A Hét 1986/2 (31. évfolyam, 27-52. szám)
1986-11-21 / 47. szám
KÖZELEBB A CSIIIAGOKHOZ 492 11 Az éjszaka magányos \ vándora, mely szelíd és \ nyugodt világosságot \ árasztva ezüstös köntös- \ be öltözteti környezetűn- \ ^ két. A Hold a legimpozán- \ sabb látványa éjszakai ég- \ ■ boltunknak, akaratlanul is magára vonja a figyelmet, akár > gyalog akár autóban ülve tartunk hazafelé éjszaka, sőt még az összehúzott függönyön keresztül is belopódzik lakásunkba, sejtelmes fényeket kölcsönözve bútorainknak. A türelmes szemlélő felismerné a Hold fázisváltozásaiban a rendszerességet, és az ókor emberének sem volt szüksége különösebb megfigyelökészségre, hogy ezt a periodikusságot felfedezze. Először mint leheletfinom vékonyságú sarló jelenik meg az égbolton közvetlenül napnyugta után. Néhány nap múltán már félholddá nő, majd pár napig teljes fénye egyre fogy, újra félholddá csökken, végül az egyre keskenyedö holdsarló beleolvad a felkelő Nap fényébe, hogy néhány nap elteltével újra kezdődjék az egész körfolyamat. A Hold fázisváltozásainak köszönhetjük a ma is használatos, bár lényegesen átrendezett, a „hold-nap" szóösszetétellel elnevezett időegységet: a hónapot, a naptárkészítés alapját. Népünk a holdfázisokat régen az alábbi módon nevezte meg: holdújság (újhold), holdtölte (telihold), holdfogyta (félhold). Számtalan példát lehetne arra felhozni, hogy a Holdat állandóan változó alakja miatt — a halhatatlanság szimbólumának tekintették, ugyanakkor az emberi kultúra különféle területein a termékenység hordozójaként tisztelték. A magyar néphitben is megtalálható ez a felfogás s babonás szokásainkban máig fellelhetők ennek nyomai. E szerint a Hold fázisai befolyással voltak bizonyos teendőkre, meghatározták egyes '/ munkák elvégzésének |V--; j időpontjait. Legtöbb az / újholdhoz kapcsolódó / babonás hiedelem. Az új/ hold a kezdetre, vala/ mely munka vagy folyamat / elindítására volt üdvös idö-W szak: ha a gyarapodás, növeke' dés völt kívánatos. így például bizonyos terményeket újhold idején kellett elültetni, növendékállatokat az anyjuktól elválasztani, lányok haját nyírni, de még pénzt is ilyenkor kellett csörgetni, hogy gyarapodjon. Viszont teliholdkor kellett rovart irtani, tollat fosztani, daganatokat és egyéb betegségeket kezelni, mákot vetni, épületnek való fát vágni (nehogy szú essen belé) — vagyis minden olyan munkát végezni, aminek az eredménye a fogyás, csökkenés, vagy megszabadulás valamitől. Néhol úgy tartották, hogy az újhold péntekjén sütött kenyérrel a vízbefúlt ember is megtalálható. A csallóköziek szerint nem volt ajánlatos sokáig nézni a teliholdba, mert aki meglesi, mi történik benne, megvakul. Aki pedig az újholdat az eresz alól nézte, bizonyos lehetett benne, hogy hamarosan összetör valamit. Számtalan, az időjárás alakulására vonatkozó hiedelmet is ismer a magyar néphit. Például: ha a Hold két szarva felfelé áll, szárazságot jelent. Ha lefelé : esőt. Másutt éppen ellenkezőleg tartják: Ha újholdkor a Hold felfelé áll: eső ha lefelé: nem lesz eső, kicsurgott belőle. Viszonylag gyakran bekövetkezett csillagászati esemény a holdfogyatkozás. Ez többnyire rémületet, félelmet keltett az emberekben. Ilyenkor a nyájakat, sietve hazaterelték a legelőkről, lefödték a kutakat. Úgy vélték, hogy valamilyen mesebeli szörny falja fel a Holdat. A Csallóközben pedig azt tartották, hogy a Holdban ilyenkor este van, azért van ott sötét. BÖDÖK ZSIGMOND (A szerző felvételei)
