A Hét 1986/2 (31. évfolyam, 27-52. szám)
1986-11-21 / 47. szám
ÉLETÉBŐL — Hivatalos gratulációt kapott-e itthon a Szőttes ? VARGA ERVIN: Szóban igen. Neszméri Sándort és engem fogadott František Karas, a Kulturális Minisztérium művelődési Főosztályának igazgatója és személyesen gratulált. VARGA ERVIN: Még kellemesebb, hogy az utcán is gratulálnak a barátok, ismerősök. FULAJTÁR ÉVA: Az egyetemen a kollégák — szlovákok, magyarok egyaránt — őszintén gratuláltak, amikor hazaérkeztünk és megtudták az eredményt. VARGA ERVIN: A szlovák együttesek vezetői is örültek a sikerünknek. — Hogyan képzeli el a Szőttes vezetése és minden tagja a további munkát e rendkívül jelentős nemzetközi siker után ? Hogyan hatott a siker az együttesre ? VARGA ERVIN: Ugyanúgy dolgozunk, mint eddig, s készül egy új műsor, amit jövő júniusig szeretnénk bemutatni. A munkatempó ugyanaz, mint eddig volt. NESZMÉRI SÁNDOR: A Csehszlovák Televízióban Varga Ervin ezt mondta: a siker titka a kemény, céltudatos munka. Ennek annál inkább jelentősége van, mert egy bizonyos mércén túl a bírálóbizottság például olyan apróságokat is észrevesz, hogy balról a harmadik lány miért nem mosolyog? Ezzel az értékeléssel a tánckar számára is nyilvánvalóvá vált, hogy a művészeti vezető instrukcióit teljes mértékben el kell fogadni. VARSÁNYI LÁSZLÓ: Ez a tapasztalat annyiban könnyíti meg a kollektív munkát, hogy megerősítette az együttes tagjainak hitét munkájukban, mások is igazolták, hogy amit csinálunk az jó és fontos. — A Szőttes nem tartozott a dédelgetett gyermekek közé. Elképzelhető. hogy ez is befolyásolta a bizonyítani akarást? NESZMÉRI SÁNDOR: Országos viszonylatban igaz az állítás, de a csehszlovákiai magyar amatőr együttesek közül a Szőttesnek vannak a legjobb anyagi feltételei. VARSÁNYI LÁSZLÓ: Akinek eddig nem volt ilyen lehetősége, az mindenképpen bizonyítani akar. Nehezen kerültünk ki, természetes hát, hogy igyekeztünk helytállni. VARGA ERVIN: Tulajdonképpen senki sem hitte el, hogy mehetünk. — Az olaszországi szereplés alkalmával a Szőttes a nemzetközi néptáncmozgalomra is hatott. Van-e mérhető hatása az egész szlovákiai magyar néptáncmozgalomra is ? VARSÁNYI LÁSZLÓ: Ami a külföldi hatást illeti, Olaszországban minden este közös rendezvényen vettünk részt. Itt a többiek láthatták, hogy a Szőttes nemcsak a színpadon táncol, nemcsak színpadi produkciókra képes, hanem — és ez a táncházmozgalom eredménye — ez természetes szórakozási módja is. NESZMÉRI SÁNDOR: Természetes, hogy a Szőttes hat hazai néptáncmozgalmunkra, hiszen működtetésének egyik célja, hogy helyes műsorpolitikával, dramaturgiai és feltáró munkával stb. erre is hasson. Vegyük például a Varsányiék vezette hangszeres népzenei tanfolyamot. Hétvégeken összegyűltek olyan fiatalok, akik érdeklődtek a hangszeres zene iránt, s ők tanították őket az alapokra. Talán e tanfolyamnak is tulajdonítható, hogy a fülekpüspöki együttesen kívül a többi együttesnek van már ún. parasztzenekara. Néptáncmozgalmunkon belül nagyok a stíluskülönbségek. A szakemberek által megfogalmazott színpadkövetelményeknek és a folklór eredeti változata színpadra vitelének szintézise, pontos összhangja az, amit a Szőttes a Hej, révész, révészben meg tudott fogalmazni. — Van-e az együttesnek az utánpótlással gondja és mi történik azokkal, akiknek