A Hét 1986/2 (31. évfolyam, 27-52. szám)
1986-09-12 / 37. szám
toronyban Derek Ongaro, a FISA, azaz a Nemzetközi Autósport Szövetség föinspektora, a verseny startere fellép az indítópultra s ráhelyezi ujjait a „billentyűkre". — Akárcsak Rhoda Scott! — jegyzi meg valaki tréfásan, de a humornak most nincs keletje, hiszen az izgalom a tetőpontjára hágott. Feszült várakozás. Mindenki a lámpát, a toronyban tartózkodók pedig Derek Ongaro ujjait lesik. Amikor megnyomja a gombot, a lámpa zöldre vált. A 26 gépben csaknem 30 ezer lóerő szabadul el, de a kocsik — Allen Berg Osella-Alfa Rómeóját leszámítva — hibátlanul, egyszerre robbannak ki. Senna vág az élre, mögötte Piquet fordul az egyenest követő kanyarba, majd jön Mansell, Johansson, Prost és a többi pilóta. A végeredmény ismeretes, hiszen ki-ki a helyszínen (40 ezer csehszlovákiai turista tekintette meg az F—1 magyarországi futamát), vagy a tévében látta a versenyt. Én arra szeretnék röviden kitérni, amit a helyszínen is csak a sajtótribünről lehetett látni. Arra, hogy milyen volt a verseny képe belülről, mi történt a bokszokban? Az első villámgyors kerékcserére a francia Amoux száguldott be a bokszba, már az első kör után, s hogy ott mennyi időt töltött, az szinte mérhetetlen volt. Mire ugyanis a kívülálló elindította volna a stopperórát, a Ligier Renault már megint útra kész volt. Minden keréknél hárman dolgoztak, másodpercek múltán magasba emelkedtek a kezek, jelezvén, hogy a munka kész, Arnoux mehet. aspSKií?*» nyomni a pedált. Tíz kör megtétele után aztán nekieresztettem a Porschét. Az utolsó időmérő edzésen viszont már hajtani kell, ami csak a kipufogón kifér, mert én a lehető legjobb helyről szeretek rajtolni. — Gondolom, mindenki a világbajnok skalpjára vadászik. Nehéz helytállni ebben a konkurrenciában? — Nagyon, de azért jó érzés világbajnoknak lenni. Igaz, könnyebb valamit megszerezni, mint megtartani. Sok a trónkövetelő, ráadásul egyre újabb és újabb motorcsodákkal jelentkeznek. Ebben az esztendőben itt vannak például a kitűnő Williams—Plondák, amelyeknek „gyomrában" olyan remek versenyzők ülnek, mint Nelson Piquet és Nigel Mansell. — Mi volt élete legmelegebb pillanata, és milyen volt a legnagyobb sebesség, amivel eddig autózott? — A Forma—1 világa sorozatban kínálja a meleg, és ennél is forróbb pillanatokat. Elvem, hogy lehetőleg elkerülöm a rajtnál tapasztalható csúcsforgalmat, mert az különösen veszélyes. Ezért szükséges a verseny Maribor Sebességcsúcs. Dollárszázezrek körforgása. Száguldás. Ördöngös ügyességű és bátorságé pilóták. Világhírnév. Életveszély! Ez mind-mind a Forma—1. A szocialista országok közül első ízben Magyarországon, a Budapesthez közel fekvő Mogyoród és Kerepestarcsa határában épült gyorsasági körpályán rendeztek világbajnoksági futamot. A minden igényt kielégítő Hungaroringen 1986. augusztus 10-én délután fél háromkor váltott zöldre a startlámpa, hogy az imolai, Monte Carlo-i, montreali, detroiti, hockenheimi, monzai Grand Prix versenyekhez hasonlóan, a Magyar Nagydíjon is nekilódulhassanak a lóerőktől duzzadó autócsodák ... Természetesen, a pályaavató félelmetesen harsogó kipufogókoncertje előtt a „zenészek" szorgalmasan gyakoroltak, magyarán: napokon át tanulták az íveket. — Bizony ezt tanulni