A Hét 1986/2 (31. évfolyam, 27-52. szám)
1986-10-24 / 43. szám
492 11 BOKRÉTÁK- KÄLAPDÍSZEK- SZALAGOK j* '«ÍJfVr '• * Zoboraljától délre a Zsitva és Nyitra folyó közti terület egységes viseleti csoportot alkot. A kiegészítők.mind a férfi, mind a női viseletben eltérést mutatnak. A kálazi (Klasov) és a nagyhindi (Veľké Chyndice) viselet is ezt példázza. A férfiak viselete az első világháborúig az általánosan elterjedt vászon felsőruha: ing, gatya volt. 1925-től az ünnepi ingeket gyolcsból varrták és a mellrészét tűzéssel díszítették. A legényeknek 11 tűzést a nős embereknek csak 7—8 tűzést varrtak. A vőlegény inge volt a legdíszesebb, annak a mellét annyi tűzés díszítette ahány éves volt. Ezt az inget nagyon megkímélték — csak nagy ünnepeken viselték és általában ebben az ingben temették is el a férfiakat. Az állapotmeghatározó itt a virág, mégpedig nyáron a muskátli télen pedig a piros színű művirág volt. Ez utóbbit otthon készítették piros selyempapírból. A kalap bal oldalán viselték a legények ezt a jelet, és mindig volt mellette zöld levél is. A legényavatást itt aratás után tartották. Az a legény, aki jól megállta a helyét az aratásban, áldomást fizetett és a kiválasztott keresztapa — ez mindig idősebb volt — elvitte a lányos házhoz, ahhoz a lányhoz amelyik tetázett neki. Ha kölcsönös volt a szimpátia, azután a lány készítette már a bokrétát a legénynek. Regruták. Sorozás után a legények a szalagosboltba mentek és ott vásárolták meg a sok tarka és nemzeti színű szalagot, melyet a kalap köré tekertek a jobb oldalon pedig a bokáig leért. Berukkolásig, ünnepnapon igy viselték. Hétköznap csak rövid szalag jelezte a regruták állapotát. A regruták vasárnaponként még virágot is tűztek a szalagokhoz. Lakodalmi jelek. 1982-ig a piros ún. „vasonverett" (ropodós) hajkötő volt a divatos. A vőlegény és a többi vendég jele később a „rózsaszínű" (ciklámen), azután a fehéralapú rózsás hajkötő lett. A legutolsó változat a tiszta fehér. Dorozsbák. (vőfélyek) Csak legény tölthette be ezt a szerepet a lakodalomban. Ők hívták össze a vendégeket csütörtökön, már ekkor megkapták ismertetőjelüket, a „dorozsbabotot", melynek a végén aranyporozott rozmaring, virág és zsebkendő volt. Ezt viselték hivogatáskor és a lakodalom napján is. A mellükön rózsaszínű szalag és művirág, a kalap mellett aranyporozott rozmaring és rózsaszínű muskátli díszlett. Ezt az előző este a koszorúslányok készítették el. Vőlegény. Aranyporozott rozmaringja 15—20 cm hosszú volt. Néha több ágat is összeerösítettek, hogy minél dúsabb legyen. Melléje muskátlit tűztek, télidőben szalagból rózsát csináltak. Ezt a bokrétát a kalap elejére tűzték. A mellen aranyporozott rozmaring volt muskátlival, 3 ujjnyi széles hosszú szalaggal. Nászpálca, illetve lagzizászló. Ez a násznagy jele volt. E köré tömörült a násznép. A násznagy mindig magánál tartotta. Ha megforgatta a zászlót, a menetben mindenkinek táncolnia kellett. Addig őrizte, míg a köszörűt le nem vették a menyaszszony fejéröl. A nászpálca tartozéka a selyemrojtos kendő, aranyozott alma és annak tetején a dupla aranyozott kereszt. Az alma az összetartozást, a kereszt a szeretetet a kendő a tiszteletadást jelezte. Adatközlő: Baráth Veronika (sz. 1910) JÓKAI MÁRIA Fotó: Buday Endre
