A Hét 1986/2 (31. évfolyam, 27-52. szám)
1986-10-31 / 44. szám
Vladimír Nahálka: Ülő nő (fa) Fiatal művészek tárlata /van Chaprnk C^rncfé/nt tükörtojással fo/aj) Mikuláš Ĺovacký: Az át/ón (o/aj) Egy újabb színfolt került a közelmúltban Komárom (Komárno) és környéke képzőművészeti életének amúgy is sokszínű, képzeletbeli palettájára. Az ország északkeleti csücskének patinás fürdővároskájában, Bardejovban élő és alkotó képzőművészek mutatkoznak be előbb Csicsón, a járási képzőművészeti tábor idején, majd utána Komáromban, a Csemadok Galériában. Hat, maholnap már a középnemzedékhez sorolandó alkotó munkái szerepeltek ezeken a tárlatokon, s a sokrétűség mellett látványban is bizonyos fokig újat, szokatlant hoztak. A kiállításon látottakat értékelve azt állapította meg az ember, hogy a bemutatott anyag három alkotó: két festő és egy szobrász műveire épült. Egyikük, Ivan Chapčák kimondottan festői alkat, nagy felületű csendéletein a forma, a szín, a határozott, markáns ecsetvonások kapnak domináns szerepet. Másikuk, Mikuláš Lovacký (a bardejovi Sárosi Múzeum igazgatója) inkább merengő, gondolkodó típusú festő, színei, formái mögött mindig mélyebb közlendő, mondanivaló húzódik meg. Nagyjából ugyanez mondható el a szobrász Vladimír Nahá/kárói is, akinek absztraktba hajló alkotásai is a mélyebb gondolatiság hordozói. Első látásra úgy tűnik, mintha az imént felsoroltak munkái mellett szerényebben húzódnának meg a társaság egyedüli női tagjának, a gottwaldovi származású Véruna Melőáková-Junekovának grafikái és könyvillusztrációi, ám alaposabb szemrevételezés után nyilvánvalóvá válik, hogy lírai hangvételű, tipikusan női tematikájú és felfogású képei esetleg csak a látvány terén szerényebbek kollégái nagylélegzetü alkotásainál. A további két alkotó, a grafikus Dušan Junek, valamint a jogászból lett keramikus Ladislav Švanter három-három plakátja, illetve kerámiatála jól egészíti ki, teszi sokrétűbbé, színesebbé a tárlat anyagát. Mindkettejük kollekciója elég arra, hogy jelezze alkotója mesterségbeli tudását, új vonásokat sem nélkülöző látásmódját, kevés azonban ahhoz, hogy határozottabb képet alakítson ki róluk a tárlat látogatója. A bardejovi képzőművészek dél-szlovákiai végeken való mostani bemutatkozása nem volt teljesen véletlenszerű. Az elmúlt esztendőben ugyanis néhány komáromi képzőművésznek már alkalma nyílt bemutatkozni Bardejovban, s ennek viszonzásaként kerültek megrendezésre e mostani tárlatok. Az eleinte inkább baráti szálakon induló szervezést a Csemadok Galéria vállalta magára, mert vezetői úgy ítélték meg, hogy a tárlatok többet jelentenek néhány kiválasztott művész bemutatkozásánál, hogy kitágíthatják képzőművészeti horizontunkat, s'hogy kiindulópontját képezhetik egy olyan együttműködésnek, amely a két régió művészeinek, értékeinek, az ott élő embereknek mind közvetlenebb és őszintébb kölcsönös megismeréséhez vezethet. NÉMETH GYULA (A szerző felvételei) A lakókocsi-tulajdonosok, ha valahol leparkolnak, gyalog kénytelenek folytatni útjukat. Egyesek ezért, mint egy „mentőcsónakot" vontatják maguk után a kisautót, amivel a nagyvárosban továbbmennek. Elrettentő példa gyanánt is állhat itt ez a kép mindazoknak, akik mértéktelenül isszák a sört. A fotó épp azt mutatja be, hogy kézmozdítás nélkül is lehet szippantani a korsóból. Claudia Ranniger, az amerikai Cambridge-ben működő Technológiai Intézet munkatársa az utolsó simításokat végzi annak a repülőnek a modelljén, amellyel megkísérlik megdönteni az emberi erővel hajtott repülők eddigi csúcsteljesítményét. Az izmos pilóta neve még ismeretlen, de annyit már tudni, hogy a próbarepülést Kréta szigetén hajtják majd végre. 8
