A Hét 1986/2 (31. évfolyam, 27-52. szám)
1986-10-03 / 40. szám
TUDOMÁNY- TECHNIKA IONOSZFÉRAKUTATÁS JÉGORSZÁGBÓL Az Antarktisz jeges földjén sorra megépült számos nemzet különálló, de egymással jól együttműködő kutatóállomása. Új feladatuk a Föld felső légkörében lezajló bonyolult plazmafizikai jelenségek összehangolt tanulmányozása. Alig harminc éwel ezelőtt még ijesztően keveset tudtunk az Antarktisz fagyos világáról. Csak a Nemzetközi Geofizikai Év (1958) összefogása teremtette meg annak feltételeit, hogy a tudósok hozzákezdjenek a Délisarkvidék titkainak feltárásához. A mostoha körülmények ellenére is kitartó kutatás eredményeként ma már nem az ismeretlenség vonzza a tudósokat az Antarktisz felé. Maga a terület földrajzi helyzete a vonzerő, mert eszményi körülményeket kínál a tudományos vizsgálatoknak. A Föld felső légkörének számos elektromágneses jelenségét csak a sarki tartományokban lehet tanulmányozni. Az Antarktisznak az az előnye az Északi-sarkvidékkel szemben, hogy szárazföld, ezért tartósan működő kutatóbázisokat és önműködő megfigyelőállomásokat is felépíthetnek rajta. Az egyes kutatóhelyek azonos földrajzi, de eltérő geomágneses helyzete (vagy fordítva) nagy segítséget nyújt a kutatóknak a vizsgált jelenség összefüggésrendszerének megfejtéséhez. A nemzetközi kutatóhelyek munkáját az Antarktisz Kutató Tudományos Társaság hangolja össze. A japán Syowa-állomás ideális helyen épült, hogy a káprázatos déli sarki fény (az aurora australis) megjelenését tanulmányozza. A más mágneses szélességi körön elhelyezkedő angol Halley- és amerikai Siple-állomások inkább a sarki fény aktivitásának változását rögzíthetik. Természetesen együttműködnek az északi sarki fényt folyamatosan megfigyelő új Európai Radarrendszerrel is. így két „oldalról" gyűlnek az adatok a sarki fény keltéséért felelős napszél átlagos sebességéről és időnkénti örvényléséről — ezek okozzák a sarki fény aktivitás változásait. Az ionoszféra különböző rétegeiben bekövetkező változásokat az ionoszondák vizsgálják. Ezek a radarberendezések különböző frekvenciájú rádióhullámokat sugároznak az ionoszférába és felfogják a visszaverődő hullámokat. A hullámok abból a rétegből verődnek vissza, amelyben a „plazma-frekvencia" azonos a rádiófrekvenciával. így az ismert frekvenciából kiszámítható a visszaverődő réteg elektronsűrűsége; a jel kibocsátása és visszaérkezése között eltelt időből pedig a visszaverő réteg magasságára következtethetnek a kutatók. A Helley-állomáson 1981 óta már számítógéppel vezérelt ionoszonda is működik. Az adóantenna két, egymástól 134 méterre álló 45 méteres rúdja mintegy „függönyt" feszit ki. A visszaverődő jeleket négy rövid dipól-antenna veszi. Hasonló szonda működik a Siple állomáson is. A két rendszer mérési eredményeit az ionoszférát kutató amerikai űrszondák adataival együtt dolgozzák fel. Régóta használják a kutatók a rádióadások zavarait a magnetoszférában lejátszódó változások vizsgálatára. Újabban észrevették, hogy az északi féltekén az ipái tevékenység is „beleszól" ezekbe a jelenségekbe. Szerencsére az Antarktisz kutatóállomásai még „csendesek" vagyis alkalmasak ilyen közvetlen mérésekre is. A déli féltekén a mágneses pólus kétszer olyan messze van a földrajzi pólustól, mint az északi féltekén. A déli sark két, átlósan ellentétes oldalán, hasonló földrajzi szélességen létesített kutatóállomáson (Faraday- és Dumont D'Urville-állomáson) a mágneses tér erővonalai egészen más területek felé vezetnek, egyedülálló természetes laboratóriumot létrehozva az ionoszféra és magnetoszféra tanulmányozására. Az antarktiszi kutatóállomások hosszú évek óta mérik a földmágnesesség változását. Az éves átlagértékből naprakész navigációs térképeket készítenek. A földmágnesség hosszútávú változásait a Föld mélyében lezajló folyamatok okozzák, mig a rövidebb periódusú változások (percnyi pulzálás) a magnetoszférában lezajló eseményekről adnak felvilágosítást. Az antarktiszi kutatóállomások fontos feladatot vállalnak az 1990-es indítással tervezett nemzetközi nap- és földfizikai programban. A magnetoszféra kutatásokra épülő hatalmas program a teljes Nap—Föld rendszer plazma kölcsönhatásainak feltérképezését