A Hét 1986/2 (31. évfolyam, 27-52. szám)
1986-08-29 / 35. szám
KÖVETKEZŐ SZÁMUNK TARTALMÁBÓL: Emberközelben — Barczi Pál, NYUGDÍJAS, A MUNKA ÉRDEMREND VISELŐJE Balázs Béla: A BÁNYAVÁROS FÜRDŐJE A HÉT NYÁRI KÉPES VERSENYE Kmeczkó Mihály: AZ ÚJ SZÍNHÁZI ÉVAD KÜSZÖBÉN Gál Sándor: BÓDVA MENTI VÁLTOZÁSOK Lacza Tihamér: BESZÉLGETÉS BÖDŐK ZSIGMOND CSILLAGÁSSZAL Címlapunkon a Nagy Fátra szépséges hegyoldala. Fotó: Bištika Valter A Csemadok Központi Bizottságának képes hetilapja. Szerkesztőség: 815 44 Bratislava, Obchodná 7. Telefon: 332-865 Megjelenik az Obzor Kiadóvállalat gondozásában, 815 85 Bratislava, ul. Čsl. armády 35 Főszerkesztő: Strasser György Telefon: 336-686 Főszerkesztő-helyettesek: Ozsvald Árpád és Balázs Béla Telefon: 332-864 Grafikai szerkesztő: Krát Petemé Terjeszti a Posta Flírlapszolgálat Külföldre szóló előfizetéseket elintéz: PNS — Ústredná expedícia tlače, 813 81 Bratislava, Gottwaldovo nám. č. 6 Nyomja a Východoslovenské tlačiarne n. p., Košice. Előfizetési díj egész évre 156,— Kčs Előfizetéseket elfogad minden postahivatal és levélkézbesítő. Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Vállalati hirdetések: Vydavateľstvo Obzor, inzertné oddelenie, Gorkého 13, VI. poschodie tel: 522-72, 815-85 Bratislava. Index: 492 11. FMfíFRKÔTiF.T iKFľl\T — Álmodott valaha is karrierről ? — A váratlanul magas állásba emelkedés értelmében nem, viszont az életpályán való jó és megbízható érvényesülés tekintetében igen. Ez utóbbi értelemben tele voltam ambícióval és türelemmel, hiszen tizenöt évig a Csallóköz első valóban korszerű élelmiszeripari létesítményei egyikének alkalmazottja voltam. Itt nemcsak a munkámat becsülték meg, hanem a kádertartalékok közé is besoroltak. Hogy végül is mai tisztségembe kerültem, az nemcsak rajtam múlt. Jelenlegi munkaköröm választott funkció. — Milyen elképzelésekkel ült először az élelmiszeripar-ágazati szakszervezetének elnöki íróasztalához? — Első elgondolásaimat az üzemi termelésben szerzett tapasztalatokra alapoztam. Természetesen, aligha lehetett rögtön tökéletes áttekintésem a szlovákiai élelmiszeripar egészének helyzetéről, gondjainak zöméről. Ezért menet közben alakítottam ki egyéni munkastílusomat és saját koncepciómat. — Sokan bizonyára úgy vélik, hogy az élelmiszeripar különböző szakterületei közül továbbra is a tejipart érzi a szívéhez legközelebb állónak ... — Nem lennék őszinte, ha azt mondanám: elszakadtam a napi közellátásnak ettől a fontos ágazatától. A tejipar esetében valóban szívesen foglalkozom a különféle részproblémákkal is, bár ez egy pillanatig sem csökkenti részemről a többi ágazat iránti becsületes törődés mértékét. — Az ágazati szakszervezeteknek van érdekvédelmi szerepük is? — Elsősorban a dolgozókról való gondoskodás tárgykörében, hiszen ez tevékenységünk egyik súlypontja. Emellett a közgazdasági célkitűzések és a tervmutatók teljesítésére sarkalljuk tagságunkat. — Vendégként ki mindenki fordul meg az ön dolgozószobájában ? — Sokan. Egy-egy miniszterhelyettes éppen úgy, mint a kétkezi dolgozók. Nem tartok fogadóórákat, az ajtóm mindenki előtt nyitva áll. — És érdemes is bekopogtatni önhöz? — Attól függ, milyen ügyben. A felelős beosztású gazdasági vezetők általában tárgyalni jönnek hozzám, a beosztottak viszont vélt vagy valós panaszaikat adják elő. Ha a jog vagy az igazság a tanácskérő fél oldalán van, mindig kiállunk az illető mellett. — Üzemlátogatásokra is eljár? — Ez természetes velejárója ennek a munkakörnek. Arra törekszem, hogy havonta átlagosan öt-hat üzemi alapszervezetnél tegyek látogatást. Előfordul, hogy meglepetésszerűen is sikerül betoppanni valahová. — Hol kezdi ezeket az üzemlátogatásokat: az igazgatói irodában, vagy a gyártósoroknál ? — Először mindig az üzemi szakszervezeti bizottság elnökével vesszük föl a kapcsolatot. Utána sem a gyártósorokat, sem a gazdasági vezetőket nem kerüljük el. — Milyen problémák szoktak ilyenkor szóba jönni? — Az élelmiszeriparban dolgozók több mint ötven százaléka nő és a fölmerülő problémák túlnyomó többsége az ő munkakörülményeiket érinti. A zavartalan piaci el-VI RÁG NÉ L. MÁRIA, az élelmiszeripari dolgozók szlovákiai ágazati sza kszervezeté ne k elnöke Mind a hazai élelmezésügy vezető dolgozóinak, mind a szakszervezeti mozgalom különböző szintű tisztségviselőinek körében nagyon sokan ismerik, hiszen egy esztendő híján kereken húsz éve forog a szakmában. 