kell, komoly lecke mindenkinek — mondta Zsembery Jenő versenyigazgató, aki szintén autóversenyző volt valamikor, ha nem is az F—1 -es kategóriában. — Korszerű, de igényes pálya a Hungaroring, ráadásul először vizsgáznak itt a sportolók. A versenyigazgató, szavainak alátámasztására, a futamkisérö BMV-k egyikén a riportert is meginvitálta egy körre. Nekieresztette a gépet, és közben azt magyarázta, hogy milyen rafinált a pálya. Ha például a csúcssebességek (kb. 300 km/ó) elérésére, vagy az előzésekre alkalmas egyenesek után a pilóták nem veszik el időben a gázt, akkor „gáz" lehet. Az ö lába eközben egyfolytában a gázpedálon, a kuplungon, a féken, a keze meg a váltókaron járt. — Ezen a helyen a „szivarok" közel száz kilométerrel gyorsabban jönnek majd! — mondta a versenyigazgató az utolsó kanyarok egyikében, és a próbakör után meghívott a verseny agyközpontjába, ahová a szabadedzések és az időmérő tréningek, no meg a versenyek alatt állandóan áramlanak a különböző információk az egyes ellenőrzőpontokról. A hivatalos versenyfutam előtt három nappal folytatott beszélgetésünk itt félbeszakadt, mert belépett a terembe a tavalyi világbajnok, a Marlboro—McLaren-csapat sztárja: Alain Prost, akinek nem titkolt szándéka, hogy megőrizze elsőségét. — Milyen érzés egy ismeretlen pályán autózni, és mire ügyelt különösen a szakoktató edzéseken? — kérdeztem a 31 éves, francia származású, de Svájcban élő pilótát. — A mi sportunk veszélyes — válaszolta. — Itt nem lehet fejjel a falnak rohanni. Én az első köröket szép komótosan autóztam végig, hogy belém rögződjenek a kanyarok ívei; hogy kitapasztaljam, hol kell elvenni, illetve Nigel Mansell előtt jó pozíciót jelentő rajtrácsot szerezni. És a sebesség? Egyszer háromszázhatvannal mentem Ausztriában, a zeltwegi pályán. A száguldó „szivarok" versenyeinek igazán nagy pillanata a rajt. Persze, a startot megelőző ceremónia sem mellékes. Pontosan fél órával a bemelegítő kör előtt kinyitják, tizenöt perccel később lezárják a bokszokat. A gépeknek ekkor már a rajthelyen kell állniuk, s megkezdődik a visszaszámlálás: még öt perc a rajtig, még három perc, még egy perc, még harminc másodperc a rajtig, pontosabban a bemelegítő kör zászlójelre induló startjáig. A tényleges rajt ennél is izgalmasabb! Amíg ugyanis a legelső rajtrács mögül, tehát a „pole position"-ról induló versenyző körbevezeti a mezőnyt a pályán (augusztus 10-én Ayrton Sennának jutott ez a szerep), a Nehéz az egyéni érzésekre hagyatkozni, de úgy látszott, hogy a leginkább szervezett csapat a Marlboro McLaren, hiszen valóban nagyszerűen szolgálták ki Alain Prostot és Keke Rosberget. Itt ugyanis már a rajt előtt felforrósodott a hangulat, hiszen közvetlenül boksz-zárás előtt a világbajnoknak tartalékautót kellett kihozni, mert kiderült, hogy Prost kocsija „hepciáskodik”. A 15. körben a bokszból ismét felmutatták neki a megállni táblát. Minden azt sugallta, hogy egyszerűen kerékcsere lesz. Mégsem ez történt, hanem a szerelők lázas sietséggel más bajt próbáltak orvosolni. Közben a csapattárs, Keke Rosberg is megérkezett a bokszba, de látván, hogy a szerelők a másik McLarennel foglalatoskodnak, a finn vagy 100km-es sebességgel egyszerűen átszáguldott a keskeny bokszutcában, és csak egy körrel ké-20
