A Hét 1986/2 (31. évfolyam, 27-52. szám)
1986-12-12 / 50. szám
/ fifi ELETEBOL sán és a Kassa-vidéki járás falvaiban tíz költő, illetve iró vett részt a Csemadok helyi szervezetek által szervezett összejöveteleken, valamint az alap- és középiskolákban tartott rendhagyó irodalomórákon. Rácz Olivér, Duba Gyula, Szeberényi Zoltán, Gál Sándor, Soóky László, Keszeli Ferenc, Tóth Elemér, Szőke József, Batta György és Lacza Tihamér készségesen válaszoltak a köteteikkel és a csehszlovákiai magyar irodalommal kapcsolatban feltett kérdésekre. Jól sikerült, mert tartalmas volt a Csemadok kassai székházában megtartott író—olvasó találkozó a magyar és ukrán szerzőkkel. Csalódást okozott viszont a pénteki nap, amely tartalmával nem tudott kárpótlást nyújtani a több száz kilométerről érkezetteknek még az út fáradalmaiért sem. Kegyeibe fogadott bennünket az időjárás szombat délelőtt, amikor útra keltünk, hogy megkoszorúzzuk Fábry Zoltán szülőházát, és sírját Stószon. A helyi fúvószenekar tagjai minden késésünk ellenére fegyelmezetten várták a kassai busz érkezését, hogy együtt koszorúzhassuk meg a Fábry-házat. Ez évben ugyanis már a falu is ragaszkodott hozzá, hogy adózzon nagy fia emlékének. A délutáni főműsorban Szeberényi Zoltán Fábry Zoltán publicieztikája, Balázs Béla Nemzetiségi sajtónk fejlődése, Lacza Tihamér pedig A kultúra és az irodalom tükröződése a nemzetiségi sajtónkban címmel tartottak előadást. Ezután egy ankét következett szerkesztőségeink képviselőivel. Sajnos, a viták, felszólalások, eszmecserék nem voltak gyümölcsözőek, nem használtuk ki, hogy a párbeszédekben elmenjünk lehetőségeink határáig. Pedig a publicisztika az a műfaj, amely napjainkban is a legtöbb vitás kérdés hordozója. Fájlalom az építő jellegű viták hiányát. A vasárnap délelőtti előadásra — ami viszont, felfedezve az előbb felsorolt hiányosságokat, egyben hézagpótló is lett volna, mert az előadó a mondanivalóját vitaindító és gondolatébresztő szándékkal állította össze — sajnos, kevesen maradtak ott. Pedig Végh László a tömegkommunikációs eszközöknek a közművelődésben betöltött szerepéről tartott előadása sikerült a legjobban. Jövőre Fábry Zoltán születésének 90. évfordulóját ünnepeljük. Reméljük, a Csemadok Központi Bizottsága mindent megtesz azért, hogy a jövő évi ünnepség méltó legyen a Fábry-mércéhez, hogy színvonalában felfelé ívelő tendenciát mutat majd. CSANAKY ELEONÓRA kerültek a sütés, főzés eszközei, az élelmiszer feldolgozásának az eszközei, a szállítás és tárolás eszközei a fából, szalmából, veszszőböl font kosarak, tárolók. Ezeket a tárgyakat egészítették ki a háztartásban használt szőttesek, a kenyérruha, abrosz, kalács és kosárkendök. Három modell a tűzhelyet szemléltette. A tárgyi bemutatót a témához kapcsolódó fényképek tették teljessé. Külön fel kell hívni a figyelmet a kiállításhoz készült kis kiadványra, amely a „Palóc konyha" címet viseli. Ebben a kiállítást előkészítő, a Csemadok Losonci JB mellett működő néprajzi szakbizottság tagjai Böszörményi István és Duray Éva adnak részletes ismertetést a kiállítás anyagáról. A „Volt egyszer egy kemence ... a tűz és tüzelőberendezések