A Hét 1986/2 (31. évfolyam, 27-52. szám)
1986-11-07 / 45. szám
A CSEMADOK Sokan hüsö/tek, kacagtak, tapsoltak a dús lombú fák alatt — Mit rejt a szoknya ? — A csallóközi táncban libben a szoknya MIT REJT A HARANGSZOKNYA? Aznap köszöntött be az ősz. Észre sem vettük. Mással voltunk elfoglalva. Vasárnap volt, illatosán főtt a tyúkleves, sisteregve sült a karaj. Egyszer csak rezesbanda hangja csalt az ablakhoz. Sarkig tártam a pattogó ritmusok és a napsugarak előtt. A városháza közeléből szállt a dal, hirdetve: szüreti ünnepség lesz Somorján (Šamorín) aznap délután. — De jó itt lakni! — futott lányom nyolcadik emeleti lakásunk egyik ablakából a másikba, mindig attól függően, honnan láthatta az allegorikus kocsikon vonuló Csalló Néptáncegyüttest és a vendégeket a Szabadkai Népkör (Jugoszlávia) tagjait. Hangos szóval, víg nótával invitáltak a békeparkba, vagy ahogy az itteniek mondják, a pomléba. A gyümölcs- és zöldségkiállítás — amely szintén a szüreti ünnepség része —, már az előző napon látható volt. Azért nyüzsgött a szokásosnál is nagyobb tömeg a szolgáltató ház körül, mert annak nagytermében volt kiállítva a legszebb, a legnagyobb, a legizletesebb, a legegészségesebb, a legvegyszermentesebb karalábé és szőlő, paprika és alma, laskagomba és egyéb finomság. Vasárnap délután mindent kisorsoltak a tombolán. Több mint 30 díj várt gazdára. Nemcsak ehető és iható nyeremények, hanem táska, esernyő és egy taburett is. Ez utóbbit fiam nyerte. Na, de ne vágjunk a dolgok elébe, a tombolahúzás a műsor záróaktusa. A tűzoltó-zenekar a szabadtéri színpadon is bemutatta tudását. Ezzel kezdődött a délutáni program. Őket a Csali gyermektánccsoport követte. Az utóbbi hónapokban sokat javult a gyermektánccsoport műsorának színvonala. Kidolgozottabb, összehangoltabb lett a produkció. A heti kétszeri próba és a szakszerű, hozzáértő, szigorúságában is barátságos, olykor anyai-atyai vezetés meghozza gyümölcsét. Valacsay Franciska és Valacsay István kiváló munkát végez. A gyerekek vidáman, mosolyogva járják a csallóközi táncokat és a sallai verbunkost. A szüreti műsor hangulatához illő témát — az alkoholizmust tiltani akaró, de inkább propagáló — választott vidám műsorához Molnár László és Miskovics László. Műsorukon jól szórakozott a közönség, de bennem hiányérzet támadt. Lássuk, hogy miért! Színpadi mozgásuk jó volt, hiszen sokat szereplő, gyakorlott művészek mindketten. A színpadi beszéd, a szóhasználat a hangsúly dolgában Molnár László ellen semmi kifogásom sem lehet. Miskovics László tájszólásos szövegmondását a figura karakteréhez tartozónak, vagy őrizzük szellemi hagyatékát Bizonyára sokan vannak köztünk, akik a csehszlovákiai magyar irodalommal való ismerkedéskor találkoztak annak az írónak a nevével majd műveivel is, aki ott állt nemzetiségi irodalmunk bölcsőjénél, élete végéig élénk figyelemmel kísérte annak fejlődését, alakulását, maga is aktívan részt vett kibontakoztatásában, s megjegyzéseivel, tanácsaival egyengette útját. Fábry Zoltánról van szó, nemzetiségi irodalmunk legkiválóbb képviselőjéről, akinek 1970-ben bekövetkezett halála óta „vigyázó szemmel" őrizzük