A Hét 1986/2 (31. évfolyam, 27-52. szám)
1986-11-21 / 47. szám
JOGI TANÁCSOK AZ OLLO A gombomat ugyan felvarrtam, de a cérnaszál végét már nem sikerült leszakítanom. Ekkor merült fel bennem a nagy gondolat: veszek egy ollót. Kopott zakómat a vadonatúj gombbal magamra öltöttem és útnak indultam. A cérna vége fityegett a kabáton a rajta felejtett tűvel. Ebből azonban nem csináltam különösebb gondot, hiszen megértünk már olyan divatot is, amikor a nők a blúzukon egy óriási pókot hordtak vagy éppen egy hőmérőt a gomblyukban. Nincs kizárva, hogy felfedezésem korszakalkotóvá válik és holnaptól kezdve minden fiatal férfinak, aki valamit is ad a megjelenésére, egy tű csüng majd cérnástól a farmernadrágja foltjából. Ehhez hasonló gondolatok forogtak a fejemben, mígnem odaértem a szerényen vegyesárunak nevezett bolt elé. — Jó napot! — köszöntem vidáman. — Jó napot magának is! — viszonozta kedélyesen köszönésemet a fiatal elárusítólegény, dacára a hazánkban elterjedt rossz szokásnak, amely az üzletekben megtiltja a visszaköszönést. — Mivel nyerhetném meg a tetszését ? — udvariaskodott finoman. — A cérna — mutattam rá a gombom alatt függő maradékra. — Szeretnék egy olyan elmés szerkezetet vásárolni, amely elősegíthetné cérnám fölösleges részének eltávolítását a gombomat tartó felhasznált résztől — magyaráztam az elárusítónak pontosan. — Hm. Az elárusító-kedélyes arcára borús kifejezés ült ki, majd elgondolkodva kezdte simogatni az óllát. — Volna az Ön számára egy speciális harapófogónk, svédacél, norvég gyártmány. Garantáltan átharap mindent. A minap egyet vásárolt belőle nálunk egy vasutas. Ez a páratlan fogó még a kartonpapír vasúti jegyeket is képes kilyukasztani. — És ... az ára? — érdeklődtem óvatosan. — Bagatell. Százötven. — Korona? — Nem. Drachma! Megmondtam, hogy behozatali áru. — Norvégiából? De hisz ott nem fizetnek drachmával! — Azt nem mondtam, hogy Norvégiából hoztuk be a fogókat. Valójában Törökországból származó import. A norvégek ugyanis a hibás darabokat nevetségesen alacsony áron szállítják Törökországba. Tőlük meg minőségi áruként mi vesszük meg a fogókat. — Ez valóban fantasztikus! Le a kalappal az előtt a koponya előtt, aki ezt a hallatlan árucsere-forgalmat kiagyalta! — Na látja! — Lelkesedett az elárusító büszkén. Tehát... viszi? — Nem. A norvégektől inkább törökmézet veszek. Bizonyára olcsóbb lesz majd. — Ebben az esetben ajánlhatok egy minőségi francia vágóberendezést. Karborundum penge, mindent átvág. Tudja — hajolt közelebb hozzám bizalmasan —, az angol kasszafúrók az utóbbi időkben kizárólag ezt a minőséget használják. Páncélszekrények nyitogatására. — És az ellopott pénzt bizonyára arra költik, hogy törlesszék az adósságukat ezért a vágóberendezésért, nem igaz? — No, azért mégsem annyira drága móka ez. De ha drágállja, van az On számára egy egyedülálló műszerünk. Japán gépfűrész, műanyagból, tranzisztoros minikomputeres táwezérlésü. Automatikusan hozzáidomítja a fűrész nyomását a vágandó anyag ellenállásához. Például a fadarabot sokkal nagyobb erővel metszi, mint — mondjuk — a füvet vagy a papírt. A komputerbe csak be kell táplálni a vágandó anyag specifikus sűrűségét, villamos vezetőképességének a hányadosát, valamint a vágandó anyagban található negatív iónok molekuláris koncentrációját. Ezek után a komputer a fűrészelögéppel mindent automatikusan elvégez. Becsomagolhatom? — Köszönöm, nem. Én szeretek magam küszködni. — Maga egy szerencsés ember! — kiáltott fel az elárusító. — Az emberiség legnagyobb részével másoknak kell küszködniük. Van a raktárunkban egy hihetetlenül hatásos, modem vágószerszámunk. A technika vívmánya, raktárunk legutolsó darabja. Az amerikaiak használták, mondhatom, nagyon kedvezőtlen körülmények között. Új krátereket fúrtak vele a Holdon. — És bevált? — Persze, kitűnően! Az űrhajósok, azonban kénytelenek voltak felhagyni a használatával, mert a csillagászok nem győzték az új kráterek megfelelő elnevezésének kitalálgatását. — Tehát a technika e modem