A Hét 1986/2 (31. évfolyam, 27-52. szám)
1986-10-24 / 43. szám
TUDOMÁNY- TECHNIKA MÚMIÁK BETEGSÉGE A chilei sivatagban kiásott, történelem előtti mumifikálódott testeken a Chagas-betegség klinikai nyomait fedezték fel chilei kutatók. A múmiák az időszámításunk kezdete előtti 470— 600 közötti időszakból származnak, és a jelek szerint a betegség járványos méreteket ölthetett Chile száraz északnyugati részén az i. e. 500 körüli időkben. Manapság a Chagas-betegség Közép- és Dél-Amerikában a szegény falusi lakosságot sújtja. A Chagas-betegséget a Trypanosoma cruzi nevű parazita okozza, és bizonyos rovarok terjesztik. Legfőbb terjesztője a Triatoma infestans. Nappal a rovar a falak, a háztetők repedéseiben rejtőzik, és éjszaka támadja meg az alvókat, kiszívja vérüket. Táplálkozás közben parazitával fertőzött ürülékét otthagyja áldozata bőrén. Bejutva a szervezetbe, az élősködő megtámadja a szív izmait és a bél simaizmait, gyulladást okozva és megnagyobbítva a szerveket. A súlyos szív- és bélmüködési zavarok esetleg csak évekkel a kezdeti fertőzés után jelentkeznek. A chilei egyetem kutatói arra gyanakodnak, hogy a betegség akkor vált járványos méretűvé, amikor a korai földművelők letelepedtek és megépítették első hajlékaikat. Erre Quebrada de Tarapacá-ban, ahol a múmiákat találták, háromezer évvel ezelőtt, az Andok más vidékein ötezer évvel ezelőtt került sor. VIRÁGPORT ESZNEK A PÓKOK A fiatal pókok kora tavasszal megépítik első hálójukat, abban az időben, amikor még aligha számíthatnak rovarzsákmányra. Jóllehet valóban csak nagyon ritkán tesznek szert zsákmányra, legtöbbször néhány nap elteltével lebontják a hálót és újat építenek. Kanadai kutatók legújabban mikroszkópos vizsgálatokkal kimutatták, hogy a hálók sok mikroorganizmust és virágport fognak be, és ezeket nyilvánvalóan táplálékként hasznosítják a pókok. Kizárólag nyírfa virágporával táplálva, a pókok kitünően érezték magukat. Csak a vedléshez szükséges tirozin aminosav hiányzott a virágporétrendről. De már néhány levéltetű elfogyasztása elegendő volt, és azonnal levedlették régi bőrüket. VÉDŐSISAK KÉPCSÖVEKKEL DOLGOZÓKNAK A Szovjetunió munkásvédelmi kutatóintézetében a legkülönbözőbb védőeszközöket fejlesztik ki a munkások védelmére. Legújabb termékük egy újfajta védősisak, amely a tévé-képcsőtárgyakban és az üveggyárakban dolgozókat védelmezi meg a szétrepülö üvegszilánkoktól. FIÓKOK AZ Az emberi agy beszédközpontja nyilvánvalóan kategóriák szerint szerveződött. Ha néven akarunk nevezni egy tárgyat, előbb a megfelelő kategóriát lapozzuk fel gondolatban, például az állatok, a labdarúgók, a növények vagy a táplálékok kategóriáját. Baltmore-i (USA) pszichológusok és ideggyógyászok most ismertették egy 34 éves amerikai férfi esetét, aki egy balesetet követően súlyos beszédzavarokban és féloldali enyhe bénulásban szenvedett. Később kiderült a beteg agyi vérellátási zavara, amelyet az orvosok bypass-műtéttel küzdötték le: az elzáródott eret mesterséges érrel hidalták át. A beavatkozást követően normalizálódott a beteg állapota, csak egy furcsa tünet maradt vissza: a betegnek nagy nehézséget okozott nevükön nevezni a gyümölcsöket és a főzelékféléket, jóllehet LENCSÉT VÁG Új típusú optikai lencsét fejlesztettek ki a Szovjet Tudományos Akadémia szibériai tagozatának novoszibirszki automatizálási kutatóintézetében. A több üvegből álló nagyméretű objektivet egyetlen