A Hét 1986/2 (31. évfolyam, 27-52. szám)
1986-09-12 / 37. szám
TUDOMÁNY- TECHNIKA AUTOMATIZÁLÁS AZ ELEKTRONIKÁBAN Napjainkban szinte minden iparágban, így az elektronikában is találkozhatunk a részleges, illetve a teljes automatizálással. Az elektronika automatizálása nem más, mint az alkatrészek automatikus beültetése a nyomtatott áramköri kártyákba. Az alkatrészeket és a nyomtatott áramköröket manipulátorok és robotok szállítják a beültető asztalokra, ahonnan automatikusan a hullámforrasztóba majd a tisztítóba kerülnek. Az elkészült beültetett kártyákat azután automaták szerelik a szórakoztató elektronika legkülönbözőbb termékeibe: rádióba, televízióba, magnetofonba, műszerekbe stb. Önműködő csomagoló és szállító rendszerek a kész árut egyenesen a teherkocsikra rakják, így jut el az automatikusan ellenőrzött minőségű termék a vásárlóhoz. Ma már számítógép tervezi az áramkörökön az alkatrészek elhelyezését és egyúttal a lehető legkisebbre csökkenti a kihasználatlan területeket a nyomtatott áramkörökön. Az automatizálásnak világviszonylatban is nagy a jelentősége, hiszen a miniatürizálás a befektetett alapanyagok csökkenését eredményezi és ezáltal a termékek ára is csökken. Ezzel a folyamattal a gépsorok ára rövid időn belül visszatérül, ami szintén elősegíti azt, hogy az ugyanolyan minőségű termék olcsóbbá váljék, és így eljusson a szűkebb anyagi körülmények között élő családokba is. Ez a jelenség szemmel láthatóan érzékelhető a számítógépek, videojátékok árának csökkenésében. Az automatizálás a következő főbb csoportokat foglalja magába: — a készletek és a raktározási terület csökkentése, — a készletek nagyobb körforgalma, — a minőség javulása, — a termelékenység növekedése, — az áruforgalom idejének csökkentése. Hazánkban jelenleg számos félönmüködö és néhány teljesen önműködő berendezés van. A félönműködő gép lényege az, hogy az alkatrészeket a gép sorrendben előkészíti és fénysugárral megvilágítja a beültetés helyét (ún. fényvezérlés). További feltétel, hogy az alkatrészek mértanilag elő legyenek készítve a beültetésre, hiszen a gépsor követelménye a pontos alkatrészméretek és a nyomtatott áramkör betartása. A modern önműködő gépsor a következő alkatrészeket tudja beültetni : — tengelyirányú (axiális) alkatrészeket, amelyeknek a kivezetéseit méretre kell vágni, meg kell hajlítani, — sugárirányú (radiális) alkatrészeket, — kétsoros integrált áramköröket (DIL — Dual in line), — az ún. kivezetés nélküli mini alkatrészeket. A felsorolt alkatrészek közül az első háromnál a beültetés után még meg kell a kivezetéseket hajlítani és még egyszer méretre vágni. Ezek után érthető, hogy az automatizálással bonyolult technológiát kell megoldani. Az alkatrészgyártónak nagy pontossággal kell dolgoznia, betartva a méreteket, a nyomtatott áramkörök esetében pedig a kártya szilárdságát. Természetesen az alkatrészeknek ki kell bírniuk a „hősokkot" is a hullámforrasztóban. A szakemberek először számítógépes ellenőrzésü (numerically controlled, NC) elhelyezési rendszereket fejlesztettek ki, ezt követte a számitógépes vezérlésű rendszer. Ehhez viszont már nem volt elegendő a vibrátoros alkatrészadagoló, hanem szalagokba, illetve szalagtekercsekre csomagolva és ellenőrizve kellett az alkatrészeket az önműködő gépbe helyezni. Az ellenőrző berendezések (teszterek) alkalmazásával és a hibás alkatrészek cseréjével sikerült a gyártóknak csökkenteniük a közvetett befektetést. A mikroszámítógépes technika elősegítette az ún. rugalmas munkafolyamatot is, amelynek az a lényege, hogy termelősejteket, gépekből álló munkacsoportokat alakítottak ki. így egy gép meghibásodása esetén a többi készleteket halmozhat fel. A gépsor hátránya az, hogy az egyik gép meghibásodása vagy valamilyen alkatrészhiány miatt az egész gépsort le kell állítani. A rugalmas munkafolyamatban a kutatás tárgyát képezi még az összekötő szállítási rendszer. Csak a gyakorlat mutatja meg, hogy vajon a szalagszállító, vagy pedig az önműködő emelőkocsi használható-e előnyösen a gépcsoportok között. Legújabban több szabadsági fokkal rendelkező robotokkal próbálkoznak mind a szállításnál és csomagolásnál, mind pedig