1944. január 14-én született Bratislavában. Dunaszerdahelyen (Dunajská Streda) érettségizett, utána a Szlovák Műszaki Főiskola vegyészeti karára iratkozott be. A második évfolyamtól, ösztöndíjasként, Budapesten folytatta tanulmányait, ahol 1967-ben vegyészmérnöki diplomát szerez. Szűkebb szakterülete az élelmiszerkémia, ennek keretében pedig a mikrobiológia. Végzettségének megfelelően a nagymegyeri (Čalovo) tejüzemben helyezkedik el, ahol másfél évtizeden át dolgozik. Jelenlegi tisztségébe 1982 decemberében került. Már a hetvenes évek elejétől aktívan bekapcsolódik a szakszervezeti és a társadalmi életbe. Több mint tíz éven át volt a nagymegyeri Milex üzemi szakszervezeti bizottságának elnöke, és mindmáig képviselője a Nagymegyeri Városi Nemzeti Bizottságnak. Időközben elvégezte a marxista-leninista esti egyetemet, utána az SZLKP járási bizottsága lektorainak kétéves kurzusát. Moszkvában pedig szakszervezeti vezetőképző tanfolyamon vett részt. Szülei nyugdíjasok; magyarországi, zagyvapálfalvai származású férje gépészmérnök; a bátyja diplomata. Virágné L. Mária tulajdonképpen ingázó: bratislavai hivatalába naponta saját gépkocsiján utazik fel Nagymegyerről. Kedvenc kikapcsolódása az olvasás, de kevéske szabad idejében a tévét is szívesen nézi. látás biztosítása érdekében aránylag magas például a túlóraszám és az éjszakai foglalkoztatottság. Számos munkahelyen nagy a zajszint, a páratartalom, komoly a höingadozás, de még sorolhatnám a többi panaszt is. — Vannak-e konfliktusok a szakszervezeti üzemi bizottságok és a vállalatok vezetői között? — Funkcionáriusgárdánk egyre inkább vállalja a jó értelemben vett nézeteltérések felmerülésének lehetőségét. Ennek következményeképpen lényeges minőségi változást tapasztalni a mai, illetve a négy-öt évvel ezelőtti állásfoglalásaik között. Persze, hiba lenne általánosítani, mert még manapság is előfordul, hogy az übé itt-ott kritikátlanul, szinte gépiesen azonosul a gazdasági vezetés valamennyi nézetével, ami könnyen adhat okot alibizmusra, a tervteljesítés alóli kibúvók keresésére. Érthető, ha ez ellen és a formalizmus egyéb megnyilvánulásai ellen egyre határozottabban igyekszünk fellépni. — Ön milyen típusú vezetőnek tartja magát ? — Szükség esetén bátran vállalom a vitapartner szerepét. — Értsem úgy: szeret ujjat húzni valakivel? — A szó hagyományos értelmében nem. Egyeztető tárgyalások révén inkább az okos, mindkét fél számára becsületes és elfogadható kompromisszumokra törekszem. Viszont ha holtbiztos vagyok az igazamban, akkor hajlandó vagyok a végsőkig elmenni, kilincselni, indokolni. — Kik azok, akikkel nem tud együttműködni? — Amolyan íratlan törvény, hogy nekünk mindig kell találni valami tárgyalási alapot. — Vajon mit tekint hibájának ? — Néha eléggé impulzív vagyok. És olykor túl igényes is. Önmagámmal és a munkatársaimmal szemben egyaránt. Esetenként türelmetlen tudok lenni, ha nem úgy mennek a dolgok, ahogy mehetnének. — Mint fontos beosztásban dolgozó szakszervezeti vezető, mi jelenti önnek a legnagyobb stresszt? — Jobbára az időpontegyeztetés, a napi operativitás. De igyekszem elejét venni annak, hogy valami stresszé fajuljon. — Mit tart legjellemzőbb erényének? — Ami a szívemen, a számorr. — Kivel osztja meg sikereit, gondjait? — A férjemmel, a családi és a szűkebb baráti körömmel. — Valóban: a szerteágazó kötelességek, a rengeteg utazás nem rontja-e a családi élet hangulatát? — Nem vagyunk már ifjú házasok, de megbízható és nyugodt családi háttér nélkül aligha tudnám maradéktalanul ellátni hivatalos teendőimet. Őszintén be kell vallanom, hogy néha bizony vendégnek érzem magam a saját háztartásomban, hiszen nekem az ilyesmire jobbára csak szombat-vasárnap marad időm. A hét közben adódó teendők zömét a férjem végzi. — Miről szoktak társalogni? — Közös szenvedélyünk az olvasás, és az átlapozott könyvek többségét azután megbeszéljük. Persze, sokat beszélgetünk hétköznapi dolgokról is. Például arról, hogy én használom a kocsit és ö veszi a benzint.... — Most késő délután van, és este lesz, amikorra hazaér. Mivel toppan majd be a lakásba? — Az éhes ember kíváncsi kérdésével: hogy mi van vacsorára?! MIKLÓSI PÉTER 2
