A Hét 1986/2 (31. évfolyam, 27-52. szám)
1986-10-17 / 42. szám
A művészeten kívül olyan tevékenység van, amely annyira alkotó egyéniséget követel, mint a számítástechnika. A művészeket is beleértve kevés olyan boldog ember van, mint a számítástechnikus. Ennek minden bizonnyal az a legfőbb oka, hogy ezen a területen a kezdetektől fogva napjainkig megtalálható a játék izgalma; a „homo ludens" tökéletesen kiélheti magát. Ez egyaránt vonatkozik a gépi felszereltségre (hardware) és a programmegoldásokra (software). A műszaki egyetemeken, főiskolákon ma is általánosan elterjedt a fekete doboz (black box) módszere: a hallgató kezébe nyomnak egy zárt dobozt, amelyen általában négy vagy hat csatlakozóhüvely található. A laboratóriumi gyakorlat célja megállapítani a rejtélyes doboz tartalmát. Ötletes tanársegédek olykor vidám tréfára ragadtatják magukat: az érintkezőket csupasz vezetőkkel kötik össze, amit persze a legmodernebb generátorokkal, mérő- és szabályzóműszerekkel ellátott diák még csak álmában sem tudna elképzelni, így aztán nem csoda, hogy hosszadalmas mérés után valamilyen bonyolult feszültség- és áramstabilizátort képzel a jókora dobozba. Ez persze olykor valóban bonyolult áramköröket rejt magában. Azt persze nem kell különösebben hangsúlyozni, hogy ez a módszer a legkevésbé sem öncélú és nem a diák megtréfálását szolgálja: a gyakorló mérnök mindennapi munkájánál sokszor találhatja szembe magát ilyen és hasonló helyzetekkel, ezért a valóságban nagyon is hasznos az effajta „bemelegítés". Egy számítógép meghibásodásakor bizony olykor napokig is eltarthat az üzemzavar behatárolása, kiszűrése, ami igazi rejtvényfejtövé avatja a szakembert: milyen úton ér el a leggyorsabban a megoldáshoz, a hiba eltávolításához. Programozók a megmondhatói, hogy nincs két teljesen egyforma program: ugyan az a folyamat többféleképpen algoritmizálható, fordítható le a gép nyelvére, tehát végső soron ugyanúgy egyedi az alkotás, mint egy vers vagy novella. Számítástechnikusok véleménye szerint ugyanúgy művészi alkotás is, amely alkotója fantáziája és tudása szerint lehet dilettáns fércmű, tisztességes mestermunka, és tömörségével, kristálytiszta logikájával, elegáns megoldásával lenyűgöző remekmű. Sokan ezért sem szeretik a mások által elkészített, majd futtatott programot valamilyen külső körülmény (például a gyártásszerkezet megváltozása stb.) esetén átalakítani, módosítani. Inkább újat készítenek a régi helyett a saját elképzelésük szerint. Hosszú időn keresztül a számítástechnika a kevesek privilégiuma volt. Tény, hogy az ötvenes évek elejétől kezdve egyre inkább szaporodtak a tudományos, műszaki és gazdasági problémák megoldására alkalmas számítóközpontok, egyre több gyárban, üzemben, intézményben jelentek meg a kezdetben oly csodált — és fetisizált — masinák, azonban tömeges elterjedésüknek gátat szabott aránylag magas áruk. Az áttörés lehetőségét végül is az integrált áramkörtechnika megjelenése jelentette: egy-egy dióda, tranzisztor, ellenállás, összekötő vezeték előállítási költsége a töredékére csökkent azáltal, hogy egy borsónyi tokba több tucatot zsúfoltak össze belőle. Ennek köszönhetően a hatvanas évek végén, a hetvenes évek elején megjelentek a zsebszámológépek, amelyek gyorsan csökkenő árukkal hamarosan nagy népszerűségre tettek szert. Már ekkor nyilvánvaló volt, hogy a fejlődés következő állomása a számítógépek miniatürizálása lesz. Ez végül is az Intel gyár mérnökeinek sikerült, akik 1974-ben piacra dobták a mikroprocesszort. Neumann János a negyvenes évek végén alkotta meg a programvezérlésű számítógépet, amelyet öt fő működési egységre — bemenő-, kimenő-, számoló (aritmetikai), tárló (memória) és vezérlő egységre — osztott. Az ő tiszteletére