szükségszerűen abba kell hagyniuk az aktív táncolást a Szőttesben ? VARSÁNYI LÁSZLÓ: A konkrét példákhoz tartozik: a volt Szőttes-táncosok közül ma nagyon sokan koreográfusok, művészeti vezetők. A szemléletüket alakította a Szőttes, s mivel szíwel-lélekkel táncoltak, négy-öt év után sem hagyták abba a munkát, hanem a kapott alapot önműveléssel továbbfejlesztve érték el, hogy ma csoportot vezethetnek, tegyük hozzá jól! NESZMÉRI SÁNDOR: Elég nehéz volt új tagokat szerezni, de egyre könnyebb lesz. A Szőttes tervszerűen dolgozik. A Duna utcán működik az Apró Szőttes, ezenkívül a közvetlen előkészítő, sőt Püspökin az óvodáskorú utánpótlással is foglalkoznak. VARGA ERVIN: Az idén nem szorultunk rá, hogy tagfelvételt hirdessünk. A Duna utcáról jött kilenc fiú, akik már azelőtt az Apró Szőttesben táncoltak, s most a közvetlen előkészítőben foglalkoznak velük. FULAJTÁR ÉVA: Azelőtt megpróbálkoztunk mi, tagok is az évfolyamtársak, iskolatársak közül beszervezni néhány táncost, de most már olyan a helyzet, hogy előnyben részesítjük azokat, akik az utánpótlásban táncoltak. — Az úgynevezett tiszta forrásból merítésnek zavartalanul adottak-e a lehetőségei, kik. illetve milyen intézmények segítik az együttes munkáját? NESZMÉRI SÁNDOR: Nagyon sok zavaró körülmény van. Technikai felszereltség hiányában alig tudunk anyagot gyűjteni, de a Csemadoknak ez egyébként se feladata. A Népművelési Intézet, a Néprajzi Intézet nem foglalkozik a magyar tánchagyomány gyűjtésével, sem az egyetem néprajzi tanszéke, noha kormányhatározat van arról, hogy a nemzetiségi kutatásokat is nekik kéne végezniük. Többször jártunk már ez ügyben e szerveknél, de túl nagy előrelépés nincs. Van néhány lelkes gyűjtő, aki kapcsolatai révén megánemberként gyűjt. Katona István jöttével az Ifjú Szívekben megindult a gyűjtés. Tehát csak az egyének dolgoznak, intézményesen megszervezett konkrét gyűjtésről nincs szó. Tulajdonképpen azt sem tudjuk, hogy mi az. amit eddig rögzítettek a hazai tánchagyományból, és mi az, amiből utángyüjtéseket kellene végezni. Ezt kéne megszervezni. VARGA ERVIN: Az idáig felgyűjtött filmanyag — már ami nem veszett el — viszont mindazok rendelkezésére áll, akik ezt igénylik. Felajánlottam az ország minden együttese vezetőjének, hogy bármelyik anyagot megtekinthetik nálam, ha azt két héttel előre jelzik. De ilyen igényekkel Diószegi Lászlón, a zselizi együttes vezetőjén kívül senki sem jelentkezett nálam. NESZMÉRI SÁNDOR: Tehát azt a keveset, amink van, sem használják ki. VARSÁNYI ÁSZLÓ: A hangszeres gyűjtés terén ugyanez a helyzet, sőt még rosszabb. Ág Tibor népdalgyűjtéssel foglalkozott, hangszeres gyűjtéssel azonban senki. A Magyar Tudományos Akadémián találtam néhány anyagot, de ez nagyon kevés. Az amatőr együtteseknek is lehetne fizetett alkalmazottjuk, aki a művészeti munka mellett rögzíthetné a még fellelhető hangszeres anyagot. Mert bár kevés, de még van. VARGA ERVIN: A Csemadok KB is vehetne egy képmagnót, mert ez egyaránt szolgálná a zenekar és a tánckar javát. — Az úton végig kell menni, kívánják sokan a Szőttestől. Mi erről Varga Ervin véleménye? VARGA ERVIN: Nem akarunk senkinek csalódást okozni. A Szőttes útját jeleztük. Azon megyünk tovább. A gyűjtések alapján a gyerekekkel megismertetem a hangszeres- és a néptáncanyagot, csak azután készülhet