A Hét 1986/2 (31. évfolyam, 27-52. szám)
1986-08-29 / 35. szám
mtAJNT A jó technikai felszerelés ellenére a favágás ma is férfimunka a javából. Zielona Gora lengyel városkában favágó-versenyt rendeztek, ahol elsősorban a gyorsaság és a kézügyesség volt a döntő. A fogsorod rendben van! Bátran mosolyoghatsz! Horváth József magyarországi szobrász elkészítette Gulliver cipőjének egyikét. A két méter magas és 3,65 méter hosszú cipő „csupán" 5 tonnát nyom! HAILOTT^ ^ TOMPA *° ANNA: LÁZADÓ SEJTEK Rák! Az utóbbi évtizedek szervezett küzdelme ellenére is a keringési betegségek után a második helyezett a halálozási listákon. Keletkezésének oka rejtély, és sajnos úgy tűnik, még sokáig az is marad. „. .. a csodavárókat ki kell ábrándítani. Jelenleg még sem »rákszérum«, sem speciálisan csak sejtre ható gyógyszer nem létezik. Nagy a valószínűsége annak, hogy ilyen általánosan ható csodaszer előállítására a közeljövőben sem kerülhet sor. Ennek ellene mondanak az eddig feltárt tudományos eredmények, amelyek mindinkább igazolták a betegség keletkezésének bonyolult összefüggéseit..." — állapítja meg a szerző. Tehát egyelőre a „lázadó sejtek" a győztesek. Hogy miért? A könyv fejezetei ezt próbálják feltárni az olvasó előtt. Megismerkedhetünk a normális és kóros sejtosztódással, a DNS-sel, szerepével a rákosodás elindulásánál, a mutációkkal, a „tiltott génekkel" stb. Mely anyagok, környezeti tényezők okozhatnak rákot, örökölhető-e a rák? A harmadik fejezet ezekről a kérdésekről ad áttekintést. Melyek, s milyenek a jelenleg ismert gyógyítási lehetőségek? Megelőzhetö-e a rák? — ezek az utolsó fejezet valószínűleg mindenkit érdeklő kérdései. A győzelemhez vezető út nem lesz egyszerű. A könyv tényeket sorol fel, lehetőségeket ismertet, ezeket mindenki maga mérlegelheti. Kialakíthat „egy olyan életmód-stratégiát, amivel a maga számára elkerülhetővé teszi a ráknak, ennek a rettegett betegségnek a kialakulását". A Gondolat kiadó „Gondolat zsebkönyvek" c. sorozatának ez az újabb kötete a megszokott gazdag képanyagon túl az idegen szavak és kifejezések magyarázatát is tartalmazza. Puntigán József POPOL VUH (A maja-kiese indiánok szent könyve) Párját ritkító remekművel ajándékozta meg a Helikon Kiadó gyorsan népszerűvé vált „Prometheusz-könyvek" sorozata a magyar olvasót: a maja-kiese indiánok „bibliájával", a Popol Vuh-hal. S hogy mennyire párját ritkító eseményről van szó, azt mindazok nyugtázhatják, akik tudják, hogy mindmáig egyetlen Kolumbusz előtti alkotása sem látott magyarul napvilágot a dél-amerikai irodalomnak. „Különös könyv a Popol Vuh. Egy kis nép alkotta. Szavakba foglalta a hegyeket és a szent állatokat, a világ teremtését és elpusztulását, a kenyéradó kukoricát és a természet titkait, látta és leírta történelmét és társadalmát, elképzelte és leírta a hegyek szellemeit, a rejtőzködő állatokat, a pusztító démonokat, a szerencsés és baljós jeleket — írják utószavukban a fordítók, Boglár Lajos és Kuczka Péter. S így folytatják: „És így megszületett egy könyv. A Könyv. Szavak a teremtett világ eredetéről és minden dolgok gyökeréről. Arról a világról, amelynek a neve Kiese". Különös világ, mindenesetre, számunkra már-már megközelíthetetlen. Mégha jártasak vagyunk is egyrészt a mai latin-amerikai irodalom óriásainak, García Márquez „Száz év magány"-ának, Vargas Llosa „Zöld palotájának" világában, másrészt az ókori kelet tölünk ugyancsak távoli, ám a Popol Vuh-tól mégiscsak közelebbi világában. Mert az ókori Közel-Kelet világa, ha másból nem, a Bibliából mégiscsak ismerős úgy-ahogy, de ismerősebb lehet a Gilgames-eposz, az Ezeregyéjszaka meséi nyomán is, ellenben a dél-amerikai kultúrát egészen az utóbbi évtizedekig jóformán senki sem hozta hozzánk „emberközelbe". Ezért különös hát a Popol Vuh többek között, s ezért párját ritkító esemény megjelenése a magyar könyvpiacon. S párját ritkító a fordítók, a már említett Boglár Lajos és Kuczka Péter teljesítménye is. A Helikon kiadó, ahogy már megszokhattuk, ezúttal is pompás kivitelezésben tette asztalunkra kiadványát. A „Prometheuszkönyvek” sorozata ismét egy mérföldkő a magyar művelődés útján. .Várjuk a további köteteit: a Koránt, az ugariti eposzokat, a sintoista iratokat, manicheus szövegeket stb. (cselényi) BESZÉLGETÉS EGY ÚJ IRODALMI NEMZEDÉKRŐL A cseh irodalom fiatal generációját érintő kérdések kaptak helyet abban az interjúban, amely a Tvorba kultúrpolitikai hetilap 29-es számának Kmen irodalmi mellékletében olvasható. Jaroslav Čejka, az irodalmi melléklet vezető szerkesztője szólaltatja meg benne a