A Hét 1986/2 (31. évfolyam, 27-52. szám)

1986-10-24 / 43. szám

különböző stádiumai vannak. Aligha szorul különösebb magyarázatra, hogy ugyanaz a kezelés vagy gyógyszer, amely meggyógyít egy első stádiumban lévő daganatot, az majdnem biztos, hogy nem hatásos egy negyedik stádiumban levő, vagy esetleg szövődményekkel járó daganatra.

— Sokan attól tartanak, hogy az esetleges felismerést követő sugárterápia, a kezelés folyamán, az alvó sejtek aktivizálásával újabb daganat forrása lehet...

— Ismeretes, hogy az atombomba hirosimai áldozatai között — akik túlélték a közvetlen hatást — bizonyos daganatok valóban nagyobb számban fordultak elő. Ez a dolog egyik, szomorú, de gyógyászatiig tudománytalan oldala. A másik oldal az, hogy amikor egy daganatot sugárzással kezelünk, akkor az egyetlen szempont az, hogy a már meglevő, ismert sejtburjánzást pusztítsuk el, mert ez a beteget mindenképpen bajba dönti. Ezért fontos leszögezni, hogy a sugárterápia, legalábbis technikai értelemben, ma már közel jár a csúcsteljesítményhez.

— A gyógyszeres kezelés területén is beszélhetünk előrehaladásról?

— Világviszonylatban számos új gyógyszert állították elő, de ebben a tekintetben nem is a számszerüség a lényeg. Sokkal fontosabb, hogy biztonságosabbá vált az egyes készítmények adagolása. Ennek eredményeképpen a beteg nem kap feleslegesen gyógyszereket, de megkapja akkor, amikor ténylegesen szükség van rá.

— A küszöbönálló egy-másfél évtizedben vajon várható-e szenzációs fordulat a rákgyógyításban?

— Összefoglalva a klinikai kutatások eredményeit azt mondhatom, hogy a komplex kezelés lényege nem fog változni. Egyre hangsúlyosabb szerepe lesz viszont a megelőzésnek, a szűrővizsgálatok bevetésének. A gyógyítás alappillére pedig a jövőben is a sebészet, a sugárterápia és a gyógyszeres kezelés kombinálása lesz.

— Az egyén, s ennek keretében a társadalom, mit tehet a rákbetegségek visszaszorítása terén?

— A daganatkérdés valóban nemcsak egészségügyi, hanem társadalmi probléma is. Részint mert súlyos betegség, részint pedig azért, mert sokáig elhúzódik, így kihat a beteg családjára és munkájára is. Az egyén sokat tehet. A személyi higiénés szabályok betartásától kezdve a szakorvos időben történő felkereséséig sokkok tekintetbén. Bárhonnan eredő rendellenes vérzés, hosszú idő óta fennálló rekedtség, nyirokcsomók megduzzadása esetén ne várja senki, hogy az majd csak elmúlik magától! A körzeti vagy az üzemorvos segítségével bárki bármikor jelentkezhet szakorvosi vizsgálatra. A társadalom feladata az egészségügyi ellátás színvonalának folyamatosjavítása, a rák elleni küzdelem személyi és anyagi feltételeinek biztosítása. Mindannyiunk kötelessége pedig az lenne, hogy a félelem és a tehetetlenség helyett, józan belátással tegyük meg mindazt, amit e tekintetben meg kell tennünk — önmagunk és családunk érdekében. MIKLÓSI PÉTER

(Vége/

Plavy Dezső, a jnb alelnöke búcsúzik a tanulóktól

Neilinger Gusztáv százados

A Dunaszerdahelyi (Dunajská Streda) járásban egy meghitt ünnepség keretében búcsúztatták azokat a fiatalokat, akik szeptember elsejétől már katonai gimnáziumokban és katonai szakközépiskolákban folytatják tanulmányaikat. Úgy érzem, hogy az ott látottakat, hallottakat, tapasztaltakat érdemes közzétenni, mert bizonyára más járá, sokban is hasznos ismeretekre tehetnek szert belőlük azok a fiatalok, akik vonzalmat éreznek a katonai pálya iránt.

Dunaszerdahelyen a járás párt- és állami szervei, valamint a járási katonai parancsnokság az utóbbi években nagy súlyt helyezett arra, hogy a katonai középiskolákra készülő fiataloktól méltó és emlékezetes búcsút vegyenek. A járási katonai parancsnokság parancsnokának helyettese Neilinger Gusztáv százados szólt a jelenlevőkhöz. Hangsúlyozta, hogy a pályaválasztás általában az egész életre meghatározza a fiatal ember sorsát — s ez többszörösen érvényes a katonai pálya esetében —, ezért szükséges, hogy az ésszerű, komoly és megfontolt legyen.