a műsor. — Viharos viták voltak akörül, hogy a csak tiszta forrásból merítés-e az egyetlen megoldás? NESZMÉRI SÁNDOR: A Pravdában olvastam egy jeles szlovák néprajzszakértő tollából, hogy a magyar néptáncmüvészet a tiszta forrás terén előttük jár, és jó hogy ez így van, mert van kihez fordulni tanácsért, tapasztalatokért. VARSÁNYI ÁSZLÓ: Sose akartunk letérni erről az útról. A stilizálás foka az más kérdés, a lényeg: a hozzáállás ahhoz a hagyományhoz, amiből a színpadi produkció készül. Fontos, hogy meg legyen az emberben a hagyományok iránti alázat. Beszélgetett: MÁCS JÓZSEF és CSANAKY ELEONÓRA • A haladó világ 1987-ben ünnepli a nagy októberi szocialista forradalom 70. évfordulóját. Jövőre a Csemadok is ennek az évfordulónak a jegyében szervezi a rendezvényeket. Arra törekszik, hogy a jubileum évében a kulturális együttesek bővítsék a Szovjetunió életével és fejlődésével foglalkozó műsorok, rendezvények számát. • A Szenczi Molnár Albert Napok alkalmából Szencen (Senec) és a környező falvakban több kulturális bemutatót tartottak. A Csemadok helyi szervezete rendezte hagyományos kulturális eseménysorozat keretében évről évre egy-egy tájegység kulturális életéből adnak ízelítőt. Ez idén Csallóköz kultúráját, illetve a Csallóközben dolgozó együttesek és alkotók közül mutattak be néhányat. • A Csemadok együttesei közül a közönség talán a Szőttest és a Csehszlovákiai Magyar Tanítók Központi Énekkarának a műsorát látta a legtöbbször. A Szőttes is, és a Csehszlovákiai Magyar Tanítók Központi énekkara is gazdag múltra tekint vissza és országszerte ismert. A Csemadok KB arra törekszik, hogy minden vonalon javítsa az együttesek felkészülési és szereplési lehetőségét. • Két éve 1984-ben szerezte meg a Csemadok Somorjai (Šamorín) Helyi Szervezete és a Somorjai Művelődési Ház Csalló Népművészeti Együttese a B kategóriás minősítést. Az immár közel tízéves csoport rendszeresen részt vesz az Országos Népművészeti Fesztiválon és a Gombaszögi ünnepségeken. Képviselte már a csehszlovákiai magyar tánckultúrát a szlovák, az ukrán és a lengyel dolgozók fesztiválján is és többször vendégszerepeit a Magyar Népköztársaságban. Skere a rendszeres és tervszerű munkának tulajdonítható. • A jó munka eredményeképpen a Csemadok-aktivisták gyakran kapnak különféle emlékérmet és díszoklevelet. A Csemadok megalakulása 35. évfordulója alkalmából tartott ünnepi ülésen a Rozsnyói (Rožňava) járásban dolgozó Csemadok-tagok közül Balogh Gyula, Csobády Béla, Fejes Győző, Klubosnik Jaroslavné és Fazekas Árpád kapta meg a járás legmagasabb kitüntetését: „A járás építésében szerzett érdemekért" emlékérmet és díszoklevelet. A kitüntetést Szlovákia Kommunista Pártja Járási Bizottsága és a Járási Nemzeti Bizottság adományozta. • Számos bábszínjátszó együttes is dolgozik a Csemadok helyi szervezeteiben. Az 1986. június 3-a és 7-e között megtartott XI. Duna Menti Tavaszon fellépett 12 együttes közül például kilenc a bábszinjátszókat képviselte. Közülük többen a központi versenyeken is részt vettek. A marcellházai (Marcelová) Prücsök bábegyüttes Gombaszögön szerepelt nagy sikerrel. • Az Új Kórusművek Fesztiválján, amelyet a rendezők Jihlaván tartanak, a Csemadok KB 1987-re vonatkozó munkaterve szerint a Csemadok keretében dolgozó karnagyok közül jövőre négyen vesznek részt. 7