kérdés egyik legilletékesebbjét, Václav Faládát, a Mladá Fronta főszerkesztőjét. Riporter, riportalany is egyetért abban, hogy egy bizonyos szemlélet következményeképpen az irodalmi közvélemény a hetvenes évektől kezdődően a Karel Sýs, Jiŕi Žáček, Petr Skarlant, Michal Čemík, Josef Frais, Jan Kostrhoun, Jaromír Pele (s ide sorolható az interjú szerzője is) nevével fémjelzett nemzedéket tartja számon mind a mai napig a cseh irodalom fiatal generációjaként, holott ez a gárda ma már lényegében egy középgenerációként van jelen, s veszi át fokozatosan a vezető szerepet is a cseh irodalmi kontextusban. Azóta már felnőtt egy jóval ifjabb nemzedék is, amely meglehetősen árnyékában van az előző generációnak, ám ettől függetlenül helyet követel magának. Igaz ugyan — amint azt Falada aláhúzza —, hogy kevésbé lehet az ő esetükben egy egységes, generációs „irodalmi programról" beszélni, mint a Žáček-féle, vagy néhány azt megelőző generáció kapcsán, nem kötődnek a generáció képviselői különösebben a különböző művészeti izmusokhoz sem, hanem kezdettől fogva a külön utak, a személyes látásmód, s az egyéni vonások kidomborodása jellemzi őket. Mégis e nemzedék tagjai az előzőeknél jóval nyitottabbak a közösségi, társadalmi problémákkal szemben. S a közös „generációs program" híján is megvannak már az átlagból jócskán kiemelkedő egyéniségei. Az a magyar olvasó számára sem hat különösebben meglepetésként, hogy a próza meglehetős lépéshátránnyal követi a lírát, az viszont a cseh irodalmi berkekben sem kimondottan mindennapos, hogy e szóbanforgó nemzedéken belül a szebbik nem képviselőinek van domináns szerepe. Zdena Bratršovská, Dagmar Sedlická. Marie Štemberková, Jana Pohanková, Sylvia Fischerová vagy Alena Vávrová neve lapokban, folyóiratokban, antológiákban, önálló kötetekben megjelent munkáik révén már ott él az irodalmi köztudatban, s egyik-másik talán már nem teljesen ismeretlen a hazai magyar olvasó előtt sem. Persze a férfiak között is akad számos ígéret, említsük meg például Miroslav Huptych, Ľubomír Brožek, Ivo Šmoldas, Milán Husák nevét. Németh Gyu(a ABBADO Nem mindennapi zenei élményben volt részük azoknak, akik ott lehettek az Európai Ifjúsági Zenekar bratislavai hangversenyén, melyet korunk egyik élenjáró karmestere Claudio Abbado vezényelt. A műsoron egyetlen mű: Gustav Mahler utolsó befejezett alkotása, a IX. szimfónia szerepelt. Napjaink Mahler-reneszánsza ellenére ez a hangulatilag rendkívül összetett és formabontó szimfónia aránylag ritkán hangzik el a koncerteken. A mű alapgondolata a sötét halálsejtelem, búcsúzás a világtól, melyet közben nyers humor és keserű irónia vált fel. A Mahler-mű nehéz feladat elé állítja a zenekarokat s ezért szinte hihetetlen az a technikai tökéletesség, az a hangszín- és kifejezésbeli ámyalókészség amit a 14—23 éves fiatalokból álló, nagylétszámú zenekar bemutatott. Nem kétséges: abban hogy a muzsikusok a szakmai tudás ilyen fokáig jutottak el és közben nem vesztették el a játék spontán örömét — nagy része van Claudio Abbado rendkívüli egyéniségének. Abbado mindenekelőtt a hangzáskép áttetsző tisztaságára, az egyes hangulati elemek érzékletességére törekedett. Sokáig tartó élményt jelent a közönség számára például a zárórész csöndes átszellemültsége, mely a zenekar és Abbado tolmácsolásában megrázóbban hatott bármiféle érzelmi kitörésnél. A 140 tagú Európai Ifjúsági Zenekar 1976 óta szerepel és Abbado kezdettől a művészeti vezetője. A tagság térmészetesen cserélődik s az újakat évente pályázat alapján választják ki az európai országok tehetséges muzsikusaiból, konzervatóriumi vagy zenei főiskolai hallgatókból. A mostani zenekarban öt csehszlovákiai fiatal is játszik. Nem hirtelen összeboronált együttesről van tehát szó — az egyes zenei produkciókat hosszú és szigorú próbák előzik meg. Abbado ugyanis nagyon igényes, ám a dicsérettel sem fukarkodik. Szinte csodálatos, hogy sokoldalú elfoglaltása mellett — a milánói La Scala művészeti vezetője, a Londoni Szimfonikusok vezető karmestere volt, állandó vendégkarmestere a Chicagói Szimfonikus Zenekarnak és most szeptembertől átveszi Lórin Maazel örökét: a Bécsi Állami Opera művészeti vezetője lesz — időt tudott szakítani a fiatal zenészekkel való intenzív foglalkozásra. Az eredmény: az Európai Ifjúsági Zenekar játéka, a hangversenyeken aratott óriási közönségsiker — teljes mértékben igazolja Claudio Abbado szándékának helyességét, azt, hogy a szakmai fejlődés mellett egy ilyen összetételű zenekar a nemzetek közötti megértést is szolgálja. _ . _ . Delmár Gábor 9