napjainkig ezt az általánosan elterjedt típust Neumann-féle számítógépnek nevezi a hálás utókor. Negyed évszázadon keresztül ezek az egységek jól elkülöníthetők voltak egymástól, a gépek aránylag nagy mérete ezt megengedte. Az űrtechnológia megjelenésével azonban sürgető szükségszerűséggé vált a méretek csökkentése, egyes egységek összevonása, hiszen egyáltalán nem közömbös, hogy a fedélzeti számítógépek mekkora teret foglalnak el az űrhajóban. Az Intel szakembereinek fő erénye az a felismerés volt, hogy egyetlen integrált áramköri szeleten — chipen — egyesíthető a számítógép három fő része: a számoló, a tároló és a vezérlő egység. így született meg több mint tíz éve az oly híressé vált 8080-as mikroprocesszor. Mivel a nyolc bites processzor aránylag kis kapacitású, egyszerű megoldást alkalmaztak: a proceszszorhoz hajlékony mágneslemezes tárlóberendezést (floppy disc driver) építettek. Az áramköröket alkalmassá tették a billentyűs írógépszerkezettel való kapcsolattartásra, elektroncsöves képernyőre és sornyomtatóra történő kijelzésre, ezzel megszületett a személyi számítógép. Minden termék tömeges elterjedésének csupán egyetlen gátja lehet: a magas ár. A századelőn Henry Ford annak köszönhette a műszakilag nem a legtökéletesebb autójának (T-modell) óriási sikerét, hogy mindenki számára elérhető áron hozta forgalomba. Nem csoda, hogy tizenkettő milliónál többet adtak el belőle (a század tízes, húszas éveiben!). Ugyanez a gondolat vezette hat évtizeddel később az Apple cég két fiatal alapítóját is, akik olyan olcsón dobták piacra személyi számítógépüket, mint amennyibe tíz évvel korábban egy zsebszámológép került. Nem csoda, hogy néhány éven belül többmilliós tételben vásárolták az egyszerű, könnyen kezelhető Apple személyi számítógépeket. A nagyközönség és az iskolás fiatalok megnyerése egyre nagyobb üzleti sikerekkel kecsegtetett, ennek megfelelően ma már olyan világmárkák is megtalálhatók személyi számítógépeikkel a piacon, mint a Commodore, a Sinclair és az Epson. A kisgépek közös jellegzetessége az egyszerűsített számítógépnyelv, amelyet néhány hetes tanulás után bármelyik tizenéves el tud sajátítani. Persze ezek a kisgépek nem csak „komoly" programok készítésére és futtatására alkalmasak. Egészen zsenge gyermekek is örömüket lelik benne a videojátékok révén. Azt nem kell különösebben kihangsúlyozni, hogy a tömegtájékoztató vállalatok, szervezetek egyre növekvő gyanakvással és idegenkedéssel figyelték ezt a folyamatot, hiszen nézőik elvesztését szimatolták a rohamosan terjedő videojáték „járvány" mögött. Mígnem az Egyesült Államok legnagyobb kommunikációs vállalata is beszállt az üzletbe. A Warner fivérek által alapított vállalat mindennel foglalkozik, ami a tömegtájékoztatással összefügg: kábeltelevíziós hálózata, rádióállomásai és filmgyárai vannak, az utóbbi évtizedben pedig számítógépeket is kezd gyártani. Nagyobb vásárokon, búcsúkon tájainkon is gyakran megjelennek a (žilinai vagy niirai) „Kultúra és pihenőpark" feliratú, játéktermekké átalakított lakókocsik, kamionok, amelyek belsejében egymás mellett sorakoznak a tizenévesek körében oly népszerű videojáték automaták. E színes képernyővel felszerelt elektronikus csodák között a legnépszerűbbek közé tartoznak a Warner Communications Co. által gyártott Atari márkajelű masinák. Persze e vásári látványosságokon kívül ez a gyár előállít sokkal kisebb méretű, táskaírógépnyi személyi számítógépeket is. Ezek közé tartozik az Atari 800 XL kisgép is. Fő jellegzetessége, hogy egyidejűleg közönséges gyermekjáték, programozásra ötletesen tanító masina és igazi személyi számítógép. Tehát a kisunokától a nagymamáig az egész család használhatja. A gép alapnyelve az Atari Basic. Ezenkívül programozható