A Hét 1986/2 (31. évfolyam, 27-52. szám)

1986-08-29 / 35. szám

rült, a felülhajtós szélmalmot, az egyik szabadtüzhelyes parasztházat és az 1764-ben épített kereskedőházat.

— Mindegyik fából készített építészeti költemény — nyugtáztam hangosan elismerésemet.

— Ök is igy gondolják — mutatott Szvetlána a tisztásra telepedett iskolásokra — ezért hozták magukkal festő- és rajzeszközeiket.

Barátunk karéiul beszélgetve a fiúkkal, többet is megtudott a szándékukról.

— Úgy mondják — tolmácsolta —, hogy a reggeli keleti fényre várnak, akkor fogják elkészíteni a tűzrakás vázlatát, az épületeket csak később rajzolják, festik majd a képre.

— A tűzrakást? — kérdeztem.

Miközben barátunk magyarázatát hallgattam, hogy bizonyos értelemben ünnep a nyári napforduló éjszakája, mert a Kalevala szerint Ukko is ezen az éjszakán ütötte ki a tüzet a kilencedik égből, ahol a lég leánya ringatta aranybölcsőben, eszembe jutott: nálunk az Ipoly mentén még másfél évtizeddel ezelőtt is kijártak a fiatalok a hajnali tűzugráshoz. Majd idéztem a szokáshoz fűződő mondókát:

— Iván napja virágos, éjszakád meg világos, míg előtted leszek, tiszteletet teszek, csak addig világos, légy aztán homályos. Fél óra múlva, hajnali háromkor, a keleti fény feltűnésekor a fiúk tüzet gyújtottak. Körülálltuk. Észak felől állt a barátunk, nyugat felől Szvetlána, dél felől én, hogy a kelet felől érkező fény, a napé, találkozhasson a tűzrakás lángjának fényével és mindhárman együtt zengtük a mondókát:

— Iván napja virágos, éjszakád meg világos ...

Néhány napja levelet kaptam Szvetlánától. Egyebek között azt írja, hogy Kizsi szigetén a nyári napfordulókor dúdolt szöveget nem felejtette el. HAJDÚ ANDRÁS Ľ. Mika és a szerző (1) felvételei

GYERMEKEKNEK

A sűrű erdő közepén élt egy medvemama és két medvebocs. Amikor a kismedvék felcseperedtek, elhatározták, hogy elmennek világot látni. Elbúcsúztak a mamájuktól és útnak indultak. Elmúlt egy nap, két nap, s amikor eljött útjuk harmadik napja, hát rájöttek, hogy az utolsó morzsáig megettek mindent, amit a mamájuk csomagolt nekik.

— Jaj, de éhes vagyok! — pityeregte a kisebbik medvebocs.

— Bizony, én is — bólintott a másik. Egyszer csak — csodák csodája — egy kerek sajtot pillantottak meg maguk előtt. Odaszaladtak hozzá, hogy két részre osszák, de nem tudták, hogyan is csinálják. Elkezdtek hát veszekedni. Arra ment a róka és megkérdezte:

—■ Ti ketten meg miért veszekedtek?

— Sajtot találtunk — mondták a medvebocsok — de nem tudjuk, hogyan kell szétosztani.

— Ezen könnyű segíteni — mondta nevetve a róka, s két különböző nagyságú darabra törte a sajtot.

A medvebocsok feljajdultak:

— Juj, rosszul csináltad! Az egyik darab nagyobb lett, mint a másik.

A róka nézegette a sajtot, majd így szólt:

— Igazatok van. De nincs semmi baj. Mindjárt kijavítom a hibát.

S ezzel a nagyobbik sajtból leharapott egy darabot.

— Most meg a másik lett nagyobb — húzták el a szájukat a kismedvék.

CSONTOS VILMOS:

Ô3JGQ5 @á33

i Leveli béka.

Brekeke,

Bújtatja bodza Levele.

— Mondják, változik Esőre,

Megérzi ő azt Előre.

Leveli béka.

Nézd az ág Hegyén bokréta A virág.

Az esőt miért Akarod?

Brekegd ki fölénk A napot!

AHOGY MONDOM,

ÚGY ESETT

Ahogy mondom: úgy esett. Esett eső, nap sütött. Sütött anyám pogácsát. Nappal fütött kemencét. Szerencsét vett garasért. Megsütötte ebédre. Odaadta estére. A pogácsa elégett. A szerencse meglépett. A kemence megmaradt. Vettem rajta agarat. Agarászni mehetnék, hej, de előbb ehetnék! Hurkát, kolbászt, káposztát, hét tojásból rántottét.

Tordon Ákos

MARIA PROHACKOVA:

A róka ekkor a másik sajtból is harapott egyet. S ezt többször megismételte, egészen addig, amíg meg nem ette az összes sajtot.

A medvebocsok sírva fakadtak: ■

— Te aztán segítettél nekünk — zokog- < ták.

— Hát talán nem? — vigyorgott a róka.

— Igazságot tettem közietek. Egyikteknek sincs egy morzsával többje sem, mint a másiknak.

S e pillanatban már nyoma sem volt.

G. Kovács László fordítása

Illusztráció: L. MIKA

21