a nagyméretű alkatrészek beültetésénél az áramkörbe. Ilyen alkatrészek például a tekercsek, transzformátorok stb. Tudnunk kell azonban azt is, hogy a robotok alkalmazása még drága mulatság lenne, hiszen az áruk sokszorosan felülmúlja az egyszerűbb, kevesebb szabadsági fokkal rendelkező manipulátorok árát, nem beszélve a félönmüködö berendezésekről és az olcsó szállító szalagokról. (A szabadsági fok a független koordináták számát adja meg — a szerk. megj.) Az elektronika automatizálása bonyolult feladat még olyan országban is mint Japán, ahol a legtöbb önműködő berendezéssel, robottal rendelkeznek. Elsősorban az alkatrészgyártóknak kell betartaniuk a pontos méreteket, minőséget és tűréshatárokat. Ki kell fejleszteni ezeknek az alkatrészeknek az ellenőrzését, és biztosítani a tekercsekre, szalagokra való fűzésüket. Már hazánkban is beindul a minialkatrészek (chip-alkatrészek) gyártása, és arra törekszünk, hogy ezek kiszorítsák a piacról az összes klasszikus, tehát axiális, radiális és DIL alkatrészeket, valamint hogy kifejlesszük a kisméretű „chip-trafókat", „chip-tekercseket" stb. A kivitelezőknek van talán a legtöbb gondjuk. Hiszen tökéletesíteniük kell a számítógépes vezérlésű térben mozgatható fúrógépet, az alkatrészeket a szalagokból kivágó ollók, hajlítok, beültetőgépek önműködő irányítását, szabályozni a nyomtatott áramköröket forgató asztal sebességét. Azonkívül olyan korszerű hullámforrasztó berendezést kell kifejleszteni, hogy ne keletkezzenek összeköttetések, rövidzárlatos hidak a kivezetéseken. A folyamat végén még ellenőrizni kell az áramkört, hogy beszerelhető-e a készülékbe. A kivitelezők érdeke az, hogy gazdaságosan kiváló minőségű készüléket állítsanak elő és dobjanak a piacra. Ez nemcsak a mérnököknek, fizikusoknak, kémikusoknak, hanem a matematikusoknak, programozóknak, gépészeknek, közgazdászoknak és a formatervezőknek is komoly gondot jelent. Dr. P. TÓTH ATTILA BRONZKORI SÓBÁNYÁSZOK Két, kitűnő állapotban fennmaradt, marhabőrből készült háti kosár került elő Salzkammergutban, a hallstatti sóbányából. A háromezer éves munkaeszközöket arra használták, hogy a bronzkor végén sót hozzanak bennük a felszínre a sóbányából. A világ legrégebbi sóbányájának tárnáiból más munkaeszközök is előkerültek, továbbá különböző ruhadarabok maradványai is — ezeknek korát ugyancsak az időszámításunk kezdete előtti, 1000 évre teszik. A leletek arra vallanak, hogy valamilyen bányaszerencsétlenség, vagy természeti csapás lepte meg a bronzkori bányászokat. Nagy tudományos szenzáció lenne, ha esetleg jól konzerválódott emberi tetemre is bukkannának az egykori bányaszerencsétlenség színhelyén. A PIPÁZÁS SEM VE SZÉL YTELENEBB A CIGARETTÁNÁL A közhiedelem szerint a pipa és a szivar kevésbé ártalmas, mint a cigaretta. Egy újabban megjelent orvosi közlemény kétségbe vonja, hogy a dohányzás különböző módjai kevésbé veszélyesek lennének. A Minnesotai Egyetem Közegészségügyi Intézetének kutatói a szérum tiocianát menynyiségét mérték a vizsgált személyek által kilélegzett levegőben; ez elfogadott módszer a dohányfüst hatásának mérésére. Azt találták, hogy a pipázók és szivarozók leheletében is magas a szérum-tiocianát-szint. Régebbi kutatásoknál feltételezték, hogy a hatásban szerepe van a dohányzás módjának is, mert azok a dohányosok, akik a cigarettáról tértek át a pipára vagy szivarra, „leszívják" a füstöt. Az idézett tanulmány szerint, ha a cigarettáról a pipára vagy szivarra áttért dohányosok leheletében magasabb a szérum-tiocianát-szint, mint szókéban, akik sohasem cigarettáztak, ez egyszerűen azért van, mert az előbbiek több pipát vagy szivart szívnak el. Hasonlóan nem találtak különbséget a cigaretta és a pipa vagy szivar másodlagos füstjének hatásában sem. így az egyetlen lehetséges következtetés, hogy a cigarettázók egészségük védelme érdekében ne térjenek át a pipára vagy szivarra, hanem hagyják abba a dohányzást. Ez a tanács annál is hasznosabb, mert a dohányzás sokkal gyakrabban vezet szívrohamhoz, mint tüdőrákhoz, és mint más amerikai kutatók megállapították, ez a kockázati tényező a dohányzás abbahagyása után már néhány hónappal erősen csökken. 16