a népéletben" c. fejezete a tűzhely fejlődésével, s a hozzá kapcsolódó szokásokkal foglalkozik, míg a második rész a háztartás használati eszközeit mutatja be. PUIMTIGÁN JÓZSEF Hermel Ödön felvételei Hészlel, korsok, szőttesek • A Kodály Zoltán Daloskor, a Csemadok Galántai (Galanta) Helyi szervezetének együttese a napokban ünnepelte megalakulásának 35. évfordulóját A szervezők 1956 elején levélben fordultak Kodály Zoltánhoz és kérték a nagy magyar zeneszerzőt járuljon hozzá, hogy az énnekkar az ő nevét viselje. Kodály Zoltán 1956. április 28-án válaszolt a galántaiak levelére és ezeket írta: „Örömmel hallom, hogy Galánta újra énekelni akar. Szívesen beleegyezem, ha nevemmel akarnak indulni. Mindössze két feltételhez kötöm. 1. Ne nevezzék dalárdának, mert ettől a szótól rria már nem lehet elvonatkoztatni az idő folyamán rátapadt becsmérlő méllékizt. Legyen Daloskor vagy Énekkar. 2. Második feltételem, hogy mindjárt mint vegyeskar induljon el. Ezt szorgalmaztuk itthon is és valóban a régi dalárdák még élhettek, nagyrészt átalakultak vegyeskarokká. És ezekkel beléptek a művészeti tényezők közé. Mert a régi férfikar többé kevésbé mégiscsak társadalmi és nem művészeti jellegű volt. S alig leplezett fő célja az iddogálás. Ez nem azt jelenti, hogy sohasem énekeljenek egy-egy férfikarú művet ha az művészi fokon áll. Kottát majd küldök, de szeretnék egyet-mást hallani a »kultúregyesülett szervezetéről és kiterjedéséről, továbbá ki a karvezetö vagy karvezetők és milyen képzettséggel bírnak... Szeretném, ha á kultúr szóval kapcsolatos magyartalan elnevezéseket megváltoztatnák. Végül még egy kérésem van: A galántai temetőben fekvő nagynéném Jaloveczky Mária, sírjának gondozásáról szeretnék gondoskodni. Kérem erre vonatkozó javaslatát én pedig utána nézek, hogy a felmerülő költségeket hogyan lehetne átutalni. .. Jó munkát kívánva a Daloskor, Énekkar, Karegyesület Kórus működéséhez, szívesen üdvözlöm őket" Kodály Zoltán kézírásos levelét az évforduló alkalmából azért idézzük részletesen, mert szavai ma is tanulságosak és tudtunkkal e levelet még senki sem publikálta. • A Csemadok szervei és szervezetei 1986-ban összesen 14 helyen rendeztek járási jellegű dal- és táncünnepélyt A 14 rendezvényen összesen 4 621 szereplő és mintegy 35 000 néző vett részt. A járási dal- és táncünnepélyek műsorának gerincét a hazai együttesek és szólisták képezték. A rendezvényeken részt vettek a párt és állami szervek járási képviselői és neves külföldi művészek is bemutatkoztak. A legtöbb sikert a Dunaszerdahelyi (Dunajská Streda), a Losonci (Lučenec), a Kassa-vidéki (Košice-vidiek), a Nagykürtösi (Veľký Krtíš), a Rozsnyói (Rožňava) és az Érsekújvári (Nové Zámky) járásban rendezett dal- és táncünnepélyek aratták. • Befejezéséhez közelednek a Csemadok helyi szervezeteinek évzáró taggyűlései. A tapasztalatok azt mutatják, hogy az évzáró taggyűlés résztvevői' tisztségviselőnek többnyire azokat választották, akik a jelölést megtiszteltetésnek tekintették, akik az anyanyeNi kultúra ápolását kötelességnek érzik, akik a szocialista kultúra fejlesztése érdekében akarnak és tudnak dolgozni. 7
