A Hét 1986/2 (31. évfolyam, 27-52. szám)

1986-12-12 / 50. szám

KÖVETKEZŐ SZÁMUNK TARTALMÁBÓL: Emberközelben — PÖLHÖS KÁROLY, a CSKP KB tagja, a Sőregi (Šurice) Efsz elnöke Sidó Zoltán: A NEMZETI FRONTBAN Készéii Ferenc: A HÁROMSZÖGLETŰ LABDA Adamcsík Ferenc: KARÁCSONYI CSUKA Mécs JÓZSEF: KÓRHÁZ - ITT IS A VÁROS SZÉLÉN Lovicsek Béla: BORBÁLA (folytatásos regény) Lacza Tihamér: A LEGENDÁK ORSZÁGA Címlapunkon jelenet A hűséges János című új szlovák filmből. (Václav Polák felvétele) A Csemadok Központi Bizottságának képes hetilapja. Szerkesztőség: 815 44 Bratislava, Obchodná 7. Telefon: 332-865 Megjelenik az Obzor Kiadóvállalat gondozásában, 815 85 Bratislava, ul. Čsl. armády 35 Főszerkesztő: Strasser György Telefon: 336-686 Főszerkesztő-helyettesek: Ozsvald Árpád és Balázs Béla Telefon: 332-864 Grafikai szerkesztő: Král Pétemé Terjeszti a Posta Flirlapszolgálat Külföldre szóló előfizetéseket elintéz: PNS — Ústredná expedícia tlače, 813 81 Bratislava, Gottwaldovo nám. č. 6 Nyomja a Východoslovenské tlačiarne n. p., Košice. Előfizetési díj egész évre 156,— Kčs Előfizetéseket elfogad minden postahivatal és levélkézbesítö. Kéziratokat nem örzünk meg és nem küldünk vissza. Vállalati hirdetések: Vydavateľstvo Obzor, inzertné oddelenie, Gorkého 13, VI. poschodie tel: 522-72, 815-85 Bratislava. Index: 492 11. EMBERKÖZELBEN — Ön készségesen, minden különösebb rábeszélés nélkül vállalta ezt az interjút. Ennyire szívügye a sajtó, vagy talán eny­­nyi ideje van? — Sejtheti, hogy nem vagyok időmillio­mos. És a sajtót sem tekintem különö­sebb szívügyemnek, de nem is zárkózom el tőle. Egyszerűen arra gondoltam, ha egyszer érdeklődés van irántam, és sze­mélyemen keresztül az iskola iránt, akkor kötelességem, hogy alkalmat adjak a ta­lálkozásra. — Mivel kezdődött a mai napja ? — A dékán reggel fél nyolckor megtartot­ta szokásos heti munkaértekezletét. De a hétfő egyéb tekintetben is meglehetősen fárasztó gyűlésnapnak számít. — A különböző értekezleteken, vagy a diákjai között tartózkodik szívesebben? — Inkább a diákok körében. A tanítás is kimerítő feladat de passzív részvétel he­lyett aktív odafigyelést igényel. És ez jó, mert ösztönzőleg hat az emberre. Mind az előadásaimon, mind a szakszemináriumo­kon arra törekszem, hogy fakultásunkat korrekt és jól felkészített pedagógusok hagyják el a diplomaosztás után. Szakmailag és emberileg egyaránt. — Nézete szerint milyen az ideális pro­­dékán? — Először is jó pedagógusnak kell lennie. Ezen kívül politikailag is szilárd talajon kell állnia, de az egyre inkább tornyosuló hivatalos ügyek lebonyolítását segítő vé­nával is rendelkeznie kell. — Ön rendelkezik ezekkel a képességek­kel? — Azt hiszem, hogy a szükséges mini­mummal a fentiek minden vonatkozásban rendelkezem. Az, hogy mennyi a plusz bennem, nem az én feladatom eldönteni. Én legföljebb csak azt érzem, hogy nem eléggé gazdaságos az időbeosztásom. Ta­lán túl sokat foglalkozom a kollégák és a diákság problémáival, ami bizonyos mér­tékig háttérbe szorítja saját tudományos munkámat. — Mennyiben honorálja ezt a közösség ? — Hátha akkor lesz pontos a válaszom, ha azt mondom: nem vagyok népszerűt­len. — Dékánhelyettesi tisztségében miért felelős? — Fakultásunk működési szabályzata, il­letve az ebből eredő munkamegosztás értelmében elsősorban a hazai magyar tanítási nyelvű iskolákba készülő pedagó­gusjelöltek képzéséért, valamint az alap­iskolák első négy osztályában oktató taní­tók felkészítéséért. — Mennyi a nemzetiségi iskolákba ké­szülő. magyar ajkú diákok száma a nyit­­rai tanító- és tanárképzőben? — Ezerkilencszáznyolcvan óta ismét eny­hén felfutóban van nálunk a magyar peda­gógusképzés, ami azt jelenti, hogy a négy évfolyamban jelenleg kereken másfélszáz csallóközi, mátyusföldi, vagy akár bodrog­közi diákunk van. — A szigorú felvételi rosta híve? — Lehetőségeink korlátozottak, ezért mindenképpen bizonyos létszámban kell gondolkodnunk. Keretszámaink értelmé­ben minden évben mintegy 250—280 le­endő elsőst vehetünk fel mind a szlovák, mind a magyar „tagozat" részére. Fia mind­ehhez hozzáfűzöm azt is, hogy vannak olyan tanulmányi párosítások, ahol tizen­kétszeres, sőt tizenötszörös a túljelentke­zés, akkor mindenképpen indokoltnak tű­nik a megfelelő előzetes rosta. dr. GÁL TIBOR docens, a fizikai tudományok kandidátusa, a Nyitrai (Nitra) Pedagógiai Fakultás dékánhelyettese Az egykori tanársegédből docenssé avan­zsált Gál Tibor 1963 óta, megszakítás nélkül dolgozik a nyitrai