A Hét 1986/2 (31. évfolyam, 27-52. szám)
1986-07-11 / 28. szám
— Elvégzik? Határozottam, erélyesen válaszol. — Amit az építkezés érdeke megkíván tőlünk, igen. 3. A fiatal pallér. Králik Gyuri számára mindennapos sikerélmény, ha a munka zökkenőmentesen halad, ha a munkatársaival szót tud érteni mindenben. Ennek tudatában akaratlanul is fölötlik bennem a kérdés: ezen az építkezésen vajon vannak-e a rossz munkahelyi közérzet számlájára írandó panaszok? ... Arca felderül, azután kedélyesen visszakérdez: — Tudja, kinek rossz a közérzete nálunk? Most én pillantok rá kíváncsian. — Azoké, akik úgy állnak a munkához, hogy más is hozzáférjen. — És a legjobbak közérzete? — Egy szóval felelek: jó. MIKLÓSI PÉTER Fotó: Prandi Sándor 3. Az óriási emberi, de főleg technikai fölénynek, a német és olasz katonai alakulatok tömeges bevetésének hosszabb ideig nem bírtak ellenállni a köztársasági erők. 1938 tavaszán megkezdődött az általános visszavonulás. A köztársasági alakulatok hősiesen védekeztek. A spanyol nép példát mutatott az egész világnak, de főleg azoknak az európai országoknak, amelyeket már közvetlenül fenyegetett a német fasizmus. A spanyol nép abban bízott, hogy a nyugati demokrácia államai végre felismerik a veszélyt és megadják Spanyolországnak a védekezéshez szükséges eszközöket, átengedik a francia-spanyol határon feltartóztatott, a köztársaság aranyán vásárolt hadifelszerelést. Nem ez történt. Még jobban megszigorították a köztársaság területei felé irányuló szállítások ellenőrzését, sőt zárolták a törvényes spanyol kormánynak a francia nemzeti bankban elhelyezett pénzét is. A több mint négyhónapos kemény harc után a fasisztáknak Tortosa térségében sikerült elérniük a Földközi-tengert, és ezzel kettévágni a köztársaság területét, ami nagyon megnehezítette a védekezést, sőt, mondhatni, megpecsételte az ország sorsát. A Nemzetközi Brigádok csehszlovák alakulatainak nagyobbik része a központi fronton, vagyis Madrid közelében maradt. Itt rekedt az egész 129-es brigád, és többek között a Liebknechtüteg is, amelyhez én is tartoztam, ezenkívül néhány kisegítő csehszlovák alakulat .. . A nemzetközi imperializmus terveibe sehogyan sem illett bele mindaz, ami Spanyolországban történt. Utolsó sikereink, a levantei és főleg az ebrói győzelmek arról tanúskodtak, hogy a nép ellenállása minden nehézség ellenére egyre erősödik. A fasiszták széles körű kampányt indítottak a Nemzetközi Brigádok ellen. Szerintük a köztársasági hadsereget a néhány ezer nemzetközi önkéntes képezi, ha ők nem lennének SPANYOL FÖLDÖN A SZABADSÁGÉRT „már rég megszűnt volna a hiábavaló vérontás Spanyolországban". Sőt, még azt a nyílt hazugságot is meg merték kockáztatni, hogy a köztársaság oldalán reguláris szovjet alakulatok harcolnak a „felszabadító nemzeti csapatok" ellen. Ez a világméretű imperialista kampány a nyílt beavatkozást, vagy legalábbis a német és olasz csapatok még nagyobb, tömeges bevetését volt hivatott előkészíteni. A spanyol népfrontkormány 1938 őszén mindent elkövetett azért, hogy Genfben a Népszövetségben, de minden más nemzetközi fórumon is megcsáfolja ezeket a szemenszedett hazugságokat ... 1939 január első napjaiban váratlanul kaptuk meg a parancsot az indulásra. Hogy hová, ez egyelőre talány maradt. Azonnal összehívták az alapszervezetek vezetőit és bizalmasan tudtunkra adták, hogy még a késő délután Barcelonába megyünk. Mindnyájunkat az utazás folyamán parancsnokokká neveztek ki. Parancsnokságunk csak akkor lépett érvénybe, amikor nagy kerülővel dél felől megérkeztünk Valenciába. Utunk folyamán volt helység, falu, amelyiken kétszer, sőt háromszor is áthaladtunk, hogy az esetleges ügynökökkel elhitessük: alakulatunkat csak áthelyezik... A városban mindenütt kihalt terek, a gyönyörű épületek romba dőlve, nyitott üzlet sehol, embernek még hírmondója sem volt. Barcelona, ez a gyönyörű város ezen a januári reggelen szívszorító látványt nyújtott. A lakosság többsége vidékre menekült, nem akadt senki, aki a romokat eltakarította volna. A hadsereg alakulatai mindössze azokat a közlekedési útvonalakat tartották fenn, amelyek a szállás szempontjából voltak fontosak. Felszálltunk a várakozó teherautókra, és elindultunk kelet irányában. Egy jó óra múlva, dombos vidéken álltunk meg. Hatalmas építkezéshez értünk. A félig kész épület udvarán ott találtuk a Nemzetközi Brigádok valamennyi életben maradt tagját. Csatlakoztunk nemzetiségi csoportjainkhoz, és ideiglenesen elhelyezkedtünk a még vakolatlan szobákban. Reggeli után jött a parancs, mindenki sorakozzon fel az udvaron. A szemközti épület erkélyéről Luigi Gallo (Longo), a Nemzetközi Brigádok ismert olasz politikai biztosa beszélt, s bejelentette, hogy most a spanyol népfrontkormány miniszterelnöke, dr. Negrín kíván hozzánk szólni. Nagy mozgolódás támadt sorainkban, mert mindegyikünk szerette volna közelről látni ezt a becsületes hazafit, a híres orvost, aki még a legválságosabb időben sem csüggedt, és biztos kézzel irányította a kormány nehéz munkáját. Hatalmas éljenzés közepette lépett elő, könnyekig meghatva üdvözölt bennünket. Megköszönte azt a felmérhetetlen, segítséget, amelyet a Nemzetközi Brigádok nyújtottak a spanyol népnek. Biztosított bennünket a nép örök hálájáról. Beszélt arról az arcátlan árulásról, amellyel a nyugati demokrácia országai a harc feladására kényszeritették a spanyol népet. Bárhogyan is fog végződni ez a harc, hangsúlyozta Negrín, a spanyol nép áldozatkész, dicsőséges harca a haladás érdekében örök példa marad. A spanyol kormány a nemzetközi brigádok valamennyi élő és holt tagját tiszteletbeli állampolgársággal tünteti ki. Az önkéntesek nevében Luigi Gallo elvtárs köszönte meg ezt a kitüntetést, és valamennyiünk nevében fogadalmat tett, hogy amíg élünk, a proletár internacionalizmus szellemében minden erőnkkel támogatni fogjuk a spanyol nép igazságos harcát a szabadság, az önállóság kivívásáért. Archívumi felvétel Fábry István a spanyol szabadságharc leverése után 13