vívmányának valóban nincs semmi hibája ? — Hát... kénytelen vagyok bevallani. Van. Túl gyorsan kimeríti azokat az elemeket, amelyek hajtják. Nem győzné a fizetéséből az új és új elemek vásárlását. — De hiszen akkor ez a csoda majdhogynem olyan jó, mint az én villamos órám! Abban is kénytelen voltam igen gyakran cserélni az elemeket! Végül is megelégeltem a dolgot és átalakítottam az órámat úgy, hogy most a két darab szárazelemmel akár tíz évig is kibírja. Az elárusító szemében felcsillant az érdeklődés. — Hát ez meg hogy sikerült? — Apróság — feleltem. — Átalakítottam ingaórává, a két elemet pedig súlyként használom benne. — Maga aztán ügyes ember! — csodálkozott az elárusító. Nekem azonban már éppen elegem volt a beszélgetésünkből. — Tudja mit? Maga is rendes ember, én is az vagyok, ezért nem mondom meg magának, mit tehet azokkal az automatikus programozható vágó-metsző micsodákkal, amelyeket itt nekem ajántgat. Kérek egy egyszerű, jóravaló, hazai ollót! — fakadt ki belőlem szívem vágya. — Mit? — háborodott fel az elárusító. — Maga az atomkorban, amikor az emberiség felhasználja a Hold vonzerejét villanyáram előállítására, amikor a kőolajból mosóport készítenek és a használt mosóporból kőolajutánzatot, nem szégyellne, nem átallana egy egyszerű ollót használni? Kézihajtással? — Nem vagyok szégyenlős — válaszoltam. — Egy egyszerű, normális háztartási ollót szeretnék vásárolni. — Ollót. — A elárusító búsan ingatta a fejét. — Egy egyszerű ollót. Hát ilyen . .. ilyen sajnos nincs. De nem csüggedtem el. — Tudja mit? Nem is baj! Lehajtottam a fejem és elharaptam a gomb mellett a cérnát. A tűt a zakóm gallérjába szúrtam s mint aki jól végezte dolgát, odébbálltam. „T. A. —Z9" jeligéjű olvasónk család- és vagyonjogi kérdésben kér tanácsot: Azt írja, hogy családi kapcsolatuk hosszabb ideje megromlott férje önző és anyagias magatartása miatt. A nézeteltérések az apa és felnőtt fiuk közötti meg nem értés miatt már annyira kiéleződtek, hogy férje el akar költözni a közös családi házból, hogy ne kelljen a családjával törődnie és — mint mondja — szabadon élhessen. Közösen építettek egy családi házat, garázst és autójuk is van. Férje azt követeli, hogy adja oda neki a közösen szerzett gépkocsit és a felnőtt fiuk megtakarított pénzét tartalmazó betétkönyvet is. Férjével a közös problémákat és vitás kérdéseket higgadtan meg kell beszélni, hogy közös elhatározásra jussanak mindkettőjük felnőtt fiuk és kiskorú lányuk érdekeinek a figyelembevételével is. A házasságban a férfinak és nőnek egyenlő jogai és kötelességei vannak. Kötelesek együtt élni, egymáshoz hűeknek lenni, egymást segíteni, a család szükségleteinek kielégítéséről tehetségükhöz és lehetőségeikhez mérten közösen gondoskodni s egészséges családi környezetet kialakítani. Ezeknek a kötelességeknek a teljesítését — a tartási kötelezettség kivételével — bíróságilag kikényszeríteni nem lehet. Megszegésük, ha ez a házastársi viszony tartós megromlásához vezet, törvényes válóokot képez. De a bíróság a házasságot csak indokolt esetekben és komoly okokból bonthatja fel s ennek megítélésénél tekintetbe veszi a kiskorú gyermekek érdekeit is. A szülők és a gyermekeik közötti viszonyban a szeretetnek, tiszteletnek, hálának, kölcsönös megbecsülésnek és egymás egyénisége tiszteletbentartásának kell érvényesülnie. — Ezt kikényszeríteni nem lehet. A szülők kötelesek gyermekeik neveléséről és eltartásáról mindaddig gondoskodni, amíg ezek nem képesek saját keresetükből a létfenntartásukról gondoskodni. A szüleivel közös háztartásban élő — nagykorú — gyermek is köteles a keresetéből a közös háztartás költségeihez hozzájárulni és szüleinek segíteni. A házassággal a férj és feleség között törvényes házassági vagyonközösség keletkezik, amelyben mindaz a vagyon beletartozik, amit a házasfelek a házasság tartama alatt szereznek (ez az ún. hányadnélküli osztatlan tulajdonközösség). Ebbe tartoznak az ingatlanok (családi ház, hétvégi ház, kert, garázs), az ingóságok (lakásberendezés, autó), s