A Hét 1986/2 (31. évfolyam, 27-52. szám)
1986-07-04 / 27. szám
492 11 BOKRÉTÁK- KÄLAFDÍSZEK- SZALAGOK Verebélyen (Vráble) és környékén a viselet teljesen azonos. A női viseletben sem találunk semmiféle eltérést, a férfiak viselete is e nagy közösségen belül teljes azonosságot mutat. A századfordulón, amikor megjelentek a posztóból, kangárból készült, szabók által készített ruhák, mind a hat faluban ugyanazt a rangbeli különbséget jelölte a szín. A lévai (Levice), nyitrai (Nitra), illetve az aranyosmaróti (Zlaté Moravce) vásárokon, vagy akár az újvári (Nové Zámky) vásáron is ugyanazt a szabásmintájú, színű és díszítésű ruhát vásárolták, ugyanazt az árust keresték meg. Állapot meghatározó jel a kalap mellé tűzött virág. Amikor vasárnap és ünnepnapon a férfi virágos kalapban jelent meg. az elárulta az állapotát, vagyis azt, hogy még legényember. Házas, nős embert nem illette meg a virág. nem is viselt. Mindig élő virág díszlett a kalap mellett, télen-nyáron egyaránt. Csak egy-két szál muskátlit tűztek a kap bal oldalára. Hétköznapokra ez a jel nem volt jellemző. Ezért volt fontos virág a muskátli a lányos háznál. A virágot a szeretőjétől, ha nem volt még, az anyjától, vagy lányrokontól kapta. A regruták jele ebben a csoportban a kalap köré tűzött sok ujjnyi, vagy ennél szélesebb sokszínű szalag, amely ugyancsak a bal oldalon lógott és egész a bokáig ért. Bevonuláskor a rokon gyerekeknek vagy a szeretőjüknek ajándékozták. A szalagokat sorozáskor vették a városban. A lakodalom volt az az alkalom, ahol a férfi tisztséget, fontos szerepet tölthetett be. A lakodalmak jelzője az aranyozott (aranyfürtös, aranyporos) rozmaring. Ezt a jelet a lányok készítették a lakodalom előtti este a menyasszonyos háznál. Ekkor aranyozták a menyasszony koszorúját, a vőlegény és dorozsbák (vőfélyek) bokrétáját, valamint a násznépnek kijáró jeleket. A lányok a párjuknak a rozmaringot otthon készítették el, ki-ki a legszebben aranyozta meg. Akkor tűzték a kalaphoz, amikor a legény a lagzi napján elment a neki kijelölt párjáért. Lakodalom alkalmával a rozmaringot a kalap elejére tűzték. Míg a legény szabad volt, addig a dorozsba szerepét tölthette be. A dorozsba jele az átlagnál magasabb rozmaringágon kívül még a mellre tűzött rózsaszín (ciklámen) szalag és a vásárolt bokréta. A szalag a fél lábszárig ért. Tisztségéhez tartozott még a nádpálca, melyet a csizmájába szúrva viselt, és a hívogató bot, melyre bordó színű kasmír (csicsóné, bokrétás) kendöt kötöttek, és a tetejébe egy almát erősítettek. A dorozsba már a „hídosáskor" is így jelent meg a faluban, amikor a vőlegény — menyasszony megbízásából meghívták a vendégeket. Ekkor a menyasszony és a koszorúslány tűzte ki a jeleket. A nádpálcával kopogtatott be a házakhoz és a lagzi alatt csendre intette a háznépet. A vőlegényt, a férfiak között, ezen az egy napon a legszembetűnőbben ékesítették fel. A kalapjánál lévő rozmaring a leghosszabb és legdúsabb volt, kéthárom ágat is összeerősítettek és úgy aranyozták be. A mellén lévő bokréta, mely a menyasszony ajándéka, nagyobb, mint a dorozsbáké. Szalagja szélesebb és hosszabb. A színe itt is korszakonként változott. Volt, amikor égöpiros, vagy rózsaszínű. Az 1940-es évek végétől halványulnak a színek, halvány rózsaszínű, majd tiszta fehér maradt és rövidült is. A násznagy és a násznagyné jele is kiválik a többi lakodalmas nép jelétől, valamivel nagyobb a rozmaringág, a hosszú ágat visszahajlították. A nős férfiak a rozmaringot, a lakodalmi jelet a kalap bal oldalán viselték és rövid volt, a kalap tetejétől nem ért magasabbra. Az asszonyok mellre tűzve viselték a jelet. A rozmaringot, különösen a házasok esetében „kruspánnal”, vagy télizölddel helyettesítették. JÓKAI MÁRIA Fotó: Buday Endre
