gondolatgazdagabb, jelentékenyebb és markánsabb lett. Fejlődésének ösztönzői között a honi színházművészet kulturáltságának gyarapodása épp úgy megemlítendő. mint néhány „mozgékonyabb" színházi műhely formálódása. Jómagam viszont csak sajnálni tudom, hogy Helena Bezáková, Jozef Ciller, Vladimír Suchánek, Ladislav Vychodil és a többiek munkáinak kollekciójában a MATESZ tervezőművészeinek jelmez- és díszlettervei nincsenek képviselve. Kár, mert e figyelemre méltó tárlat így még egységesebb egészet alkotna. Miklósi Péter iS* AZ ÍZLÉS FIZIOLÓGIÁJA Az időpont: 1944 nyara. A színhely: a Kárpátok, a vereckei hágó környéke. Munkásszázad ásóval, kapával. A szovjet csapatok előretörését megakadályozni hivatott Árpád-vonalat építik. Hogy mit is ért ez az erődvonal — azt a történelem hamarosan bebizonyította. Forrón süt a nap, lazul a fegyelem. Éppen — kanál híján — csak felhörpintem a csajkából a szecska-levest (így hívtuk a szárított káposztából főzött moslékfélét) és az út alatti árokba, a hűvösbe húzódok. S mivel az olvasás betegségéből a keretlegények gyakran tettlegességnek is tekinthető figyelmeztetései sem gyógyítottak ki. a nyakamban lógó tarisznyából előkerül egy könyv és a külvilág megszűnik számomra. Egészen addig, amig egy éles hang viszszarepit a valóságba: „Maga mit csinál ott?" Egy tiszt nézett be az árokba. Nem ismertem, és bizony kivert a verejték. Hiszen sok volt köztűk a nyilas és a fegyelemsértésnek a iegsúlyosabb következményei lehettek volna. Kivette a kezemből a könyvet, egy-két sort beleolvasott, azután éktelenül hahotázni kezdett. Mert a könyv Brillat Savarin mester 1825-ben írt értekezése volt: Az ízlés fiziológiája. A fejezet pedig, amelyet éppen olvastam arról szólt, hogy kell szalonkával, marhavelővel és szarvasgombával megtölteni a fácánt. Szerencsémre a főhadnagynak volt humorérzéke. Nos, a gasztronómiának ez a klasszikus remeke most az 1912-es, Ambrus Zoltán által fordított kiadás reprintjeként megjelent. A könyv nem rendszerbe foglalása az ínyességhez tartozó tudnivalóknak, nem szakácskönyv, hanem végtelenül szellemes csevegés erről a tárgyról. Az ízlés fiziológiáját nemcsak olyan író dicsérte, mint Balzac, nemcsak minden magára adó szakácskönyv vagy a vedéglátás tankönyvei idézik, hanem ma is rendkívül vonzó olvasmány. A szerző törvényszéki bíró volt, aki a guillotin elől több évre Amerikába menekült s csak a direktórium bukása után tért vissza hazájába, hogy a fizika, kémia és az ókori klasszikusok tanulmányozásának szentelje életét. íme néhány fejezetcím a könyvből: az étkezés hatása a munkára, gasztronómia és mitológia, egy klasszikus ebéd csodálatos hatása, az ínyencek sokáig élnek ... Delmár Gábor BIZONYÍTÁSI ELJÁRÁS A második világháború nemcsak az öldöklésekben tombolta ki magát, hanem még egyéb, a halálnál is szömyebb bajokat hagyott az emberiségre! A túlélők közül sokakat fásulttá, szkeptikussá változtattak, az életörömök iránti fogékonyságukat megcsappantották az átélt borzalmak. A sebek begyógyulásához, nemhogy egy emberöltő, de még egy évszázadnyi idő is kevésnek bizonyulhat! Mert hiába halnak ki a „hadviselt" korosztályok, az utánuk jövő nemzedékek erkölcsi tisztánlátása, ítélőképessége még sokáig összekuszált maradhat! A totális háborúban szinte minden ember sértettnek és áldozatnak számít, többnyire még az agressziót elkövető nemzet (ország!) közkatonái is! Hát még a polgári lakosság) főleg a gyerekek