a megtakarított pénz is (akár a felek fizetéséből, kereseti tevékenységéből, nyereményekből vagy a közös vagyontárgyak eladásából származik). Csak az a vagyontárgy vagy megtakarított pénz (betétkönyv) nem tartozik a házassági vagyonközösségbe, amit a felek a házasságkötés előtt szereztek, ami már a házasságkötéskor a személyi tulajdonukban volt, valamint az sem, amit bármelyikük a házasság tartama alatt örökség vagy ajándék címén szerzett. Ez az illető házastárs külön vagyonát képezi, amellyel ő maga rendelkezhetik. A közös vagyonba tartozó tárgyakkal a házasfelek csak közösen, illetve csak a másik fél beleegyezésével rendelkezhetnek. Az ilyen tárgy (pl. autó) eladása a másik fél beleegyezése nélkül érvénytelen. Csak a szokásos szükségletek kielégítéséhez, a mindennapi szokásos vagyoni rendelkezésekhez nincs szükség a másik fél hozzájárulására. erre mindegyik fél maga is jogosult. Idetartoznak pl. a mindennapi bevásárlások, a háztartással összefüggő szokásos kiadások, lakbérfizetés, a házastársak személyi szükségleteinek kielégítésére történt bevásárlások stb. A közös vagyontárgyak használatáról is közös megegyezéssel kell dönteniök. így a gépkocsi kizárólagos használatát sem igényelheti az egyik házastárs sem, ehhez a másik fél beleegyezése, vagy közös megállapodás szükséges. Különben mindketten egyformán használhatják a gépkocsit. Felváltva vagy a konkrét szükségletek szerint. Ha a házastársak között a közös vagyon használatát, vagy a jogaikat és kötelezettségeiket illetően nézeteltérések keletkeznek, akkor bármelyikük a bírósághoz fordulhat s kérheti ennek a döntését. A házassági vagyonközösség mindaddig tart, amíg a házasság fennáll, s csak a házasság megszűnésével (az egyik fél halálával, vagy jogerős válóperi ítélettel) szűnik meg. A házasság fennállása alatt — bármelyik fél indítványára — csak a bíróság szüntetheti meg a házassági vagyonközösséget. Csak a házassági vagyonközösség megszűnése vagy megszüntetése után kerülhet sor a közös vagyon felosztására. A kiskorú gyermekek vagyonát a szülők kezelhetik. Nagykorúságuk elérése után ezzel szabadon csak saját maguk rendelkezhetnek. A fentiek alapján olvasónknak magának kell megítélnie, hogy miként kell helyesen cselekedni, konkrét tanácsot nem lehet adni, mert minden döntésének következményeit ő maga és a családja fogja viselni. Férjét nem akadályozhatja, hogy a közös családi házból kiköltözzék. Ha azonban férje valamilyen közös vagyontárgyat elvinne vagy ezzel önhatalmúlag rendelkeznék, akkor olvasónk csak a bírósághoz fordulhat s annak döntését kérheti. Az esetleges per jogerős befejezéséig a bíróságtól ún. ideiglenes intézkedést is kérhet, amellyel a bíróság ideiglenesen megállapíthatja a felek jogait (pl. a gépkocsihasználatot) vagy megtilthatja a férjének, hogy a gépkocsival rendelkezzék (pl. eladja stb.) Minthogy olvasónknak nagykorú fián kívül egy kiskorú lánya is van, semmi esetre sem tanácsos, hogy a közös családi házból kiköltözzék, hiszen a lakásra mindhármuknak szükségük van, s erre férje egymaga nem tarthat igényt. B. B. jeligéjű olvasónk családi pótlék ügyében kér tanácsot. A családi pótlék a gyermeknek jár, mégpedig elsősorban az anya biztosításából. Ha azonban mindkét szülő alkalmazásban van, akkor a gyakorlatban az apa biztosításából folyósítják a családi pótlékot, mert a szülők ebben egyeztek meg. Ilyen megegyezést tételeznek fel akkor is, ha az apa már kap családi pótlékot az előbb született gyermekére s az utóbb született gyermekére is érvényesíti a családi pótlékra való igényt. így a második gyermekük után is a férje biztosításából járt a családi pótlék mindaddig, amíg az előirt módon nem kérték, hogy ezt a továbbiakban az ön biztosításából folyósítsák. Amennyiben — adminisztratív tévedésből — önnek is kifizették a családi pótlékot ugyanarra az időre, akkor ezt vissza kell téríteni. A férje a családi pótlékot természetesen csak azokra a hónapokra kapta, amelyekben ennek feltételeit teljesítette. Dr. B. G. 19