A Hét 1986/2 (31. évfolyam, 27-52. szám)
1986-10-10 / 41. szám
492 11 BOKRÉTÁK-KALAPDÍSZEK- SZALAGOK A zoboraljai falvak egyike Zsére (Žirany). Ez a falu átmenetet képezett a hegymegiek és a déli oldalon lévő faluk között. A női viseletben itt nagy a tarkaság, amit a hegymegi falvaktól vettek át. A férfiviseletben is eléggé érezhető ez a változás. A mellények ezüst- és ólomgombjai jelzik ezt, továbbá a posztómellényekre hímzett minták, melyeket megkülönböztető jelként a zsebekre és hátul a szabásminta mentére varrtak. Ezek a hímzések a fiatalok viseletén —vőlegényi ruhadarabokon találhatók. A férfiak jelzője itt is a fekete kalap. Ezt gyermekkortól és egészen öregkorig viselik. Ebben a faluban sem találunk áilapotmeghatározó jelet. Az élővirág a kalap mellett nem jelez állapotot, inkább hangulatot. Hétköznap, ünnepen, télen-nyáron, munkában is viseltek, idős és fiatal egyaránt. Regruták. A besorozott legények már kalap mellé tűzött földigérő színes szalagokkal tértek haza a faluba. Rukkolás után a lányok kapták meg a szalagokat. Farsang. A farsangi mulatságra a leányok a szeretőjüknek „bukrétás rozmaringágot" készítettek. Ezt már szombaton este odaadták a kiválasztottnak és a farsang három napján a legény ezt viselte. Ezért a leányt megtáncoltatta. Akadtak olyanok is, akik több legénynek készítettek és adtak rozmaringot, hogy sokat táncoljanak. A rozmaringágat nagyon szépen kidíszítették. Sok tarka keskeny szalagból „bukrocskákat" kötöttek rá, gyöngyökkel is kiegészítették. Ezt a kalap jobb oldalára tűzték fel. Akinek nem volt még szeretője, annak is volt rozmaringja — rokon lányok vagy az édesanyja, testvére készítette el. Lakodalmi jelek, tisztségjelölések. Dorozsba (vőfély). A kalapja jobb oldalán a rozmaringág mellett még bukrítája is volt, amit szalagokból apró szitkába szedtek és azzal rakták körül félkörbe a vásárolt műbokrétát. A vőfély kezében hídosópálca volt, ezzel hívta össze egy héttel előbb a lakodalmi vendégeket. Később hosszú szalagos bokréta is került a mellre. A vőfély az egész lagzi alatt fontos szerepet töltött be. Vőlegény. Az ő kalapja melletti bokréta és rozmaring volt a legnagyobb és a legdíszesebb. Többszínű szalagból készült a bukrítája, ezt síkokkal, gyöngyökkel egészítették ki. 1938-tól már a mellre került a bokréta, akkor a szalag egészen hosszan lógott le a féllábszárig. Ez két szalag — piros-zöld vagy rózsaszínű-zöld — párosításából állott. Princispális. „Apa", „Apák"-nak nevezték a két keresztapát, akik a násznagyok, tanúk voltak az esküvőn. Ezeknek a tisztségjelük a télizöldből font koszorú volt, amit a nyakukban viseltek. A koszorúslányok fonták, akik ezt ügyesen az „apák" nyakába akasztották, természetesen pénz ellenében. Násznép. Kisebb rozmaringágat vagy télizöldböl készült kis bokrétát viseltek. JÓKAI MÁRIA ■Fotó: Buday Endre
