A Hét 1986/2 (31. évfolyam, 27-52. szám)

1986-09-19 / 38. szám

teljesen kiirtotta. Egy évszázadig tartott, míg Palmyra a Közel-Kelet egyik leggyönyörűbb, leggazdagabb és legkulturáltabb városa lett, de csak néhány hónapig, hogy azután a földdel váljon egyenlővé .. .

Az ókori Palmyrát a turistakalauzok tanácsai szerint tekintettük meg: este érkeztünk, a szerény berendezésű Zenóbia Szállóban háltunk meg és kora hajnalban tanúi lehettünk annak, ahogy a lustán ébredő nap rózsaszínű sugarai megvilágítják a szentélykomplexum legfelső részét, a karinthoszi oszlopokat. Mire Palmyra egyik legépebb objektumához, a Baalszentélyhez értünk, az oszlopok már aranytüzben tündököltek.

A 60X31 méter alapterületű Baalszentély egy négyzet alakú teraszon áll, melynek oldalai 225 méter hosszúak. A szentélyt 15 méter magas fal vette körül, melynek nagy része még ma is látható. A fal mögött sorakozott a fedett kolonádé eredetileg 400 oszlopa (ma már csak néhány maradt fenn). A szentély i. sz. az 1. évszázadban épült és Baalnak, a palmyrai főistennek, Jarhibolnak, a napistennek és Aglibolnak, a holdistennek szentelték. A szentély mennyezete monolit táblákból készült, ezeken isteneket ábrázoló freskók és geometriai ábrák vannak. Baal isten neve a szemita nyelvekben mint „Bél" fordul elő és „urat" jelent. A görögök Bélt Zeusszal azonosították.

A Baal-szentély szomszédságában van a kb. i. sz. 200-ból származó, aránylag jó állapotban levő diadalív, mely ma is Palmyra „címere". Itt kezdődik a 11 méter széles és több mint 1 kilométer hosszú diadalát; ezt mindkét oldaláról kettős, 6 méter széles oszlopsor szegélyezte. A majdnem tíz méter magas oszlopok száma 750 volt, ma mindössze az ötödé maradt meg. A diadalívnél kezdődött az ún. oszlopsétány, a két kisebb kapunál pedig a kövezettel burkolt járda. A járda mindkét oldalán annak idején temérdek üzletben kínálta portékáját a számos helyi kereskedő. Az oszlopokat neves palmyrai polgárok szobrai ékesítették.

A nagy oszlopsor közepe táján áll az ún. tetrapyion, egyenként négy oszlopot tartó négy talpazat, mely a kolonádé kereszteződését képezte a mellékutcákkal. Két oszlopon Odainath és Zenóbia szobra volt.

Palmyra gazdag kulturális életére emlékeztet, ezért meg is tekintettük a nemrég újjáépített 2. századból ránk maradt amfiteátrum jellegű színházat is. Végigsétáltunk az agorán, az ókori nyilvános gyülekezőhelyen és piacon; az agorát hajdanában fedett oszlopsor védte.

Palmyrai körsétánkat a kripták megszemlélésével fejeztük be. A gazdag palmyrai nemesi és kereskedőcsaládok tagjai különös, 8 — 12 méter magas tornyokban temették el. Kívülről víztoronyra vagy harangtoronyra emlékeztetnek. Egyesekben fennmaradtak a szarkofágok; a legszebb kripta talán a „három testvér" sírboltja, melyet csodás freskók díszítenek. Az i. sz. 1—2. századbeli „sírtornyok" száma összesen 150, mintegy tízet lehet belülről is megnézni.

A palmyrai kirándulás igényes, de a völgy élénkzöld pálmái és a dicső múltat felidéző monumentális műemlékek bőven kárpótolnak a fáradalmakért.

DUNAI BÉLA A szerző felvételei

GYERMEKEKNEK

Mihelyt kikeltek a kígyógyerekek a tojásból, lerázták magukról a selymes tojáshéjat és szétszéledtek a mezőn. Reggeltől estig barangoltak a fű között, s amikor találkoztak egymással, csodálatos dolgokról meséltek. Ha kifogytak a szóból, ismét útnak indultak, hogy még több szépségre leljenek a világban. Nem így a legkisebb kígyócska, aki otthon maradt a szülői házban és folyton elégedetlenkedett.

