A Hét 1986/2 (31. évfolyam, 27-52. szám)
1986-10-03 / 40. szám
492 11 Ipolyvarbón (Vrbovka) a férfiak hagyományos öltözete nem mutat eltérést Dél-Szlovákia férfiviseleteitől. Az általános vászoning, — gatya viselése mellett már a századfordulón megjelent a posztóöltözet — zsinóros nadrág és kabát formájában. Más vidékekről elsősorban az öltözködési módban és a különféle alkalmakkor hordott viseletkiegészítők, pl. bokréták, szalagok viselési módjában különbözött. Ipolyvarbón amikor a suhanc legénykorba lépett, az idősebb legények közül „keresztet" választott magának, aki őt védelmezte egész legénysége ideje alatt. A keresztet még az esküvőjére is meghívta, és egész életében keresztnek szólította. A legény a felavatás után már viselhetett kalapot, eljárhatott a mulatságokba, táncolhatott. Ipolyvarbón a kalap melletti bokrétaviseletnek egy különös szép szokása őrződött meg egészen a harmincas évek végéig. A farsangi időszakban a lányok minden olyan legénynek, akivel táncolni akartak a farsangi mulatságon, bokrétát készítettek. Mivel a téli időszakban élő virág nem volt, a bokrétát vásárolt bársonyos művirágból és rozmaringágból készítették. Egy-egy lány 4—5 bokrétát készített, vagy néha többet is, s ezeket a keresztanyja vitte el a fiús házakhoz. A legény a bokrétákat olyan sorrendben tűzte a kalapja mellé, amilyen kedves volt neki az illető lány. Elöl középre annak a lánynak a bokrétája került, akinek udvarolt, vagy udvarolni szeretett volna, és az első táncot is vele táncolta. A többi táncba olyan sorrendben vitte a lányokat, amilyen sorrendben a kalapja mellé a bokrétákat tűzte. így természetesen a lányok is tudták, hogy kivel és hányat fognak majd táncolni. Volt olyan jó táncos legény, akinek a kalapja farsangkor teljesen körül volt tűzve bokrétákkal. Bokrétát a farsangi alkalmakon kívül lakodalmakkor viseltek. Ha télen volt a lakodalom, akkor színes művirágokat vásároltak és azokat rozmaringággal együtt tűzték a kalap mellé és a kabátra. A vőlegény bokrétáját még aranyporral is beszórták. Nyáron és ősszel a rozmaring mellé muskátlit tettek. A vőfélyek is viseltek szalagos bokrétát a kalapjuk mellett és a mellükön, de mindig kisebbet, mint a vőlegény. A két világháború között ezen a vidéken is megjelent a fehér viaszvirág, azután már a vőlegény és a vőfélyek is ezt viselték fehér vagy rózsaszín szalaggal kiegészítve. A vőfélyek a bokrétákon kívül földig érő színes szalagokkal díszített pálcát is kaptak. Megkülönböztetett időszak volt a legények életében a regrutaság, amit külső jelekkel is tudtul adtak a falu közösségének. Sorozásra a legényekkel mindig ment a falu bírája is, aki a sorozás színhelyén a besorozott legényeknek nemzeti színű szalagot vásárolt. Minden bennmaradt legény egy méter szalagot kapott, amit a kalapja mellé a bal oldalra tűzött fel, és a két végét kb. a vállig lógni hagyta. így jöttek haza sorozásról a bennmaradt legények. Akit nem soroztak be, annak semmi sem volt a kalapja mellett. A szalagot a regruta azután már nem viselte. Levette a kalapja mellől, levágott belőle egy darabkát és azt a kalapja karimáján keresztbe tette annak jeléül, hogy ő már besorozott regruta. Ezt viselte addig, amíg katonának nem vitték. A legényt a házasembertől úgy lehetett megkülönböztetni, hogy a házasok mindig viseltek kabátot, még nyáron is, míg a legények ingben jártak. Nekik nem illett fázni még a hűvösebb időben sem. MÉRY MARGIT A szerző felvételei
