A Hét 1986/2 (31. évfolyam, 27-52. szám)
1986-12-12 / 50. szám
FC,Y VIRÁGZÓ Lőcse látképe Lőcse (Levoča) örökre beírta nevét a történelembe. Kissé még mindig a hajdani polgárság fényének, dicsőségének a jelképe. De napjainkban is sok mindenre büszke lehet ez a város. A nemzeti kulturális értékek olyan együttesét lelhetjük itt fel, melyet azok az emberek, akik sose jártak itt, regényekből, filmekből jól ismernek. Gondoljunk például Mikszáth A fekete város című regényére és a regény alapján készített filmre, melyet Levočán és környékén forgattak. A város középkori virágzása idején a történelmi Magyarország városai közül Lőcsével csak Buda, a megyeszékhely Belgrád, Esztergom és Bratislava vetélkedett. A városnak ebben az időben több mint 5 OOO lakosa volt, ma lényegében egyszer annyian élnek itt. Lőcse fejlődése a múlt században megtorpant, ezért azonban senki sem haragudhat, elsősorban nem a műemlékvédők, mert így sok érték napjainkig megőrződött. 1950-ben Levočát müemlékvárossá nyilvánították. A 13. században német telepeseknek megtetszett a Szlovák Paradicsom és a Magas-Tátra közelében fekvő hely, s itt alakították ki hivatalosan is a központjukat. Érkezésük előtt egy kis városka volt itt — erre utal a 11. századból származó román stílusú rotunda-templom és környékén a néhány település maradványa, mely a tatárdúlás idején tönkrement. 1271-től Leutschau a Szepességi Szászok Szövetségének a fővárosa lett. Már ebben az időben élvezte a későbbi szabad királyi városok előjogait. Mikor kezdődött Levoča dicsősége? Az oklevelek tanúsága és a történészek becslése szerint 1321 -ben, amikor is Róbert Károly király árumegállító hely jogot adományozott a városnak. Ez azt jelentette, hogy minden külföldi kereskedő 15 napig a városban kellett hogy maradjon és a portékáját kellett árulnia. A kereskedelmen kívül fejlődésnek indult a kézműipar is, amit a több mint negyven céh 4
