A Hét 1986/2 (31. évfolyam, 27-52. szám)
1986-11-28 / 48. szám
Alojz nem válaszolt. — Jön? — sürgette a vezetőnő. — Hozzon néhány tiszta papírt és borítékot. Az asszony sarkon fordult. Kortyolt a forró kávéból. Jaruska csilingelő hangját hallotta. — És te érted ezt? — Hogyne — szólt akkor Alojz —. már ma is, itt a Moldva partján kiszámíthatod, hogy milyen szintet ér el a dagály, tegyük fel Bombayben, akár egy év és öt nap múlva, tizenkettő húszkor. Tudhatod, hogy milyen feltételekre kell számítanod a kikötésnél. Jaruska mosolygott Akárcsak akkor, amikor elindult feléje a kézifúróval. Alojz homlokára szorította kézfejét. Sustorgást hallott. — Tollat is hoztam — szólt a vezetőnő és magára hagyta a férfit. Vanek Alojz rövid gondolkodás utón megcímezte a borítékot és fogalmazni kezdett: ......eladó Giga I. típusú tengeri vitorlás, befejezés előtt, plusz mindennemű építőanyag és felszerelés. Jelige: Menet közben." Most hosszasan a vezetőnő után nézett, vaktában nyúlt a következő papír után, s tolla nekirontott a soroknak. „Vitorlásukba szerelmesnek kell lenniük . . . Eltekintve attól, hogy az egy Flying Dutchman osztályhajó, Optimist, vagy Európa, vagy pedig tengeri vitorlás, érvényes TOP hajópapírokkal." Most Vanek megtorpant. s igenlően bólintott egy magához intézett kérdésre, s tolla ismét a papírnak feszült: „Ha erre képtelenek, kérem hagyják az egészet, a siker messze elkerüli önöket, és nem találkozhatnak a várva várt élményekkel..." A sovány nő Alojzzal szemközt az asztalhoz ült — Ne haragudjon, megengedi? — kérdezte. A férfi bólintott, de tovább irt. Az aszszony csendesen figyelte. — Érthető ez — szólt hirtelen a várakozó nőhöz. — A hajóval foglalkozni, a hajónak udvarolni kell, hiszen nőnemű. Aki elhanyagolja . . A nő váratlanul felállt. — Visszajövök — s ellépett az asztaltól. — Konyak jó lesz? — szólt még távozóban. A konyakot a felszolgáló hozta. Alojz egyre inkább belemélyedt az írásba, s majd az utolsó sor aló zárójelek közé odatette: rm. — Már nem zavarok? — húzta fel szemöldökét a visszaérkezett presszós nő. Vanek fejrázással válaszolt. — író lett? — kérdezte a nő. A férfi fanyar mosolya nem elégítette ki — Akkor ez mi? — mutatott a papírokra. — Nem tudom — válaszolt Vanek Alojz. Az asszony felemelte a lapokat. — De maga nem rm! — Fontos? — kérdezte Alojz — Próbálja meg meg egyszer —■ mutatott a telefonra. A férfi nem szólt. — Hívja fel öt! — Föladja postára? — kérdezte hirtelen Alojz, s az asszony felé tolta a papírokat. — Maga már nem szereti Jaruskát?! — tört ki a nőből A férfi nem válaszolt. — Mi van Jaruskával? Alojz túl az asszonyon ismét látta, amint Jaruska megjelenik a fedélzeten a bekapcsolt villany kézifúróval. A sikolytól, s a víz csattanásától mit sem hallott már. TADEUSZ RÓZEWICZ Visszatérés Hirtelen nyílik az ablak, anyám szólít, ideje hazatérni. Kettényílnak a falak, sáros cipőkkel lépek az égbe. Asztal mellé ülök, ingerülten válaszolok a kérdésre. Semmi bajom, hagyjatok békén. így ülök, csak ülök tenyérbe hajtott fővel. Hogyan szólok majd nekik ama hosszú zavaros utazásomról. Itt az egekben az anyák zöld sálakat kötnek, legyek zümmögnek, a kemence mellett apám szundít hatnapi munka után. A közelmúltban jelent meg a Madách Kiadónál Cselényi László A pitypang mítosza c. fordításkötete. Az itt olvasható versek ebből a gyűjteményből valók. PIERRE REVERDY A valóság íze Fél lábon járt, nem tudta, hogy hová tegye a másik lábát. Az utcasarkon a szél a port felsöpörte, s ő mohó torokkal az egész teret lenyelte. Futni kezdett, remélve, hogy bármely pillanatban fölrepülhet, de az árokparton a kövezet nedves volt, s csapkodó karjai nem emelték magasba. Estében jött rá, hogy teste nehezebb, mint az álmai, s attól kezdve szerette súlyát, mely estét okozta. ŠTEFAN STRÁŽAY Látogatás Feleségeddel idegen házban alszol. Kissé másképp állnak a könyvek, a lámpák, az abroszok. Az asszony is más. Járkál föl-le a házban, igyekszik hozzá nem érni semmihez. Mintha barna szemében ki nem mondott kérdés volna: Milyen vagy? Jó vagy mssz? Már találkoztunk. Nem — mégsem mondhatom el nékik, hogy az emberek ott lenn egymás torkát szorongatják. NAGY ZOLTÁN ILLUSZTFtÁCIÓJA (Védikus himnusz) Kiásom ezt a gyógyfüvet, az Engem nézőt, a Megríkatót, ez visszavezeti a messze távozót, fölvidítja az érkezőt. Ez az, aki által a démon Indrát elcsábította, távol tartotta az isteneket, általa csábítalak, hogy neked nagyon kedves legyek. Arcod a Hold felé fordítva, a Nap felé fordítva, az összes istenek felé fordítva, te vagy, akihez könyörgünk. Én vagyok, aki itt beszél, nem te! Te menj, s beszélj a gyülekezetben! Légy velem egyedül, s ne emlékezz más asszonyokra! Ha te a lakott földön túl vagy, vagy a folyókon túl vagy, ez a fű vezessen vissza hozzám, mint egy elvarázsolt rabot. 15
