A Hét 1986/2 (31. évfolyam, 27-52. szám)
1986-11-14 / 46. szám
KÖVETKEZŐ SZÁMUNK TARTALMÁBÓL: Emberközelben — BARTA FERENC a lúcsi efsz elnöke KILENCVEN ÉVE SZÜLETETT KLEMENT GOTTWALD Kerekasztal beszélgetés a SZŐTTESRŐL Gál Sándor: RUBINOKLEVÉL Kollár Gábor: A FÖLDKÖZI-TENGER GYÖNGYSZEME Bödök Zsigmond: KÖZELEBB A CSILLAGOKHOZ Címlapunkon Könözsi István felvétele A Csemadok Központi Bizottságának képes hetilapja. Szerkesztőség: 815 44 Bratislava, Obchodná 7. Telefon: 332-865 Megjelenik az Obzor Kiadóvállalat gondozásában, 815 85 Bratislava, ul. Čsl. armády 35 Főszerkesztő: Strasser György Telefon: 336-686 Főszerkesztő-helyettesek: Ozsvald Árpád és Balázs Béla Telefon: 332-864 Grafikai szerkesztő: Král Petemé Terjeszti a Posta Hirlapszolgálat Külföldre szóló előfizetéseket elintéz: PNS — Ústredná expedícia tlače, 813 81 Bratislava, Gottwaidovo nám. č. 6 Nyomja a Východoslovenské tlačiarne n. p., Košice. Bőfizetési díj egész évre 156,— Kčs Előfizetéseket elfogad minden postahivatal és levélkézbesítö. Kéziratokat nem őrzőnk meg és nem küldünk vissza. Vállalati hirdetések: Vydavateľstvo Obzor, inzertné oddelenie, Gorkého 13, VI. poschodie tel: 522-72, 815-85 Bratislava. Index: 492 11. EMBERKÖZELBEN 1930-ban Ekecsen (Okot), munkáscsaládban született. Tehetségkutatási verseny alapján, mint szegénysorsú tanuló került a csurgói Csokonai V. Mihály Gimnáziumba (1942), ahol 1950-ben érettségizett. 1950 és 1954 között polgári iskolai igazgató tanító volt Csilizradványon (Čilizská Radvaň), majd a Nyolcéves Középiskola tanítója Nemesócsán (Zem. OlCa), és Nagymegyeren (Čalovo). 1951 és 1954 között (levelező oktatásban) elvégezte a Szlovák Egyetem Pedagógiai Karán a magyar-történelem-polgári nevelés szakot majd átlépett (rendes hallgatóként) a Komenský Egyetem Bölcsészettudományi Karára, melyet 1958-ban fejezett be. Tanulmányaival egyidőben a Szabad Földműves szerkesztője, majd 1960-tól 1969-ig az Új Szó kulturális rovatának a vezetője. 1969-ben a Madách Könyv- és Lapkiadóvállalat igazgatójának nevezték ki. ahonnét egyéves működés után visszatért az Új Szóba. Két évig a külpolitikai rovatot vezette. 1972-től 1978-ig ismét a Madách Kiadó igazgatója (1974-től a főszerkesztői tisztséget is ellátta). 1979-től 1983-ig a kiadó főszerkesztőjeként tevékenykedett. 1983 szeptemberétől a Komenský Egyetem Bölcsészettudományi Kara Magyar Tanszékének adjunktusa, majd 1986 júniusától docense, szeptember 1-től pedig tanszékvezetője. 1969-ben bölcsészdoktori cimet 1984-ben pedig a történettudományok kandidátusa címet szerezte meg. 1956-tól aktív újságíró, irodalomkritikus. Két tanulmánykötete jelent meg (Vallató idő, 1980; Körvonalak, 1982), a harmadik (Tegnapi önismeret címmel) a közeljövőben jelenik meg. Különböző kiadványok társszerzője, antológiák szerkesztője. Fábry Zoltán életműsorozata (Összegyűjtött írásai) is az ő szerkesztésében jelenik meg. Jelenleg Fábry Zoltán életéről és munkásságáról készít monográfiát (Megmozdult világban címmel). Különböző közéleti tisztségeket töltött be, 1964-től tagja a Csemadok Központi Bizottságának. 1968 és 1971 között tagja volt a bratislavai Városi Pártbizottságnak, illetve (1969-1971 között) az SZSZK Kormányhivatala Nemzetiségi Bizottságának. Nős, két gyermeke van. 1954-től Bratisiavában lakik. Tanítóként kezdted. majd újságíróként folytattad. Meghatározó ez sorsod további alakulására ? — Kétségtelenül. Bár a „kényszerpályák" is kész helyzetek elé állítottak. Gyermekkoromban kevés remény volt arra, hogy tanulhassak, szüleim anyagi helyzete nem engedte. A véletlen sietett segítségemre. így kerültem Somogy-ország csücskébe. Hamarosan közbeszólt azonban a háború. Tizennégy éves voltam, amikor a nyilasok, társaimmal együtt Németországba hurcoltak. Háromszor szöktünk meg. Kétéves szünet után folytathattam tanulmányaimat. Eszmeileg a „fényes szelek" politikai közege formált. A politikai tudományok érdekeltek, s amikor a magyarországi továbbtanuláshoz nem kaptam engedélyt, egyetlen lehetőségem volt, hogy „pályamódosítást" végezzek. így lettem tanító. Négy év alatt megszerettem a pedagógus pályát. A továbbtanulási szándék, valamint a szociális gondok (idős szüleim támogatása) késztettek arra, hogy főiskolásként állást keressek. így kerültem az újságírás vonzáskörébe. Mozgalmasabbnak, vál-Dr. FÓNOD ZOLTÁN kandidátus, irodalomtörténész, tanszékvezető egyetemi docens tozatosabbnak találtam, ezért kitartottam mellette, bár soha nem szűntem meg a nép nyelvén, a nép üdvéért dolgozó tanító lenni. Soha semmilyen tisztségre nem vágytam, elégedett voltam azzal, amit