A Hét 1986/2 (31. évfolyam, 27-52. szám)

1986-07-11 / 28. szám

— Elvégzik? Határozottam, erélyesen válaszol. — Amit az építkezés érdeke megkí­ván tőlünk, igen. 3. A fiatal pallér. Králik Gyuri számára mindennapos sikerélmény, ha a munka zökkenőmentesen halad, ha a munka­társaival szót tud érteni mindenben. Ennek tudatában akaratlanul is fölötlik bennem a kérdés: ezen az építkezésen vajon vannak-e a rossz munkahelyi közérzet számlájára írandó pana­szok? ... Arca felderül, azután kedélyesen visszakérdez: — Tudja, kinek rossz a közérzete ná­lunk? Most én pillantok rá kíváncsian. — Azoké, akik úgy állnak a munká­hoz, hogy más is hozzáférjen. — És a legjobbak közérzete? — Egy szóval felelek: jó. MIKLÓSI PÉTER Fotó: Prandi Sándor 3. Az óriási emberi, de főleg techni­kai fölénynek, a német és olasz katonai alakulatok tömeges bevetésé­nek hosszabb ideig nem bírtak ellenáll­ni a köztársasági erők. 1938 tavaszán megkezdődött az általános visszavonu­lás. A köztársasági alakulatok hősiesen védekeztek. A spanyol nép példát mu­tatott az egész világnak, de főleg azok­nak az európai országoknak, amelyeket már közvetlenül fenyegetett a német fasizmus. A spanyol nép abban bízott, hogy a nyugati demokrácia államai vég­re felismerik a veszélyt és megadják Spanyolországnak a védekezéshez szükséges eszközöket, átengedik a francia-spanyol határon feltartóztatott, a köztársaság aranyán vásárolt hadifel­szerelést. Nem ez történt. Még jobban megszigorították a köztársaság terüle­tei felé irányuló szállítások ellenőrzését, sőt zárolták a törvényes spanyol kor­mánynak a francia nemzeti bankban elhelyezett pénzét is. A több mint négyhónapos kemény harc után a fasisztáknak Tortosa térsé­gében sikerült elérniük a Földközi-ten­gert, és ezzel kettévágni a köztársaság területét, ami nagyon megnehezítette a védekezést, sőt, mondhatni, megpe­csételte az ország sorsát. A Nemzetközi Brigádok csehszlovák alakulatainak nagyobbik része a köz­ponti fronton, vagyis Madrid közelében maradt. Itt rekedt az egész 129-es brigád, és többek között a Liebknecht­­üteg is, amelyhez én is tartoztam, ezen­kívül néhány kisegítő csehszlovák ala­kulat .. . A nemzetközi imperializmus terveibe sehogyan sem illett bele mindaz, ami Spanyolországban történt. Utolsó sike­reink, a levantei és főleg az ebrói győ­zelmek arról tanúskodtak, hogy a nép ellenállása minden nehézség ellenére egyre erősödik. A fasiszták széles körű kampányt indítottak a Nemzetközi Bri­gádok ellen. Szerintük a köztársasági hadsereget a néhány ezer nemzetközi önkéntes képezi, ha ők nem lennének SPANYOL FÖLDÖN A SZABADSÁGÉRT „már rég megszűnt volna a hiábavaló vérontás Spanyolországban". Sőt, még azt a nyílt hazugságot is meg merték kockáztatni, hogy a köztársaság oldalán reguláris szovjet alakulatok harcolnak a „felszabadító nemzeti csapatok" ellen. Ez a világméretű imperialista kam­pány a nyílt beavatkozást, vagy legalább­is a német és olasz csapatok még nagyobb, tömeges bevetését volt hiva­tott előkészíteni. A spanyol népfrontkormány 1938 őszén mindent elkövetett azért, hogy Genfben a Népszövetségben, de min­den más nemzetközi fórumon is meg­­csáfolja ezeket a szemenszedett ha­zugságokat ... 1939 január első napjaiban váratla­nul kaptuk meg a parancsot az indulás­ra. Hogy hová, ez egyelőre talány ma­radt. Azonnal összehívták az alapszer­vezetek vezetőit és bizalmasan tud­tunkra adták, hogy még a késő délután Barcelonába megyünk. Mindnyájunkat az utazás folyamán parancsnokokká neveztek ki. Parancsnokságunk csak akkor lépett érvénybe, amikor nagy ke­rülővel dél felől megérkeztünk Valenci­ába. Utunk folyamán volt helység, falu, amelyiken kétszer, sőt háromszor is áthaladtunk, hogy az esetleges ügynö­kökkel elhitessük: alakulatunkat csak áthelyezik... A városban mindenütt kihalt terek, a gyönyörű épületek romba dőlve, nyitott üzlet sehol, embernek még hírmondója sem volt. Barcelona, ez a gyönyörű város ezen a januári reggelen szívszorí­tó látványt nyújtott. A lakosság többsé­ge vidékre menekült, nem akadt senki, aki a romokat eltakarította volna. A hadsereg alakulatai mindössze azokat a közlekedési útvonalakat tartották fenn, amelyek a szállás szempontjából voltak fontosak. Felszálltunk a várakozó teherautókra, és elindultunk kelet irányában. Egy jó óra múlva, dombos vidéken álltunk meg. Hatalmas építkezéshez értünk. A félig kész épület udvarán ott találtuk a Nemzetközi Brigádok valamennyi élet­ben maradt tagját. Csatlakoztunk nem­zetiségi csoportjainkhoz, és ideiglene­sen elhelyezkedtünk a még vakolatlan szobákban. Reggeli után jött a parancs, mindenki sorakozzon fel az udvaron. A szemközti épület erkélyéről Luigi Gallo (Longo), a Nemzetközi Brigádok ismert olasz politikai biztosa beszélt, s beje­lentette, hogy most a spanyol népfront­kormány miniszterelnöke, dr. Negrín kí­ván hozzánk szólni. Nagy mozgolódás támadt soraink­ban, mert mindegyikünk szerette volna közelről látni ezt a becsületes hazafit, a híres orvost, aki még a legválságosabb időben sem csüggedt, és biztos kézzel irányította a kormány nehéz munkáját. Hatalmas éljenzés közepette lépett elő, könnyekig meghatva üdvözölt bennün­ket. Megköszönte azt a felmérhetetlen, segítséget, amelyet a Nemzetközi Bri­gádok nyújtottak a spanyol népnek. Biztosított bennünket a nép örök hálá­járól. Beszélt arról az arcátlan árulásról, amellyel a nyugati demokrácia országai a harc feladására kényszeritették a spa­nyol népet. Bárhogyan is fog végződni ez a harc, hangsúlyozta Negrín, a spa­nyol nép áldozatkész, dicsőséges harca a haladás érdekében örök példa marad. A spanyol kormány a nemzetközi brigá­dok valamennyi élő és holt tagját tiszte­letbeli állampolgársággal tünteti ki. Az önkéntesek nevében Luigi Gallo elvtárs köszönte meg ezt a kitüntetést, és vala­mennyiünk nevében fogadalmat tett, hogy amíg élünk, a proletár internaci­onalizmus szellemében minden erőnk­kel támogatni fogjuk a spanyol nép igazságos harcát a szabadság, az önál­lóság kivívásáért. Archívumi felvétel Fábry István a spanyol szabadságharc leverése után 13

Next

/
Thumbnails
Contents