A Hét 1986/2 (31. évfolyam, 27-52. szám)

1986-11-21 / 47. szám

A CSEMADOK

A képen (jobbról): Csanaky Eleonóra, Neszméri Sándor, Varga Ervin, Varsányi László, Fuiajtár Éva és Mács József

Fényképezte: Prandl Sándor

A Csemadok KB Szőttes Népművészeti Csoportja egyhetes olaszországi útjáról, a goricai nemzetközi folklórfesztiválról nagy örömünkre az első díjat hozta haza. Ezenkívül a Varsányi László vezette zenekart és a leánytáncot különdíjjal jutalmazta a nemzetközi bírálóbizottság. A Szőttes szereplése minden várakozást fölülmúlt, s arra indította szerkesztőségünket, hogy a leghivatottabbakkal. Neszméri Sándorral, a Csemadok KB titkárával. Varga Ervinnel, a Szőttes művészeti vezetőjével. Varsányi Lászlóval, a zenekar vezetőjével és Fuiajtár Évával, a Szőttes egyik táncosával elbeszélgessen a

történtekről.

— Mi az előzménye ennek az útnak, miért esett éppen rátok a választás?

NESZMÉRI SÁNDOR: A Szlovák Szocialista Köztársaság Kulturális Minisztériumának egyezménye van különböző országokkal, különböző rendezvényekkel kapcsolatban. Ezeket a külügyi kapcsolatokat évente pontosítják. A Szőttes, tavalyi bemutatója után, a Népművészeti Intézet szakemberei és más szakemberek javaslata alapján tett eleget a goriciai meghívásnak.

VARSÁNYI LÁSZLÓ: A Szakszervezetek Házában volt az említett bemutató, s az ott előadott műsor játszott alapvetően közre abban, hogy meghívtak bennünket, ugyanis a goriciai fesztivál egyik zsűritagja is látta a bemutatót, és meghívásában ragaszkodott a Szőtteshez.

— Volt-e e kiküldetésnek politikai indítéka ?

NESZMÉRI: Egy soknemzetiségű ország

— mint amilyen Csehszlovákia — ily módon is tanúbizonyságot tehet helyes nemzetiségi politikájáról.

VARSÁNYI: Végül is elsősorban ezt bizonyította a szereplésünk.

— Mi a jelentősége a Szőttes sikeres nemzetközi szereplésének hazánk és a csehszlovákiai magyar nemzetiség szempontjából?

VARGA ERVIN: Talán az, hogy sokan, akik azt sem tudják, hol van az országunk; most a csehszlovákiai magyarság létéről is tudomást szereztek.

NESZMÉRI SÁNDOR: Mondtuk, hogy

Csehszlovákiában több ilyen együttes is dolgozik (a minőséget most nem számítjuk). Műfajunkkal bizonyítottuk, hogy mi is ez. Hazai jelentősége talán az, hogy elősegíti jogi szempontból a Szőttes létének, helyzetének tisztázódását. Gombaszög, Zselíz kapcsán sok szó esik a fejlődésről. Erről a pontról, ahol a Szőttes áll, már sokkal nehezebb továbblépni, de ez a győzelem bizonyította, hogy a mozgalom, tehát amit csinálunk, az jó, színvonalas.

VARSÁNYI LÁSZLÓ: Eddig elterjedt az a nézet, hogy minden, ami külföldi, az jó vagy jobb. Bebizonyítottuk, hogy amit eddig elértünk, az külföldi mércével mérve is megállja a helyét, tehát ehhez mérten valamivel gyengébb együtteseknek is nagyobb önbizalmuk lehet.

— Egyszóval nemcsak a Szőttesnek jelent megméretést ez a külföldi verseny C..

VARSÁNYI LÁSZLÓ: Tulajdonképpen

nem, mert a Szőttesen keresztül a többi amatőr együttes is össze tudja hasonlítani mozgalmunkat a külföldi színvonallal.

VARGA ERVIN: A tagok sokkal kitartóbb munkára lesznek képesek ezek után. De eddig sem ez tartotta bennük a lelket, hiszen ez volt az első külföldi verseny, és Magyarországon kívül az első külföldi szereplés is, amin a Szőttes részt vett.

VARSÁNYI LÁSZLÓ: Az olaszországi szereplés alkalmával Európa, pontosabban Délnyugat-Európa sok szakembere ismerte meg az együttest, s mivel szerintük is jól szerepeltünk, meghívtak, pontosabban kilátásba helyeztek további meghívásokat.

NESZMÉRI SÁNDOR: A nemzetközi konferencia résztvevői — tehát szakemberek — jelezték, hogy szeretnék, ha a Szőttes részt venne valamelyik fesztiváljukon, hiszen a goriciai nem az egyetlen ilyen rendezvény.

FULAJTÁR ÉVA: Eggyel több okunk van arra, hogy jól dolgozzunk. Ez a siker összekovácsolta a kollektívát, ami — tegyük hozzá azelőtt sem volt rossz.

— A bizonyításon túl ez a külföldi szereplés tükörfelmutatásra is alkalmat adott. Hallhatnánk erről is valamit?

NESZMÉRI SÁNDOR: E fesztivál célkitűzése — ezt Goricia főpolgármestere, a fesztivál elnöke és többen is hangsúlyozták —, hogy éljenek a folklór egyetemességének kihasználásával. A folklór az a művészeti ág, amelyben az emberek leginkább szót tudnak érteni. Úgy szervezték meg a fesztivált — és ezt éreztük is —, hogy a népek egymás mellett élését segítsék elő. Goricia főpolgármestere mondta: a folklórművészet egy adott nép érzelemvilágát közvetíti és próbál közös nyelvet találni más népekkel. Lehetőséget kaptunk, hogy ilyen módon is építsük népeink barátságát. Ez kölcsönös közeledést jelent nemcsak kulturális, hanem gazdasági és politikai szempontból is. A fesztivál lehetőséget adott arra, hogy mi is bemutatkozzunk. Elmondtuk, mi az a Csemadok, hányán élünk itt, stb. Nagy érdeklődést tanúsítottak, hiszen Goricia környékén is sok szlovén és német él, tehát a nemzetiségi kérdés ott sem idegen.

6