A Hét 1986/2 (31. évfolyam, 27-52. szám)
1986-11-07 / 45. szám
JOGI TANÁCSOK Egy önérzet odisszeája Jensen, Halvorssohn és Berenson, három' derék norvég békésen végezte mindennapi munkáját Bergen városában. Ültek íróasztalaik mellett, néha váltottak egy-egy szót egymással — Jensen beszédes természetű volt, de a többiek általában letorkolták —, ebédidőben együtt mentek ki, hogy egykét szendvicset vásároljanak — Berenson ilyenkor egy sört is megengedett magának —, estefelé pedig közösen indultak közeli lakásuk felé. Megesett, hogy betértek néhány snapszra a sarki kiskocsmába, Jensen ilyenkor hosszas előadásokba kezdett, Berenson a pálinkához sört is kért, Halvorssohn inkább a bendöjét dédelgette. Minden békésnek, idillikusnak tűnt. változtathatatlannak, mint az állandóan csöpögő bergeni eső. Egy nap azonban robbant a bomba: energiatakarékosságra hivatkozva cégük főnöke közölte, hogy ezentúl csak napi négy órát tölthetnek kedves íróasztalaik mellett, a papírmunka többi részét otthon kötelesek végezni. Egyikük — talán Jensen volt — tisztelettudóan felvetette, hogy az energia otthon is fogy, ha égetik a villanyt, de bátortalan közbeszólására senki sem figyelt oda. Mindenki azzal törődött, hogy most, amikor azt kezdhetnek az idejükkel, amit akarnak, hogyan fogják beosztani a randevúk, kártyapartik, uszodalátogatások rendjét. Egyedül Halvorssohn hallgatott: úgy érezte, becsületében bántották meg, amikor nem maradhat ott a többieknél később is tengerre néző szobájában, nem üldögélhet kioldott nyakkendővel egyedül az irodaházban, amelynek kulcsát főnöke azelőtt rábízta. Úgy érezte magát, mint egy ezüstlopással meggyanúsított cselédlány, aki elöl elzárják a drágább holmikat. Két barátja invitálására mogorván nemet mondott, és egyedül indult haza. De nem a szokott irányba ment; a kikötő felé vette az útját, ahol ifjúkorában a matrózokkal vívott nagy ökölcsatákat. Az értelmével nem fogta föl, mi játszódik le benne, csak megbántottságot. megalázott - ságot, később egyre erősödő indulatot érzett. Be-benézett a kocsmákba, de sehol sem időzött sokat, hajtotta a mehetnék, a csillapulni nem akaró, agyát égető düh. Csodálkozott magán: jámbor ember volt, nem is emlékezett rá, mikor haragudott valakire utoljára, igaz, nem is lehetett rá sok oka, az élete kellemesen, eseménytelenül folydogált. De most ez a kiebrudalás? A szeme forogni kezdett, egy szembejövő férfit meglökött, s amikor az csodálkozva ránézett, beleordított a képébe: na mit bámul, maga vakondok! A férfi továbbment, Halvorssohn felbőszülve egy csapat beszélgető suhancba kötött bele. Azok sem méltatták szóra. Beült egy kocsmába, és sört rendelt. Egy sört, kettőt, négyet, hatot... De mindegyik korsóba csak belekortyintott, csak a habot itta le a sör tetejéről. Aztán, amikor így elszórakoztatta magát — és az öt már húsz perce figyelő többi vendéget —, egy széles karmozdulattal lesöpörte a tele korsókat a földre, a tulajdonos lába elé. De Halvorssohn itt sem használhatta ökleit: mire észbe kapott, fölkapták és kidobták az utcára. A sértettség elhatalmasodott rajta: nemcsak hogy nem bíznak meg benne, nemcsak hogy elveszik tőle az esti, békés munka örömét tengerre néző szobájában, de még arra sem érdemesítik, hogy megverjék. Elborult az agya. Nekirohant az első útjába kerülő járókelőnek, és szó nélkül agybafőbe püfölte. Aztán továbbszáguldva egy nőt támadott meg; leteperte a földre, várva, hogy az azt kiáltsa: segítség, erőszak! De a nő nem kiáltott. Holtrészeg prostituált volt. Tessék, még ez is! Halvorssohn futtában kiosztott még néhány ölkölcsapást a járókelőknek, de mindenki elhúzódott, menekült előle, senki nem ütött vissza. Úgy érezte, megpattannak az agyában az erek. Táblát látott maga előtt: Rendőrség. Vércsevijjogással tépte le az ajtót, berontott, felkapott egy széket és nekiesett az örszobán pihenő rendőröknek. Energiatakarékosság?! Nesze! Négy óra munkaidő?! Nesze! Nem ütsz vissza, te patkány? Nesze! Nesze! Dühöngésének egy gumibot vetett véget, amely