szellemi hagyatékát, gyakran elevenítjük fel munkásságát művei vagy a róluk szóló tanulmányok, írások által. Kevesen tudják azonban, hogy 1971-től a Csemadok Kassai (Košice) Járási Bizottsága a városi bizottsággal karöltve ötévenként, majd 1982 óta a Csemadok KB szervezésében minden év novemberében megrendezi Kassán és környékén a Fábry Zoltán Irodalmi és Kulturális Napokat. Az 1982-ben kidolgozott tervezet érteimében ennek a rendezvénynek az a célja, hogy mozgósítsuk irodalmi életünk legszélesebb rétegeit, így íróinkat, irodalomtörténészeinket, irodalomkritikusainkat, újságíróinkat, irodalomnépszerűsítő aktivistáinkat és mindenkit, aki a csehszlovákiai magyar irodalom és kultúra iránt érdeklődik. Az ez évi Fábry Zoltán Irodalmi és Kulturális Napokat 1986. november 6—9-e között tartjuk Kassán és környékén, de szeretnénk, ha valamennyi járásunk méltó rendezvénnyel emlékezne meg írónk munkásságáról. Tudjuk, hogy Fábry Zoltán-emlékesteket már a múltban is tartottak egyes járásaink, de szeretnénk elérni, hogy ezen irodalmi és kulturális napjaink országossá terebélyesedjenek, méltón ápolva a ránk hagyott irodalmi örökséget. November 6—7-én Kassán és a Kassa-vidéki járásban számos író-olvasó találkozót valósítottunk meg főleg azokkal az írókkal, akiknek ebben az évben jelent meg könyvük a Madách Kiadóban; így Lacza Tíhamérral, Liszka Józseffel, Duba Gyulával, Rácz Olivérrel, Soóky Lászlóval és a gyermekirodalom olyan jeles művelőivel, mint Batta György, Keszeli Ferenc, Tóth Elemér és Szőke József. Az ez évi Fábry-napok központi témájául nemzetiségi sajtónk fejlődésének kérdéskörét választottuk, s ennek megfelelően az előadássorozatot is Fábry Zoltán publicisztikájával kezdjük. Ennek elemzésére egyik Fábry-kutatónkat, dr. Szeberényi Zoltánt, a nyitrai Pedagógiai Főiskola tanszékvezetőjét kértük fel. Az irodalmi és kulturális napokon külön előadásban foglalkozunk azzal, hogy kultúránk és irodalmunk hogyan tükröződik nemzetiségi sajtónkban, méltatjuk eddigi eredményeinket és felvázoljuk azokat a módszereket és témaköröket, amelyekre a jövőben jobban oda szeretnénk figyel ni. E műsorok szerves részét képezi majd az a szerkesztőségi ankét, amely a Hét, az Új Szó, az Új Ifjúság, a Nő, a Szabad Földműves, a Kis Építő, a Tábortűz és a Csehszlovák Rádió Magyar Adása Szerkesztőségének képviselőivel tartunk. Az a tény, hogy a sajtó is a tömegkomunikáció egyik jelentős fóruma, arra ösztönöz bennünket, hogy nagyobb mértékben foglalkozzunk a tömegkommunikációs eszközöknek a közművelődésben vállalt és betöltött szerepével. A sajtó kérdéskörének taglalása után kulturális életünk második fontos tényezőiről halihatunk értékes előadást: a könyvtárakról. Előadónk Peter Maruniak, a szlovák nemzeti könyvtár, a Matica slovenská tudományos dolgozója ismerteti a könyvtárak szerepét és feladatait, s bemutatja a hallgatóknak a hazánkban működő könyvtárak egyes fajtáit, azok szerepkörét és működését is. Eddigi hagyományainkhoz híven ebben az évberi is meglátogatjuk Fábry Zoltán szülőházát és sírját Stószon, ezzel is kifejezve őszinte és mély tiszteletünket a számunkra halhatatlan író iránt. 6