és a nők! Ők, míg a hadi helyzet úgy diktálja, a hadszíntérré változott, életlehetőségektől megfosztott ország hontalanná váló lézengői lesznek! S bizony olykor megesik, hogy némely ember (asszony!) megaláztatottságából a gyalázatot is vállalva igyekszik megmenekülni (?!) Sajnos, sok esetben egyetlen, meggondolatlan, emberi méltóságukon alul értékelhető cselekedet meghatározója lehet további életünk alakulásának és beláthatatlan következményeket eredményezhet!... Ilyen, és ehhez hasonló gondolatok kavarogtak bennem a tévében sugárzott „Bizonyítási eljárás" című japán—amerikai koprodukciós film nézése közben. Mert gondolom, abban a többi „szemtanú" is egyetért velem, hogy ez a film nemcsak egy eléggé bonyolult és szövődményekben bővelkedő „krimi" volt, hanem egy gondolatébresztő céltudatosan békepárti mű is, melynek cselekménysorozata mindvégig a valószínűség határán belül pergett. Éppen ezért kár volt az izgalom fokozása érdekében az autós üldözési jelenetet „túlfeszíteni", mert az azért egy kicsikét gyanút ébresztő volt, hogy amerre az autósok hajszolták egymást, ott éppen üres volt a New York-i utca! Kovács József ✓ AZ ORCHESTRE DE PARIS PRÁGÁBAN A Prágai Tavaszon a hazai együttesek mellett rendszerint külföldi zenekarok is fellépnek. Idén csupán egy, de csúcsteljesítményt nyújtó vendégegyüttes, az Orchestre de Paris tette változatosabbá a műsorkínálatot. A programfüzet szerint a zenekar 1967-ben adta elő hangversenyét. Ez a tény igaz, de nem világít rá egyértelműen arra, hogy az együttes a híres Conservatoire, zenekar jogutódja. A párizsi Konzervatórium zenekara még 1828-ban alakult s alapszabályai között szerepelt egy olyan kitétel, miszerint tagjai csak a Conservatoire növendékei és végzett hallgatói lehetnek. Ez a kikötés szinte másfélszáz éves hagyománnyá vált, mikor azonban a feloldása mellett döntöttek, meg kellett változtatni a nevet is, s így született meg az alapjában véve patinás múltú Orchestre de Paris. Jelenlegi karmesterük a 44 éves Daniel Barenboim. Műsorösszeállításukat kivételes igényesség jellemezte. Mindkét estjükön megszólalt egy-egy Boulez-mü, ízelítőt adva a leghaladóbb szeriális technikával készült szerzeményeiből. A közönség befogadóképességére mi sem jellemzőbb, minthogy az 1980-ban a zenekar megrendelésére készült Notations című négyrészes szerzemény egyik részét meg is kellett ismételni! Azután megszólalt Anton Bruckner szimfóniája (melynek második tételében oly megindító gyászzenével búcsúzik Wagnertől), majd Ravel szinpompás Spanyol rapszódiája következett, végezetül pedig Igor Stravinsky a mitikus orosz tavaszáldozás rítusát megünneplő műve, a Le Sacre du printemps (Tavaszi áldozat), mely párizsi bemutatóján 1913-ban talán minden idők legzajosabb botrányát okozta. Mára már „megszelídült", s nagy élvezettel hallgattuk. Második (!) ráadásként Verdi operájának, a Végzet hatalmának hatalmas nyitánya hangzott még el. Ilyen gyönyörű hangzású zenekar játékát hallgatni, mely egészen közeli rokona Bécs, Berlin, Drezda élenjáró és nagyhírű együtteseinek, a legtisztább élményt jelenti. Vonóskarának masszívan tömör és izes játékával teljes összhangban volt a rézfúvók nemes fénye és tüze. valamint a fafúvók érzelemgazdag és lágy tónusvilága. Barenboimnak pedig, aki mindezt kézben tartotta, legnagyobb erénye az, hogy ennek a ráadásokkal hét. olyannyira különböző műnek az igazi arcát tudta megmutatni. Varga József