a tarkóján érte Halvorssohnt. A kórházban tért magához: ágyát köröskörül háló borította. A szoba ablaka a tengerre nézett... A bíróság Halvorssohnt valamennyi súlyosbító és enyhítő körülmény figyelembevételével — a támadássorozatot, az agresszivitást előidéző megaláztatás enyhítő körülménynek minősült — hat hónapi börtönre ítélte. A büntetés letöltését azonban makulátlan előéletére való tekintettel felfüggesztették. Az épületből kilépő, meggyötört tekintetű férfit volt kollégái, Jensen és Berenson fogadták. (IPM) RAJZOLHATÓ-E A CUKOR? Napjainkban nemigen. Hiszen ha a kockacukrot lerajzolják, csak az látszik, hogy kocka, nem az, hogy cukor. A kristály- vagy porcukrot lerajzolva pedig szemcsének, homoknak vélhetné bárki. Bezzeg, míg süvegcukrot árultak, rajztéma volt a cukor is. Számos képen szerepelt, még a korabeli csemegeboltok cégérén is ott díszelgett szépen kipingálva a fehér hegye, s alatta az aranyszélű, fekete vagy kék papír, amelybe csomagolták. Ha cukorsüveget hozott haza a boltból a mama, körülugrálták a gyerekek örömükben, s már előre izgultak, melyikük kapja meg majd a legkecsesebbet, a hegyét. Minden konyhában külön kis bárd volt a süvegcukor hasogatására. Egyébként saját visszahajtott papírbura alatt darabolták a süveget, hogy a művelet közben a cukorszilánkok szanaszét ne pattanjanak, s a már levált darabokat kulcsra zárható cukortartóban őrizték. E kulcsos cukortartók, főleg ezüstből készültek, ma már értékes régiségnek számítanak. Süvegcukrot napjainkban is gyártanak cukorgyáraink, de csak reprezentatív ajándékul az ügyfeleiknek. Ezek a süvegek azonban már cukorrépából nyert alapanyagból készülnek, nem nádcukorból, mint távoli őseik. „Lakás" jeligéjű olvasónk azt kérdezi, hogy miért nem jelentkezhet be egy községben két helyen is a rendőrségnél. Házasságkötése után férjével az anyósa állami lakásában laktak, ahová be is jelentkeztek, majd a családi kapcsolatok megromlása miatt elköltöztek, s jelenleg a nagyanyja családi házában laknak. Azt a kérésüket viszont, hogy a személyi igazolványukba is jegyezzék be az „albérleti" lakásukat elutasították, azzal az indoklással, hogy ugyanannak a személynek egy községben két bejelentett tartózkodási helye, egy állandó és egy átmeneti (albérleti) lakása nem lehet. A lakosság nyilvántartásáról az 1982. évi 132. számú törvény és az annak végrehajtására kiadott 1982. évi 146. számú rendelet intézkedik. Ezek szerint állandó tartózkodási helynek az állampolgár állandó lakhelye tekintendő, ami rendszerint az a hely. ahol a családja, a szülei vannak, vagy ahol lakása vagy alkalmazása van. Átmeneti tartózkodási helynek az állampolgárnak az állandó tartózkodási helyén kívül eső helyen való tartózkodása tekintendő, amely rendszerint ott van, ahol munkavégzési, tanulmányi, egészségi, üdülési vagy egyéb okokból ideiglenesen tartózkodik. Mindenki köteles bejelenteni az állandó tartózkodási helyét, de ezt ugyanabban az időben csak egy helyen teheti meg. A 30 napnál hosszabb ideig tartó átmeneti tartózkodást az elszállásolást követő három munkanap alatt kell bejelenteni a hatóságoknak a tartózkodási hely nevének, az ott tartózkodás időtartamának a megjelölésével. A fentiekből következik, hogy olvasónknak ugyanabban a községben csak egy tartózkodási helye lehet, s nem jelenthet be még egy átmeneti (albérleti) tartózkodási helyet is. „Külföldi rokon" jeligéjű olvasónk azt kérdezi, hogy kell-e vámot fizetnie a külföldi rokonától örökölt ingóságok behozataláért. Továbbá azt szeretné tudni, hogy lehet-e az utasforgalmon kívül is ajándékokat vámmentesen behozni. Ezekre a kérdésekre az 1974. évi 44. számú vámtörvény és az annak végrehajtására legújabban kiadott 1986. évi 51. számú hirdetmény rendelkezései adnak választ, amely utóbbi ez év október 1-jével lépett életbe. Vámmentes mindazon tárgyak (ingóságok) behozatala, amelyeket belföldi lakos külföldön élő személytől örökölt. Ezt a tényt, illetve az örökölt tárgyak jegyzékét annak a külföldi szervnek kell