Pascal, Assembler, Pilot Macro Assembler és Microsoft Basic II nyelven. A gép alapiskolás diákok programozási készségének a fejlesztését is szolgálhatja az Atari Logo nyelv révén, amely kifejezetten gyermekek oktatására készült. Ez a nyelv kitünően alkalmas a matematikai struktúrák szemléltetésére és megértésére. A gyermek az algoritmizálás eredményét színes képernyőn ellenőrizheti. Tekintve, hogy szokványos írógép billentyűzettel látták el, akár TECHNIKA. elektronikus írógépként is használható. A képernyőn megjelenített szöveget az Atari 1027 márkajelü levélnyomdán lehet papírra vetni. Nyomtatási sebessége húsz jel másodpercenként, tehát két és fél perc alatt képes egy gépelt oldalt elkészíteni. Ahhoz, hogy egyszerre korlátlan mennyiségű szöveg kinyomtatható legyen, az 1050 jelzésű, hajlékony mágneslemezzel dolgozó berendezést kell a géphez kapcsolni. Az öt és egyenegyed hüvelykes mágneslemez tárolási kapacitása 127 kB. Nyomtatásnál a gép a szöveget szerkeszti (centirozza), ennek eredményeképpen a nyomdatechnikához hasonlóan az általa gépelt szöveg sorvége a sorok elejéhez hasonlóan egy egyenesbe esik. Amennyiben nincs szükségünk az irógépbetühöz hasonló minőségű szövegre, az adatok a kisebb és műszakilag jóval egyszerűbb 1025-ös mátrixnyomda segítségével jeleníthetők meg. A legkülönfélébb videojátékok mágneses buboréktárlóból játszhatók be a gépbe. Ez lehet autó és motorverseny, tenisz és jégkorongmérkőzés, középkori várostrom és űrháború egyaránt. A játékot a géppel egy személy is játszhatja, azonban a masinához két botkormányszerü szerkezet kapcsolható, amellyel a játékos kedvű gyermekek és felnőttek a képernyőn pergő eseményeket befolyásolhatják (a programba történő belépéssel). A kis számítógép tervezői a művészi hajlamú felnőttekről és a rajzolni tanuló gyermekekről sem feledkeztek meg: rajzolásra, „festésre" szolgál a kisméretű „rajztábla" (touch tablet), amelyen fényceruza segítségével lehet a legkülönfélébb ábrákat a képernyőn megjeleníteni. A fényceruza színét és árnyalatát (fényerejét) szabályozógombokkal lehet beállítani — a színt „kikeverni" —, segítségével a színes televíziózásban előforduló valamennyi színnel és árnyalattal lehet rajzolni, „festeni". Az így elkészített alkotás természetesen a tárlóban is rögzíthető és később a képernyőn ismét megjeleníthető. Az elektronikus kép a rajzfilm egy kockájára hasonlít, avatott kéz nyomán azonban akár művészi színvonalú is lehet. Ez új távlatot nyithat meg a képzőművészek számára: kialakulhat a „képemyőfestmény" és a képernyőgrafika. Azt bizonyára felesleges hangsúlyozni, hogy gyermekek rajzképességének fejlesztésében komoly szerepet játszhat. A számítástechnika három évtizedes fejlődése elvezetett odáig, hogy a hőskor több termet megtöltő óriásgépeinek nyomában megjelentek az egyre kisebb berendezések, míg napjaink személyi számítógépei egy aktatáskában is elférnek. Ezzel párhuzamosan áruk is fokozatosan mérséklődött, ami megnyitotta az utat tömeges elterjedésük előtt. Az egyre népszerűbbé váló termékeknek szükségszerűen aránylag egyszerű és könynyen megtanulható programozási nyelvvel kell működniük. így aztán aligha lehet azon csodálkozni, hogy irni-olvasni alig tudó gyerekek is játszva tanulnak programozni. Ennek fő előnye, hogy szinte észrevétlenül sajátítják el a számítástechnika alapjait. Ezekre az alapokra építve a későbbiek folyamán egyre bonyolultabb, összetettebb számítógépnyelveket tudnak elsajátítani. Ez pedig az életre nevelés fontos eszköze, hiszen a ma gyermekei a huszonegyedik század elején jutnak el alkotó korukba, amikor már mindenütt számítógépek veszik majd körül őket: a gyárakban, hivatalokban és a lakásban egyaránt. OZOGÁNY ERNŐ (Prgndl Sándor felvétele) 16
