A Hét 1986/2 (31. évfolyam, 27-52. szám)

1986-10-17 / 42. szám

492 11 Nyitracsehi (Nitrany) a Nyitra folyó középső részén elterülő falvak önálló viseleti csoportot alkotnak. A négy-öt falu viselete között különö­sebb eltérés nem jelentkezik sem a női, sem pedig a férfiviseletekben. A férfiviselet kiegészítői is azonos funkciót töltenek be. Az itt közölt adatok, melyeket Nyitracsehiben és részben Nagycétényben gyűjtöttem, hasonlóak, mint a többi idetartozó falvakban. ÁLLAPOTMEGHATÁROZÓ: A nős emberek jele a nadrág derekába tűrt karmazsinkendő. Amikor a „jatkás" (ellenzős), illetve a vászongatya volt az ünnepi viselet, akkor a három­szögre hajtogatott karmazsinkendőt a jatkába, illetve a gatya korcába törten viselték. Hétköznap munká­ban viszont a kötény, az ún. szakács­ka volt a kötelező viselet. A legények jele a nagy karimájú fekete kalap mellé tűzött „sztrapcos" (csipkés le­velű) piros muskátli volt. Ezt a jelet nyáron viselték. Télen inkább az örökzöld rozmaringot. Legénynek csak az számított a fa­luban, akit „felkereszteltek", akinek volt pálinkás keresztapja, aki megad­ta a keresztelőt, akit „legénnyé avat­tak". Ha a legényeknek már komoly sze­retőjük volt, ezt sem titkolták el. Húsvétkor, amikor megöntözték a lá­nyokat, a szeretőjüktől piros szegfűt kaptak, amit a kabát mellére tűztek. KALAPOK. A fekete, nagy karimájú kalapokat Nyitrán vásárolták Zúzik kalaposnál, ezért is nevezték Zúzik­­kalapnak. Ezek a kalapok voltak a legelterjedtebbek ezen a vidéken. Ez a kalapos az öreg kalapokat is össze­szedte és „megreperálta". Biciklivel járta a falukat, így vált ismertté. A kisgyerekek jele á „kalapka" volt. REGRUTÁK. A legényéletnek emlí­tésre méltó időszaka. Ez az időszak fél év volt, de ha elsőre nem vették be a hadseregbe, akkor két-három sorozáson is részt vehetett egy-egy legény, ilyenkor egy vagy másfél évig is elhúzódhatott a regrutaság ideje. A besorozott legény jele itt is a szalag volt. 12 szál sokszínű sarkig érő sza­lag. Ezt a berukkolásig viselték. Bú­csúzáskor a regrutatánckor a szala­got a kalap köré csavarták. LAKODALMI JELEK. A menyasszo­nyi párta díszítésére használt kis bukrítákhoz hasonlítottak a férfiak lakodalmi jelei is. Ugyanolyan színű szalagokból is csinálták. Mivel a férfi­ak kalap nélkül nem jelenhettek meg, így a lakodalmi jelet is a kalap mellett viselték. Később a mellre tűz­ték a jelet. VŐLEGÉNY. A vőlegénység alatt egy szál hosszú, bukrítás rozmaring­ágat viselt. Az esküvőre „V" alakban felállított (gyufaszállal támasztották ki) két ágú rozmaringot, melyet az ágain 3—3, alul a közepén pedig egy bukríta díszített. Ezt a vőlegény a kalap mellett viselte. Amikor a menyasszony fejéről levették a ko­szorút, akkor vették le a vőlegényje­let is. A DOROZSBÁK romaringjának hossza rövidebb, és csak három buk­ríta díszíti. Jelük még a nádpálca, melynek a végén bukrítás rozmaring és rózsaszínű szalag van. A NÁSZNAGY jele az egy ágú és egy bukrítás rozmaring. Legfonto­sabb megkülönböztetője a „jegybot" rajta a jegykendő, az alma és a roz­maring. A násznagy mindig a jegybot­tal járt-kelt, még táncolni i ezzel tán­colt. Adatközlők: Kluka Margit fsz. 1943) Németh Veronika (sz. 1927) Suba Imre (sz. 1903) JÓKAI MÁRIA Fotó: Buday Endre ■■M

Next

/
Thumbnails
Contents