igazolnia, amely külföldön a hagyatékot letárgyalta (hagyatéki bíróság, közjegyző). Az igazolást azonban a csehszlovák devizahatóság vagy az illetékes csehszlovák külképviseleti hatóság (követség, konzulátus) is kiadhatja. Vámmentességre csak akkor van igény, ha az örökölt tárgyak behozatala legkésőbb két éven belül történik, ez a kétéves határidő attól a naptól számítódik, amikor az örökös az ingóságokkal már ténylegesen rendelkezhetett (pl. a hagyatéki eljárás jogerős befejezése után). E határidő letelte után a vámmentes behozatalra való igény megszűnik. Vámmentesen behozhatók továbbá a külföldről ajándékba kapott gyógyszerek, gyógyászati, ortopédiai és protétikai segédeszközök a megajándékozott, vagy a vele közös háztartásban élő személyek szükségletének megfelelő mennyiségben. (Ezek átvételéhez azonban a kezelőorvos, illetve az egészségügyi intézmény igazolása szükséges.) Külön rendelkezések vannak a külföldről a fiatal házasoknak küldött nászajándékokat illetően. Ezek szerint a tartósan külföldön tartózkodó személyek, vagy olyan ideiglenesen külföldön tartózkodó személyek, akik már legalább egy éve vannak külföldön, az állandóan belföldön lakó személyeknek a személyes szükségleteiknek megfelelő mértékben, illetve mennyiségben vámmentesen nászajándékot küldhetnek. Ez a vámmentesség azonban nem vonatkozik a gépjárművek behozatalára. A vámmentesség a házasságkötés előtti három hónap és a házasságkötés utáni hat hónap között behozott ajándékokra érvényes. A turista- és utasforgalomban behozott tárgyakra más előírások érvényesek. Eszerint az utas behozhatja a személyes szükségleteire szolgáló tárgyakat, amelyeket a külföldi útjára magával vitt és ismét visszahoz, valamint azokat, amelyeket külföldön a sürgős (személyes) szükségleteinek kielégítésére vett (pl. ruházat, cipő, fehérnemű), továbbá behozhatja a külföldön ajándékba kapott, vagy az igazolhatóan a bevásárlásra felhasználható devizákért vett tárgyakat, legfeljebb 5 000 Kés értékben. Behozható továbbá személyenként 2 liter bor, 1 liter szeszes ital, 250 db cigaretta vagy ennek megfelelő más dohányáru. Gépjármű azonban nem hozható be vámmentesen. Az együtt utazó házaspároknál és ellátatlan gyermekeiknél, amennyiben tartósan közös háztartásban élnek, a vámmentességet élvező összegeket össze lehet adni, illetve együtt lehet érvényesíteni. A szeszes italokra és dohányárukra vonatkozó behozatali vámmentesség csak a 18 évnél idősebb személyeknek jár. Ezen tárgyak fentebb feltüntetett mennyiségének csak a fele vámmentes akkor, ha az utas külföldi tartózkodása nem tartott két napnál hosszabb ideig. „Ingatlanvétel" jeligéjű olvasónk azt kérdezi, hogy milyen iratokra van szüksége, ha kertet akar venni s ki készítheti el a vételi szerződést. Az ingatlanvétel érvényességéhez mindig írásbeli szerződés szükséges. A szerződést maga is elkészítheti vagy megbízhatja az ügyvédi munkaközösség valamelyik tagját, vagy közvetlenül a közjegyzőhöz is fordulhat, aki szintén megírja a szerződést. A szerződés érvényességéhez ennek közjegyzői bejegyzése (regisztrálása) szükséges. A regisztráláshoz be kell nyújtani az eredeti szerződést két másolattal, a kitöltött és a nemzeti bizottság által a megfelelő rovatokban igazolt kérdőívet (dotazník a čestné vyhlásenie), az ingatlanra vonatkozó telekkönyvi kivonatot, vagy a geodéziai központ által kiállított azonosítást (identifikációt), vagy tulajdoni lapot, továbbá az 1984. évi 129. számú hirdetmény szerint elkészített hivatalos szakértői becsüt (értékelést), esetleg adóbizonyítványt arról, hogy az eladónak nincs adótartozása. Amennyiben nem személyi tulajdonban lévő ingatlan vételéről van szó (mint amilyenek a családi házak, garázsok, hétvégi házak, személyi tulajdonban levő lakások), hanem magántulajdont képező kert, mezőgazdasági ingatlan vagy lakóház (tehát a családi ház törvényes méreteit meghaladó házingatlan) a vétel tárgya, akkor még a helyi nemzeti bizottság előzetes írásbeli beleegyezése is szükséges. dr. B. C. 19