tűzte ki céljául. A RÁKHAJLAM KIMUTATÁSA A VÉRBŐL A jövőben egyszerű vérvizsgálat elegendő lehet, hogy valakinek a rákbetegségre való hajlamát kimutassák — ezt a reményt ébresztik fel a hamburgi orvosegyetem kutatóinak legújabb vizsgálatai. A Hugo Rüdiger professzor vezette kutatócsoport abból a megfigyelésből indult ki, hogy számos káros anyag eredeti formájában viszonylag ártalmatlan a szervezetben. Csak a testben aktiválódik, bekerülve az anyagcsere folyamatába, alakul át rákkeltő anyaggá. Ezért bizonyos enzimek felelősek, amelyek az egymás közötti bonyolult kölcsönhatásban gondoskodnak a szervezetbe került káros anyag rákkeltővé alakításáról. A betegség kitörése szempontjából döntő, hogy végül is melyik enzimfajta jut uralomra, legjobban kedvezve bizonyos biokémiai reakcióknak. Az egy-egy sejtben előforduló enzimek fajtája és száma közvetlenül az ember öröklödési anyagától függ. A rákbetegség kitörésének valószínűsége tehát közvetlenül összefügg az egyén genetikai adottságaival — gyanítják a hamburgi kutatók, mert a sejteknek az a képessége, hogy méregtelenítsék a káros anyagokat emberről emberre változik. A „rossz méregtelenítőket" tehát jobban veszélyeztetettnek kell tekinteni. Eddig csak a tüdőrák kockázatának felbecslésére sikerült alkalmas tesztet kidolgozni. A tüdőrák esetében a rákkeltő benzpirén a célba vett vegyszer. A cigarettafüst alkotóeleme, és a legjobban megvizsgált karcinogénnek számít. A rákkutatók tudják, hogy a szervezetben aktivált bizonyos formái vegyületet alkotnak az öröklődő anyag, a DNS meghatározott részeivel, és addukciós terméket hoznak létre. A vizsgálat egyszerű: a vérmintában levő bizonyos vérsejtekhez, a monocitákhoz radioaktív benzpirént adnak, majd mérik a radioaktivitással jelzett addukciós termék mennyiségét A klinikai kísérletekből kiderült hogy főként a nagyon fiatal vagy nem dohányzó tüdőrákbetegek szervezetében van jóval több DNS-addukciós termék, mint az egészséges kísérleti személyek vérmintájában. Az egészséges dohányzók és nem dohányzók szervezetében ugyanolyan kis mennyiségű DNS-addukciós termék van. Ezzel kizárhatták a füstölésnek a DNS-addukciós termékek keletkezését befolyásoló hatását. Az eredményekkel megmagyarázható, hogy miért nem betegszik meg minden erős dohányos tüdőrákban, más nem dohányzókat viszont újra és újra megtámad a tüdőrák. A karcinogének iránti öröklött érzékenység döntő a megbetegedés szempontjából. Ha a vérelemzéssel sikerülne kimutatni a betegség iránti' hajlamot, sor kerülhetne korai diagnózisra és egyéni megelőző kezelésre. ALTATÓ AZ ANYATEJBEN Az a jóleső révület, amellyel a csecsemő szopás után az anya keblén álomba merül, nem pusztán pszichológiai jelenség. A tápláló anyatejben nagyhatású altató van, és ez a természetes agyi peptid bizonyos körülmények között egészen másként is hathat. Svájci kutatók fedezték fel anyatejmintákban nagy mennyiségben a deltaalváskiváltó-peptidet (Delta-Sleep—Inducing-Peptide = DS/Pj Nevét az elektroenkefalogram delta-hullámaitól kapta. Az ilyen hullámok megjelenése a pihentető mély alvás jele, és embereken—állatokon ennek a szernek a bevétele után mérték. Az anyatej DSIP-tartalma jóval nagyobb, mint a gyógyszeripar mesterséges altatói, amelyek bármilyen helyzetben felszínes és nem természetes álmot kényszerítenek ki. A DSIP csak akkor hat, amikor valaki akarattal álomra hajtja a fejét. Alvásában sok a pihentető méty alvási és az álmodási szakasz — ilyen alvásprofilt nem lehet kiváltani mesterséges szerekkel. Olyan esetekben viszont, amikor tiszta fejre van szükség, a DSIP élénkítőszerként hat. A kísérleti személyek figyelme és ügyessége kimutathatóan nőtt a DSIP bevétele után. Azt is megfigyelték, hogy a természetes szer mellékhatások nélkül enyhítheti a narkomániások elvonókúra közbeni test-lelki panaszait. ÓRIÁS TALAJMEGMUNKÁLÓ A Szovjetunió cseljabinszki traktorgyárában elkészült a 75 tonnás osztályba tartozó új ipari traktor, amelynek erőforrása a szverdlovszki turbómotorgyár 800 lóerős hajtóműve. Az új gépóriást a bányaiparban és a távoli északon a földmunkák elvégzésére használják fel. A talajlazitóval és tolólemezzel felszerelt traktor önsúlya száz tonna. 16