— Miért nincs nekem is tarajom, mint a kiskakasnak? — kérdezte morcosán.

— Jaj gyöngyöm, bogaram, máris megyek és kölcsönkérem a kakasék taraját — szólt a kígyómama és szaladt nyomban, hogy gyermeke kívánságát teljesítse.

Másnap a kígyócska tarajban biggyeszkedett a homokdombon, de csakhamar elunta magát és leült a sarokba duzzogni.

— Mi bajod virágszálam? — kérdezték az aggódó szülők.

— Szeretnék fütyülni, mint a sárgarigó.

— Fütyülni ? Ki hallott már olyat ? A kígyók csak sziszegnek — oktatta őt a papája, de azért elment rigóékhoz, hogy faragtasson a fiának tilinkót.

Másnap a kiskígyó fűnek-fának megmutatta a sípját néha bele is fújt, ne csak lássák, hanem hallják is, hogy ő micsoda különleges kígyó. Ám csalódottan látta, hogy nem sokat törődnek vele a mezei járókelők. Addig törte lapos kis kobakját, míg újabb bolondság nem jutott eszébe.

— Szeretnék repülni, mint a szitakötő — állt a szülei elébe.

— Jaj, jaj, csak azt ne! Még le találsz zuhanni és ki lesz akkor a mi szemünk fénye? — kesergett a kígyómama.

Egy pillanatra meghökkent a kígyócska, de aztán úgy vélte, a szüleinek semmiből sem áll előteremteni a szárnyakat, s ha mégis veszélyesnek tűnik a repülés, legfeljebb nem repül. Az is elég, ha eggyel több olyan dolga lesz, amit mások irigyelhetnek tőle. S másnap valóban ott is támasztották a falat az ágya végében a vadonatúj szitakötőszárnyak.

A mező lakói viszont nagy nemtetszéssel csóválták a fejüket ennyi kényeztetés láttán. Mi lesz ebből a gyerekből, ha mindent ilyen könynyen megkap?

A fürge gyíknak jutott eszébe, kihívja a kígyót fejtörő versenyre. Sikerült .is elnyernie tőle a tarajt, szárnyat, tilinkót, és még ki tudná megmondani hányféle kacatot, amit szüleivel összevásároltatott magának.

Hiába sírt, hiába toporzékolt, a verseny az verseny, a győztes nyer, s a vesztes fizet.

A kiskígyó bánatában, vagy talán szégyenében elhatározta, hogy világgá megy. Csakhogy nem volt hozzászokva a gyalogláshoz, igen hamar elfáradt. Letelepedett az első kilométerkőre, és nagyon haragos képet vágott.

— Mi bajod kígyócska? — kérdezték az arramenők.

— Mérges vagyok — hangzott a tömör válasz.

Egyszer kellett csak kimondania, úgy szétröppent a hír, mintha szárnya nőtt volna.

— Kerüljétek el messziről az egyes számú kilométerkövet, mert mérgeskígyó vert rajta tanyát!

El is kerülték, pedig csak egy mafla kis sikló gubbasztott rajta.

CSICSAY ALAJOS Illusztráció: L. Mi ka

SZÉP ERNŐ:

Ez itten a csigaház.

Melyben a csiga tanyáz

Ő nem Pali, se Zsiga,

Csak egy névtelen csiga.

Nincs a házán emelet.

Víz se hideg, se meleg.

Nincs házmester, kapupénz Végett nem nyúl itt a kéz.

Nincs villany, se lift, se gáz. Ilyen egyszerű a ház.

S mert ily csöpp ház: repülő Reá bombát sose lő.

Boldog kis ház ez nagyon. Benne békesség vagyon.

Nincs aki irigyelli.

Hogy tán kincsekkel teli.

Tanítani merem én: Egyszerű légy és szerény.

Ellenséged sose lesz.

Életed szép mese lesz.

4*

Kósa Szilvia, Felbár (Horný Bar), 5. osztályos tanuló így képzelte el Buborékot. Kedves rajzát meséskönywel jutalmazzuk. A következő számunkban is választunk a beérkezett rajzok közül egyet.

21