A Hét 1986/2 (31. évfolyam, 27-52. szám)
1986-09-19 / 38. szám
BOKRÉTÁK - KAIAPDÍSZEK- SZALAGOK mm 492 11 Bényben (Bíňa) és a tájegységekhez tartozó falvakban a férfiviselet egyfor ma volt. Régen háziszöttes vászonból készítették az öltözéket, majd a századforduló táján magyaros szabású posztóruha lett az ünneplő ruha. Ezt már szabók méretre készítették, de vásárokon is meg lehetett venni. A férfiviseletnél tájegységenként nem volt olyan szembetűnő különbség, mint a nőinél, de azért minden tájegységnek megvolt a sajátságos formája. A ruhakiegészítök és viselésük a tájegységen belül azonosak voltak. A pörge kalapok az I. világháború előtt Esztergomból kerültek ide, majd később zselizi (Želiezovce) és lévai (Levice) kalaposmesterek készítették. Különösen híres volt a lévai Frach József, aki a tájegység igényét legjobban kielégítette. (A mester arcképe és címe a kalap belsejébe volt nyomtatva). A fiúk is mellesszoknyát viseltek, a kalap volt az elengedhetetlen megkülönböztető jel — a színe szürke vagy világosbarna. A legénykorig barna színű volt, sőt előfordult, hogy csak a regruta kapott fekete kalapot. Amikor a nagyfiú már legénysorba került, idősebb legényt kért föl keresztapának. Az áldomásra az egyik vasárnap délután került sor, többen eavütt voltak, ki-ki a saját keresztapjával. — Az ifjú ‘á-;‘'" ‘ FOTÓ: PRAIMDL SÁNDOR legény rózsaszínű (testszinü) szalagot tűzött kalapja köré. Ettől kezdve élővirág került a kalaphoz, és a lányosház ablakán is esténként bekopogtathatott. — Egy év múlva zöld szalag váltotta föl a rózsaszínt, majd pedig a regrutasorba lépve a kalapot körültekerték nemzeti szalaggal. Hátul művirág bokréta díszlett és attól féllábszárig több ágban lelógott az ujjnyi széles szalag. Rukkoláskor (bevonuláskor) csak a nemzeti színű szalag díszítette a kalapot, ezt lengették a távozó vonaton. A többi szalagot, akinek volt — a kedvesének adta. Az élővirágot a legénynek: kedvese, leánytestvére, vágy rokonlány is adhatta. Farsangi, húsvéti mulatságok alkalmával piros vagy rózsaszínű muskátli volt a kalap dísze. A katalini, szilveszteri páros bálokhoz a meghívott leány (ha elfogadta a meghívást) aranyos rozmaringot tűzött a legény kalapjához. A férfi vasár- és ünnepnap nem viselt virágot, de volt egy érdekes szokás (ez korkülönbség nélkül), ha vasárnap délután határnézésen voltak, az érlelődő búzakalászokat a kalapjukhoz tűzve hozták haza. Ugyanúgy a szénakaszálásból hazatérőknek vadvirág, rezgő vagy csokorba tűzve szamóca (vadeper) volt a kalapjánál. A legények mellényük bal zsebében háromszögre kihajtott diszzsebkendöt hordtak, ezt leánytól kapták. Lakodalmi jelek: A vőfény (vőfély) kalapjának bal felére elölről hátra hajlítva aranyos rozmaringot tűztek, mellére pedig müvirágbokrétát, kétujjnyi széles fehér vagy rózsaszín szalagot, ami a térdig kétágban lelógott. 1930-as évekig a vőfény nádpálcája végére rózsaszín szalaggal fehér díszzsebkendö volt kötve. Barton (Bruty), ez még a közelmúltban is megvolt. A vőlegény kalapjának oldalán művirág bokréta volt, körül pedig 3—4 ujjnyi széles rózsaszínű szalag; kétágban a. vállig lelógott. Az I. világháború előtt még a mellen is viseltek ugyanilyen rózsaszínű szalagot. A násznagynak nagyobb művirág bokréta és kétágban arasznyi hosszan lelógó szalag volt. Az ő jele volt még a násznagypálca zöld ággal, almával és kendövei ékesítve. (A müvirágbokréta elődje az 1900-as évek előtt az aranyozott cédruság vagy rozmaring volt.) Mindebből mit viselnek napjainkban: A díszzsebkendő a mellen még előfordul. Farsangutolján a legények öltözete ugyanaz mint régen. Regrutabúcsúztatón a hagyományos öltözet és kalapdísz is megvan. A vőfélyek bokrétát, fehér szalagot viselnek. A vőlegény bokrétája mű- vagy élővirág. A násznagyé nagyobb, szembetűnőbb mint a többi vendégé. CSÓKÁS FERENC