csináltam. A hatvanas évek végén különböző „lehetőségek" környékeztek, őszintén örülök, hogy a pályán maradtam. Újságíróként az élet különböző területeivel ismerkedtem meg. Az újságírás nemcsak ismereteim horizontját tágította, hanem olyan személyekkel is kapcsolatba hozott, akiket íróként, művészként, politikusként őszintén tiszteltem. A szakma elkötelezett magatartást követelt, s ez nem volt tőlem idegen. A szegénysors szigorú nevelő, s arra is megtanít, hol az ember helye. Az újságírásban szerzett tapasztalatokat fel tudtad-e használni a Madách igazgatójaként, később főszerkesztőjeként ? — Nem vittem magammal a „bölcsek kövét", így menetközben ismerkedtem meg az Új helyzettel. Az eszmei-politikai „háttér" a könyvkiadásban, irodalomban összetettebb fogalom mint az újságírásban. Kritikusi elkötelezettségemet azonban egy pillanatra sem adtam fel. Tudatában voltam annak is, nem a dogmák, hanem a távlatos célok és esztétikai igazságok felismerése segíthet csak igazán ebben a munkában. Szövetségeseket kerestem írókban, müvekben, munkatársakban. Talán ennek a magatartásnak is szerepe volt abban, hogy a válságos évek után a csehszlovákiai magyar irodalom színvonala nem süllyedt, a rangos irodalmi alkotások kiadása nem állt meg, s volt bátorságunk a jelentkező új nemzedék indításához, felkarolásához is. Szigorú, következetes, céltudatos embernek tartanak. Több mint ötvenévesen kandidátusi, majd docensi címet szereztél. Te hogyan látod magadat, munkádat? — Elvszerűség, következetesség, emberség — ez lehet a céltudatos munka legfőbb segítője. Soha nem szerettem a „Pilátusokat", meg a törleszkedést sem. A „címekre" nem nekem volt szükségem, hanem életem újabb „kényszerpályájának", a munkakörnek. (Soha rosszabb „kényszerpályát"!) Nekem nemcsak gondot, hanem (ingatag egészségi állapotomnak) súlyos megterhelést is jelentett. Kilenc hónap alatt birkóztam meg azokkal a vizsgákkal, melyeket más (húsz évvel fiatalabb) három vagy öt év alatt végezhet el. Jómagam sem szebb, sem okosabb nem lettem tőlük. És őszintén szólva sohasem érdekelt a rang, sőt a „népszerűség" sem. Az embernek el kell végeznie a feladatát, s a jövő majd eldönti, hasznos volt-e mindaz, amit fontosnak tartott. A „hűség a küldetéshez, bátorság a hűséghez" csak együtt, egyidőben igaz! Füst Milán az ember „legnagyobb tulajdonságának" az alkalmazkodóképességet és az ellenállóképességet mondta. „Az egyik képessé tesz rá, hogy az emberek közt éljünk, — a másik, hogy megmaradjunk annak, amik vagyunk." Hogyan ítéled meg a csehszlovákiai magyar újságírást, irodalmat és nem utolsósorban közéletiségünket. hisz a Csemadok Központi Bizottságának is tagja vagy ? — Évek óta elszomorít, hogy a legjobb lehetőségek kihasználatlanul maradnak, s a legjobb tehetségek, a lapszerkesztők igénytelensége miatt a semmitmondást variálják. Lapjaink szürkék, unalmasak. Volna mit tanulni a cseh és szlovák újságíróktól! Tisztelet a kevés kivételnek, hiányzik az emberközpontúság. életközpontúság, hogy az újság valóban a formálódó új történelmünk másodpercmutatója lehessen. „Szélámyékban" nem lehet szerkeszteni... Az irodalmi életben hovatovább mellékessé válik maga az irodalom, megnőtt az együgyű „kiszorítósdi" élettere. Hiányzik a tehetség, a tudás és a hozzáértés zsinórmértéke! És hiányzik a bátor, marxista kritika, egyáltalán a kritikai élet. — A Csemadok-szervezetek egy része példamutató, pótolhatatlan munkát végez. Jobban oda kellene azonban figyelni a kisvárosok kulturális életére, szerepére. Az irányítás felső szintjén predig a nagyobb tudatosság, a kultúra egyetemes céljaiban, országos terveiben való gondolkodás és találékonyság elengedhetetlen követelmény. A közéleti szerepkör nem tűri a „műkedvelő" megközelítést, politikai érettséggel kell mindennapjaink céljaihoz közelednünk. Örömöd, bosszúságod, pihenésed, kikapcsolódásod ? — Ezek az élet természetes tartozékai. Pihenésből, kikapcsolódásból van — sajnos — a legkevesebb. Hétvégeken a Kis-Duna mentén, a szülőföld szomszédságában szoktam aktív pihenéssel, másfajta (kertészkedő) tevékenységgel lazítani. Családod? Szülőfölded iránti vonzalmad? — A család a háttér, mely a kudarcok után is erőt, biztonságot ad. Lányom villamosmérnök, fiam közgazdasági főiskolai tanulmányokat folytat. Feleségem maga is a pedagógus pálya nehezét és szépségét vállalta. A szülőföld iránti vonzalmam is változatlan. Ma is ekecsinek érzem magam, bár a faluból már csak a velem egykorúak és az idősebbek ismerhetnek. A szülőföld azonban kézenfogja az embert s egy életen át elkíséri • Köszönöm a beszélgetést. MÁCS JÓZSEF 2