pedagógiai főis­kolán. A kiejtésén már régen nem érződik, de egykori iskoláira emlékezve, a szülő­föld erőt adó vonzalmára gondolva mind­máig büszkén vallja magát gömöri­­nek. 1938 júliusában született Rimaszom­batban (Rimavská Sobota), s ugyanezen a vidéken. Tornaiján (Šafárikovo) érettségi­zett. Lényegében már nagybalogi (Veľký Blh) elemistaként erős vonzalmat érzett a matematika és a fizika iránt, s ezek az ifjúkori vágyak váltak valóra, amikor a bratislavai tanítóképző, majd az akkori­ban ugyanitt működő Pedagógiai Főiskola elvégzése után oktatóként a nyitrai főisko­la fizika tanszékére került. A kandidátusi fokozatot 1978-ban, a docensi címet 1979-ben szerezte meg. és ebben az idő­szakban nevezték ki a Nyitrai Pedagógiai Fakultás dékánhelyettesévé is. Huszonhat évesen. 1964-ben nősült. A felesége magyar—szlovák—német szakos tanárnő; három lánya közül kettő még alapiskolás, a legidősebb Gál-lány viszont már egyetemista. Ö is természettudomá­nyi beállítottságú, hiszen vegyészmérnök­nek készül. Tanulmányait a bratislavai Szlovák Műszaki Főiskolán kezdte, a har­madik évfolyamban viszont a budapesti Műegyetemen folytatta. A docenssel egy lehangolóan ködös őszi hétfő koraesti óráján beszélgetünk. — A túljelentkezés a protekció gyanújá­nak legbiztosabb táptalaja. Ne haragud­jon ha rákérdezek: mi a véleménye er­ről? — Nyugodt szívvel kijelenthetem, hogy az utóbbi esztendőkben sikerült fakultá­sunktól távol tartani a protekciózás ördö­gét. Ennek egyik legjárhatóbb útja, hogy részint valóban szigorúak vagyunk, részint sikerült bevezetnünk a névtelenségen ala­puló számítógépes felvételik módszerét. Az általa felállított sorrend, illetve a szociális és nemzetiségi összetétel Figye­lembe vételével alakul ki a legjobb képes­ségűnek remélt elsős „gólyacsapat" név­sora. — Ne vegye tolakodásnak, ha arról is megpróbálom faggatni, vajon előfor­­dult-e már. hogy ilyen-olyan módon igyekeztek önt ..megpuhítani"? — Lehet, hogy meglepő lesz amit mon­dok, de a föivételik kapcsán nem. Viszont bukdácsoló diákok vizsgáinak ügyében már nemegy szülőt kitessékeltem a fizika tanszék folyosójáról... Meggyőződésem, hogy a protekciózás kérdését nem lehet, és nem is szabad általánosítani, mégha olykor-olykor egy-két eset valóban méte­­lyezi is a levegőt. A becsületével és az állásával játszik, aki ilyen ügybe bonyoló­dik. — Precízen, értelemszerűen érvel. A fizi­ka. a matematika tanította meg erre a zárkózottabb stílusra? — Téved, aki azt hiszi, hogy a magamfajta beállítottságú embert nem érdeklik az érzéki dolgok, vagy a humán műveltség tartozékai. A könyvek és a színház világa nagyon is közel áll hozzám. — Kivel osztja meg a gondjait? — A családommal. Természetesen, első­sorban a feleségemmel. Valóban gyakran szoktunk beszélgetni. A vasárnapi ebéd­nél éppen úgy, mint esténként. — Miről? — Lényegében mindenről. Alaptermésze­tem, hogy szívesen hallgatom meg mások véleményét is. — Nem jár ez a befolyásolhatóság ve­szélyével? — Egy pillanatig sem. Általában könnyeb­ben ellenőrzőm az elhatározásaimat, ha sikerül megtudnom, kinek mi az őszinte véleménye a döntéseimről. — A huszonöt-harminc évvel fiatalabb főiskolai ifjúság törekvéseit is képes kö­vetni? — Ez elengedhetetlen. Úgy gondolom, minden oktatónak tudnia kell, mi foglal­koztatja a diákságot. Szívesen figyelem­mel kísérem a hallgatóság rendezvényeit, s ha időm engedi, részt is veszek közülük egyiken-másikon. — Számos tanítványa az élet különböző területein befutott embernek számít. Nem féltékeny? — Ellenkezőleg. Egy tanárnak nem lehet nagyobb öröme annál, mintha módjában áll követni: hogyan fejlődnek, miképpen érvényesülnek egykori diákjai. Sikerük­ben, úgy érzem, egy pici részem nekem is van. — Lányaiban is sikerült felkelteni az ér­deklődést az ön szakterülete iránt? — Azt a nézetet vallom, hogy a képessé­gek mindenkiben előbb-utóbb kialakul­nak. Talán csak annyiban befolyásoltuk fejlődésüket, hogy feleségem a humán, én a természettudományi tárgyak területén ügyeltünk arra, hogy jól tanuljanak. — Önt jelenleg milyen tudományos téma foglalkoztatja? — Aspiránsi munkám folytatásaképpen tömegspektrometriával, tehát az anyag­minták elemzésével foglalkozom. — És a magánéletében ? Ha nincs ép­pen beszédtéma a családban ? — Budapesten járva a Két Bolyai című színházi előadást láttam. Száva István: Apa és Fia cimű könyvét fogom most hozzáolvasni a darabban látottakhoz. MIKLÓSI PÉTER Fotó: Gyökeres György 2

Next

/
Thumbnails
Contents