A Hét 1986/2 (31. évfolyam, 27-52. szám)

1986-10-10 / 41. szám

492 11 BOKRÉTÁK-KALAPDÍSZEK- SZALAGOK A zoboraljai falvak egyike Zsére (Ži­­rany). Ez a falu átmenetet képezett a hegymegiek és a déli oldalon lévő faluk között. A női viseletben itt nagy a tarkaság, amit a hegymegi falvaktól vettek át. A férfiviseletben is eléggé érez­hető ez a változás. A mellények ezüst- és ólomgombjai jelzik ezt, továbbá a posztómellényekre hím­zett minták, melyeket megkülön­böztető jelként a zsebekre és hátul a szabásminta mentére varrtak. Ezek a hímzések a fiatalok viseletén —vőlegényi ruhadarabokon talál­hatók. A férfiak jelzője itt is a fekete kalap. Ezt gyermekkortól és egé­szen öregkorig viselik. Ebben a faluban sem találunk áilapotmeghatározó jelet. Az élővi­rág a kalap mellett nem jelez álla­potot, inkább hangulatot. Hétköz­nap, ünnepen, télen-nyáron, mun­kában is viseltek, idős és fiatal egyaránt. Regruták. A besorozott legények már kalap mellé tűzött földigérő színes szalagokkal tértek haza a faluba. Rukkolás után a lányok kap­ták meg a szalagokat. Farsang. A farsangi mulatságra a leányok a szeretőjüknek „bukrétás rozmaringágot" készítettek. Ezt már szombaton este odaadták a kivá­lasztottnak és a farsang három nap­ján a legény ezt viselte. Ezért a leányt megtáncoltatta. Akadtak olyanok is, akik több legénynek ké­szítettek és adtak rozmaringot, hogy sokat táncoljanak. A rozma­ringágat nagyon szépen kidíszítet­ték. Sok tarka keskeny szalagból „bukrocskákat" kötöttek rá, gyön­gyökkel is kiegészítették. Ezt a ka­lap jobb oldalára tűzték fel. Akinek nem volt még szeretője, annak is volt rozmaringja — rokon lányok vagy az édesanyja, testvére készí­tette el. Lakodalmi jelek, tisztségjelölé­sek. Dorozsba (vőfély). A kalapja jobb oldalán a rozmaringág mellett még bukrítája is volt, amit szalagokból apró szitkába szedtek és azzal rak­ták körül félkörbe a vásárolt mű­bokrétát. A vőfély kezében hídosó­­pálca volt, ezzel hívta össze egy héttel előbb a lakodalmi vendége­ket. Később hosszú szalagos bokré­ta is került a mellre. A vőfély az egész lagzi alatt fontos szerepet töltött be. Vőlegény. Az ő kalapja melletti bokréta és rozmaring volt a legna­gyobb és a legdíszesebb. Többszí­nű szalagból készült a bukrítája, ezt síkokkal, gyöngyökkel egészítették ki. 1938-tól már a mellre került a bokréta, akkor a szalag egészen hosszan lógott le a féllábszárig. Ez két szalag — piros-zöld vagy rózsa­színű-zöld — párosításából állott. Princispális. „Apa", „Apák"-nak nevezték a két keresztapát, akik a násznagyok, tanúk voltak az eskü­vőn. Ezeknek a tisztségjelük a téli­zöldből font koszorú volt, amit a nyakukban viseltek. A koszorúslá­nyok fonták, akik ezt ügyesen az „apák" nyakába akasztották, ter­mészetesen pénz ellenében. Násznép. Kisebb rozmaringágat vagy télizöldböl készült kis bokrétát viseltek. JÓKAI MÁRIA ■Fotó: Buday Endre

Next

/
Thumbnails
Contents