A ti választásotok — mondotta —, hogy a Csehszlovák Néphadsereg tisztjeként szolgáljátok a szocializmus ügyét, nagyon komoly és tiszteletre méltó elhatározás. Békepolitikánk megvalósításához fontos, hogy a harci felkészültségünk magas szinten legyen. A hadseregben — folytatta — fontos szerepet kapott a tudomány és a technika. Ez egyúttal igényesebb feladatok elé állítja hadseregünk valamennyi tagját, akiktől magasabb szintű műszaki ismereteket, több ügyességet és találékonyságot követel.

A továbbiakban elmondta, hogy az alapiskolát végzett tanulók mindenekelőtt a katonai gimnáziumokban és katonai szakközépiskolákban sajátíthatják el azokat az ismereteket, amelyek nélkül az említett feladatok teljesítése elképzelhetetlen lenne. A katonai középiskolákban — hangsúlyozta — a tanulmányi idő négy év és a civil középiskolákkal egyenrangú végzettséget adnak a tanulóknak. A katonai középiskolák diákjai számára az oktatás, az ellátás és a kollégiumi bentlakás teljesen ingyenes. Valamennyi katonai

Elmentek a gyerekek

középiskola diákja tíz nap téli, hét nap tavaszi és hat hétig tartó nyári szünidőre jogosult. Ezenkívül az iskolák évi két-három alkalommal rövidebb eltávozásokra is lehetőséget biztosítanak.

Feltételezem, hogy a jelenlevő fiúk és szülők legjobban akkor figyeltek a parancsnokhelyettes szavaira, amikor arról beszélt, hogy mi vár rájuk a tanulmányaik befejezése után. Elmondta, hogy a katonai szakközépiskolák végzős diákjai őrmesteri ranggal fejezik be iskoláikat. A legjobb tanulmányi eredményeket elérő tanulók azonnal jelentkezhetnek katonai főiskolákra, vagy megkaphatják az alakulatoknál a tiszthelyettesi beosztást.

Beszédének befejező részében a parancsnokhelyettes felhívta a tanulók figyelmét arra, hogy tanulmányaik során ne feledjék, nemcsak a járásukat képviselik, hanem a volt iskolájukat és tanítóikat is.

Természetesen az ünnepség az ünnepi szónak szavaival nem ért véget. A járás politikai és állami szerveinek képviselői a felvételi vizsgákon elért jó eredményeikért megjutalmazták a tanulókat és több mint egy órán át válaszolgattak a feltett kérdésekre. Mindenki azt akarta, hogy az alig több mint egy tucat fiú méltón képviselje majd hazánk különböző katonai középiskoláiban a Dunaszerdahelyi járást.

A Szakszervezetek Dunaszerdahelyi Házának üléstermében, ahol a katonai gimnáziumok és szakközépiskolák elsős tanulóit búcsúztatták, az ünnepség után néhány szülővel még ottmaradtunk. Nagyon érdekelt, milyen érzésekkel bocsájtják útra gyermekeiket ezen a szép, de köztudottan nem könnyű pályán.

Néhány perc alatt kiderült, hogy valamennyi szülő kisebb-nagyobb meglepetéssel fogadta gyermeke bejelentését, hogy katonatiszt szeretne lenni. Trval István édesapja elmondta, hogy fia eredetileg is gimnáziumba akart menni, a katonai gimnázium csak akkor került szóba, amikor a járási katonai parancsnokság tisztje megjelent az iskolájukban és elmondta, hogy milyen lehetőségek várnak a továbbtanulókra a Banská Bystrica-i és a Moravská Trebová-i katonai gimnáziumokban.

— Pityu már most eldöntötte, hogy főiskolára akar menni — tette hozzá az édesanyja. — Úgy tudjuk, hogy a katonai gimnáziumokból ez a tanulók több mint kilencven százalékának sikerül. Talán ez az, amiért helyeseltem a választását. Tanulni akar, hát tegye.

Goda Tamás is az utolsó percekben vallotta csak be elhatározását. Édesapja nem ellenezte, de nem is biztatta. Tudta, hogy fiát érdekli a vegyészet. A Žilinai Katonai Szakközépiskolában megtalálhatja, amire vágyik. Amikor látta, hogy fia elhatározása szilárd, támogatta őt. De nemcsak úgy „vaktában", a rokonságban már van két magasrangú katonatiszt, tehát jól tudta, mi vár a fiára.

Katona Zoltán szülei nagyon megörültek, - amikor fiuk bejelentette, hogy elektrotechnikus szeretne lenni. De amikor megtudták, hogy ő ezt katonai pályán képzeli el, nagy volt a döbbenetük.

— Még sírtam is — mondta az édesanyja —, de talán nem azért, mert katonatiszt akar lenni, hanem azért, hogy messzire kerül tőlünk. Ha civil iskolába ment volna ilyen messzire, akkor is megsiratnám.

És már szüksége is van a zsebkendőre.

Sokáig beszélgettünk még. Ki-ki elmondta az aggályait, de végeredményben valamenynyien már egy kicsit büszkék is voltak gyermekükre. Zoltán édesapja ezt nem is titkolta.

— Három fiam van — mondta — titkon reméltem, hogy az egyik ezt a pályát választja.

KAMOCSAI IMRE

13