üveglemez helyettesíti, amelynek felületén szabad szemmel alig látható, a fény hullámhosszának töredékét kitevő domborzati vonalkákat alakítanak ki. A sík felületű lencséket különleges esztergán gyártják. A vágószerszám szerepét lézersugár tölti be. Hasonló technológiát alkalmaznak a szögskálák előállítására is. Ezt a rendkívül finom műveletet a gyémántszerszámnál több százszor gyorsabban végzi el a lézersugár. AGYBAN más objektumokat biztonsággal felismert és megnevezett. Az őszibarackot vagy a narancsot megnevezni sokkal nehezebb volt számára, mint más, kevésbé hétköznapi tárgyakat, amilyen például a szfinx. A beteg egyáltalán nem felejtette el, hogy mi a főzelék és a gyümölcs, csak akkor támadtak nehézségei, ha meg kellett nevezni őket. Ha a meghatározott gyümölcs nevét megmondták neki, nagy bizonyossággal sikerült neki azonosítania más gyümölcsöket is. A névfelismerés és a névlehívás nyilvánvalóan gondolkodási folyamat, amelyeket egymástól függetlenül old meg az emberi agy. Nyilvánvaló a2 is, hogy a különböző fogalomkategóriákat meghökkentő pontossággal megkülönbözteti egymástól. A LÉZERSUGÁR HAZUG VARJAK Osztrák magatartáskutatók a varjak különös képességét fedezték fel: egyfajta beszédet. „Beszédtalentumukkal" be is csaphatják, ki is játszhatják fajtestvéreiket. Az innsbrucki állatkert két biológusa. Ellen Thaler és Narit Sitasuwan az alpesi varjak hangjelzéseit vizsgálta. Ennek során felfedezték, hogy a varjak olyan kiáltásokkal, amelyeknek tartalmát a „gyere ide" és „menj innen" kifejezésekkel lehet körülírni, a megfelelő magatartási módra bírhatják a többieket. Narit Sitasuwan 14 állatkerti varjú kiáltásait rögzítette hangszalagon, majd szonagráfiával értékelte a hangjeleket. Ezzel az eljárással láthatóvá lehet tenni a hangjelek, hívójelek frekvenciamenetét. Ezzel a módszerrel akusztikai ujjlenyomathoz jutnak. A szonagráfiai értékelés során feltűnő különbséget figyeltek meg az egyes hangtípusok frekvenciamenete között. A hangkép eltérésével változott a jelentéstartalom is, amelyet a madarak közölni akartak. A két hangtípus (a „gyere ide" és „menj innen") különböző hangulatot is kifejezhet és bizonyos helyzetekben a madarak mondatokká fűzhetik össze ezeket az egyes hangokat. Ez a helyzethez való alkalmazkodás jogosít fel arra, hogy beszédnek tartsák a varjak hangjelzéseit. Ha például a varjú köröző és a többi madár által nem látható ölyvet derít fel a levegőben, kétszer is azt kiáltja: „gyere ide". A többi varjú válasz-hívással reagál a jelzésre és odarepül a hívóhoz. Ha a közeledő légi ellenségtől közvetlen veszély fenyegeti a varját, „menj innen" kiáltást hallat, és ezzel azonnali menekülésre készteti a többieket. Meghökkentő volt egy további megfigyelés: ezek a madarak kétnyelvűek. Nemcsak fajtestvéreik „beszédét" utánozhatják tökéletesen, hanem különleges beszédkészségükkel más madarakat is becsaphatnak. Megfigyelték például, hogy a varjak „gyere ide" kiáltásokkal elcsalták a többi madarat a terített asztaltól, és röviddel később maguk foglalták el az elcsalt madarak helyét, majd állandó „menj innen" kiáltásokkal űzték el a többieket. Más helyzetben riadót fújtak a gazdag táplálékforrás színhelyén, hogy maguk hozzájussanak az ebédhez, másokat viszont elriasszanak. Olykor azonban maguk sem hittek a manőverben, mert a riadóra a „csalók" is elrepültek, felriasztva és magukkal vonzva a többi madarat is. 16
