A Hét 1986/2 (31. évfolyam, 27-52. szám)

1986-11-14 / 46. szám

tűk Lányi Mártont, kivégezték. Lányi, a város szenátora Késmárk védelmét ve­zette a császári csapatokkal szemben. S ha már századokat ugrottam vissza az időben, tegyem ugyanezt előre is, s mondjam, hogy az első világháború és az utána következő ínséges esztendők a Szepesség városaira is szenvedést zúdítottak, a gyakori éhségmenetek ezen a vidéken is ismertek lettek. 1921-ben megalakul a kommunista párt helyi szervezete, amely a második világháború éveiben illegálisan tevé­kenykedett. 1942-ben itt tartották meg a kelet-szlovákiai kommunisták területi konferenciáját. A Szlovák Nemzeti Fel­kelésnek és a partizánharcoknak is van­nak idevalósi halottai. Úgy tekereg-kanyarog utam a város utcáin, ahogy a Poprád folyó a célja felé. Az utcák népesek, a kávéházak, éttermek és vendéglők kihaltnak látsza­nak, a könyvtár is tátong az ürességtől, termei délután elevenednek meg. Az egyik könyvtárteremben Mária Dlugo­­šovával beszélgetek. Megtudom tőle, hogy év elejétől 2 885 olvasójuk 77 854 könyvet kölcsönzött ki. A ma­gyar és német nyelvű irodalomnak is vannak könyvespolcai a könyvtárban. A városháza első emeletén, szépen bútorozott szobában, Adolf Sipkával, a liptói születésű, ötvenegy esztendős vnb-elnökkel ismerkedem. Vele és álta­la a várossal is természetesen. Textili­pari felépítményi iskolát végzett, s 1954-től él itt. 1981-ig a Tatralan üzemnek volt káder és személyzeti osz­tályvezetője, s az üzemi pártbizottság­nak elnöke. Mester is volt a körülbelül 2 100 embert foglalkoztató Tatralan­­ban. Ez a legnagyobb ipari létesítmény a városban, bár építőipari vállalata és baromfifeldolgozó üzeme is jelentős. Adolf Šípka 1984-töl elnöke a városi nemzeti bizottságnak. Készült a velem való találkozásra, telefonon jeleztem ér­kezésemet. Kezeügyében a város 1986—1990. évi választási programja, és egy másik füzet is, amely az 1269- ben városjogot nyert Késmárk történe­tének tömör foglalata. Mikor tudomá­sára hozom, hogy engem a mostani, elevenen lüktető város érdekel, a vá­lasztási programot tartalmazó füzetet üti fel. — Négy új lakótelepe van a városnak — mondja. — 1960-tól napjainkig épültek. Jelenleg is építkezés folyik a Dél lakótelepen, ahol hozzávetőleg 4 000 lakás készül majd el. Egy na­gyobb bölcsödé és óvoda is épülőben van a már említett lakótelepen. A Lipa Szálló szintén tatarozás alatt áll, s a szennyvíz elvezető építését is befejez­zük 1987-ben. Városunknak nagy gondja a víz, a vízmüvek bővítése után Poprád és Késmárk egyszerre jut elég­séges vízhez. Gondunk továbbá a meg­kezdett építkezések befejezése a nyol­cadik ötéves tervben. — Olvastam már az Irodalom Kés­márkja ünnepségről. Hallhatnék bőveb­ben róla? — kérdezem Adolf Sipkától. — A Matica slovenskával jövőre már huszonkettedszer rendezzük meg közö­sen az irodalom Késmárkja néven is­mert ünnepséget. A gyermekek irodal­mi alkotásainak szlovákiai versenye ez. Úgy történik, hogy a tanulók minden év végéig elküldik Martinba a verseny­anyagot, ahol gondosan értékelik, ná­lunk pedig kihirdetik az eredményt. — Itt a sísport kedvelőinek nem kell messzire menniük. Furcsa lenne, ha éppen ennek a városnak nem lennének sízői... — Egyik testnevelő egyesületünk nemcsak sízöket, versenyzőket is nevel — mondja Adolf Šípka mosolyogva. — Városunkban a sízésnek hagyománya van. Válogatott sízök nevét sorolhatom. A Vladimír Krajňákét, az Oto Krajňákét, a Michal Šoltését, az Anton Šoltését, a Jana Šoltésová-Gundnerováét, stb. Egy másik egyesületünk a Hviezdoslav Gim­náziumban fejt ki tevékenységet. A gimnáziumnak már síző osztálya is volt, országos hatáskörű. Most is van még ilyen osztálya, de már csak kerületi hatáskörű. Hadd említsem a több mint 1 000 tagú Jednota Kežmarokot is. Röplabdázóik nemzeti ligában játsza­nak. Labdarúgóinknak és jégkorongo­zóinknak már nem megy úgy a játék, ök csak a kerületi bajnokságban szerepel­nek. A sportélethez adottak a feltételek. Jégpályánk, tizenöt tornatermünk és két futballpályánk van. Egy továbbit most adunk át a börlabda szerelmese­inek. Bár csak a kulturális élet feltétele­iről is ennyi jót mondhatnék! Sajnos, kultúrházunk még mindig nincs. Az üzemek és vállalatok segítségével most kínálkozik alkalom egy a városhoz mél­tó művelődési ház felépítésére. — A Hviezdoslav Gimnázium épüle­tét már láttam. Milyen iskolák vannak még a városban? — Jó színvonalú vendéglátóipari kö­zépiskolánk van. Mezőgazdasági és műszaki középiskolánk, középfokú szol­gáltató szaktanintézetünk és középfokú mezőgazdasági szaktanintézetünk is van. A tanulók tevékeny részesei a vá­ros kulturális életének, a pedagógusok közül többen a városi nemzeti bizottság képviselői, különböző szakbizottságok elnökei. — Milyennek látja a város lakóit? — lepem meg Adolf Sipkát a váratlan kérdésemmel. — Rendeseknek, megbízhatóaknak. Sokan közülük a közeli Svitbe és Pop­­radra járnak dolgozni. Kevés helyben a munkaalkalom. További üzemek építé­sére lenne szükség. Az idén megkezd­tük egy fagyasztó üzem építését. Ké­sőbb húsipari vállalatot is szeretnénk. Milyeneknek látom a késmárkiakat? Mondjam, ne mondjam? Sok városunk­ban a cigány származású polgártárs. Vannak vagy ezren. De csak hatszázan laknak az új lakótelepeken, a többiek a történelmi városközpontban élnek. Saj­nos, nem eléggé fegyelmezettek, nem tartják rendben a lakásukat, ezért arra törekszünk, hogy fokozatosan kiköltöz­tessük őket az új lakótelepekre. Adolf Sipkával hosszan beszélgetünk még a hivatalában. Arról, hogy a város 1969-ben, megalapításának a 700. év­fordulóján, Munka Érdemrendet kapott. Arról, hogy őt magát 50. születésnap­ján A kerület fejlesztésében elért ered­ményekért érdeméremmel tüntették ki. S arról is, hogy a Tatralan üzemi klubjá­nak van egy itthon és külföldön jól ismert népi együttese, a Magura, amely a Csemadok Gombaszögi (Gombasek) Országos Kulturális Ünnepélyén is sze­repelt már! Vagyis a Szepesség egyik vonzó kis­városa sokféleképpen van jelen a köztu­datban. Kirándulók százai fordulnak meg a városban. A Magas-Tátra üdülő­helyeiről csak egy ugrás ... Én is ugróm egyet. Adolf Šípka hiva­tali szobájából a népes utcák kellős közepébe. A városháza toronyórája hű­ségesen és megbízhatóan jelzi az idő múlását. Mint egy fizetett bakter, szol­gai módon éppen a délutáni öt órát üti el. MÁCS JÓZSEF Fotó: Keszeli Ferenc (1) és archívum Nem csoda, hogy a képen levő két hölgy úgy hasonlít egymásra, mint egyik tojás a másikra. Anyja és lánya mosolyog ránk a fotóról. A bal oldali nem más, mint Elvis Presley egyetlen utódja Lisa Marie a jobb oldali pedig az édesanyja. Gazdag termést takarítanak be uborká­ból, paradicsomból, tökből, paprikából és eperből annak a különös fóliasátor­nak a földjéről, amelyet Kijev közelében építettek fel. Világítását és fűtését nyolc darab 20 kilowatt teljesítményű szélmotor biztosítja. Együttes teljesít­ményük arra is elegendő, hogy szélmen­tes napokra energiával töltse fel az ak­kumulátorokat. Svájcban áll ez a ház. Fedele és oldalfala napelem. A napenergia csaknem telje-8

Next

/
Thumbnails
Contents